Több mint húsz gyerek gyűlt ma össze az Emlékpont aulájában, hogy Xantus Barbara színművésznő iránymutatásával belekóstoljon a színészet, a filmezés, a szép beszéd alapjaiba. A Drámasuli néven indult projekt az új Szabó Magda Kamaraszínház berkein belül valósul meg, és annak egyik fő motorja, Xantus Barbara vezeti. Barbara azt mondja, nem színészeket akarnak itt képezni, inkább az a cél, hogy magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek váljanak a gyerekekből.
Szombaton már jóval 11 óra előtt kezdtek szállingózni a gyerekek és az őket elkísérő szülők a ma indult Drámasuli első alkalmára. Végül több mint húsz, nyolc és 18 év közötti fiatal jött össze, sőt az egyik kisfiút még három év körüli kisöccse is elkísérte – ő végül bátyja körül sündörögve követte végig az eseményeket.
Nem színészeket fognak képezni – bár ha valakinél látszik, hogy ez van benne, annak is minden segítséget megadnak -, inkább az a cél, hogy olyan felnőttekké váljanak, akik ki mernek állni önmagukért, a véleményükért, akik hisznek a képességeikben. Xantus Barbara személyiségéből adódóan őszinte, közvetlen, és ilyen atmoszférát teremt maga körül is. Meg van győződve róla, hogy ebben a légkörben hamarabb megmutatkozik, kiben milyen tehetség lakozik.
A gyerekek, akik ideérkeztek, igen sokfélék, de közös bennük, hogy érdekli őket a színészet, és szeretnek szerepelni. Van, aki még nem nagyon próbálta ki magát ezen a területen, de most szeretné, és olyan fiatal is eljött, aki a mostani iskolájában bár színészetet tanul, kevésnek érzi azt, amit ott kap. Barbara rögtön a elején megfogalmazta az alapelveket, amelyek mentén a közös munkát végzik majd – ezek közül az egyik, talán legfontosabb, hogy soha nem fogják egymást kinevetni.
Az első alkalom főleg a játékos ismerkedéssel telt: kezdő feladatként azt kapták a gyerekek, hogy mindenki mondjon magáról egy történetet, de ne árulják el, hogy az igaz vagy sem, azt a többieknek kellett kitalálni. Néhány gyerek – a legbátrabbak – egy-egy kedvenc versét is elszavalta a többiek előtt, amelyre Barbara hasznos visszajelzéseket, tanácsokat adott. De lazító gyakorlatokat is végeztek annak érdekében, hogy szépen, hangosan, és kevésbé feszülten tudjanak beszélni – a szép beszéd, a jó hangképzés egyébként is a színjátszás egyik alapja. A másik az odafigyelés, magyarázta Barbara a gyerekeknek – az, hogy jobban odafigyelünk egymásra, a beszélgetéseinkre.
Higgyetek magatokban, és a barátoknak is az a dolga, hogy higgyenek bennetek!
– ez volt Barbara legfontosabb üzenete a gyerekek felé. Tisztában kell lennünk a képességeinkkel, erre is jó ez a lehetőség, meg arra, hogy magunkat és másokat is jobban megismerjünk – hangsúlyozta a színművésznő.
Előkerült a sokak által ismert fülbesúgós játék, de rövid időre japán szamurájokká is átváltoztak a gyerekek, majd végül, bátorság-próbaként azt a feladatot kapták, hogy angol akcentussal szőjenek együtt egy történetet – Barbara elkezdte, majd sorban egymás után mindenki egy-két mondatot próbált hozzáfűzni. Ez tűnt a gyerekek számára a legnehezebbnek, de a pedagógiailag is gyakorlott színésznő mindenkinek segített, akinek csak kellett, úgyhogy végül mindenki megbirkózott a feladattal.
– Régebben voltam színjátszótáborban, szeretnék színésznő lenni – árulta el nekünk a program után a másodikos Tarnai Adél, akinek távolabbi tervei között az Oscar-díj megszerzése és külföldre költözés is szerepel.
A kisiskolás Bíró Roland egyike volt azoknak, akik mindjárt az első alkalmon egy verset is elszavaltak. Ő kiskora óta szereti a zenét, és dobolni is tanul. Később zenekarban szeretne dobolni, de a színészet is érdekli. – Szeretek közönség előtt lenni, nem félek a közönségtől – mesélte magabiztosan.
Gila Barnabás az István a király hamarosan sorra kerülő bemutatóján statisztaként szeretne szerepelni, és néhány nap múlva – életében először – válogatásra fog menni. – A BFMK-ban többször voltam már színpadon. Jó érzés közönség előtt lenni, pedig lámpalázas vagyok – vallotta be őszintén a kisfiú.
– Nagyon lelkesek a gyerekek. Fontos, hogy ne csak kíváncsiságból, hanem azzal a szándékkal jöjjenek ide, hogy elkezdjünk együtt dolgozni, megismerkedni. Nem kis színészeket nevelgetünk, hanem bátrabb, szókimondóbb, empatikusabb, magukért kiállni tudó felnőtteket – vagy kamaszokat, hiszen a kamaszkor úgyis nehéz, ilyenkor sok problémánk van magunkkal – ebben jobban eligazodni az önismeret által lehet – állítja Barbara, aki őszinteséget kínál, és vár is el a tanfolyamra eljáró gyerekektől.
A szüleinknek és a barátainknak feltétel nélkül el kell fogadni minket. Ha ez nincs, akkor nincsenek biztos pontjaink.
– vallja a színművésznő, aki a drámafoglalkozások keretén belül nemcsak a szép beszédre, de az énekhangra is nagy hangsúlyt fektet, hiszen maga is énekel.
Hozzászólások lezárva.