Tizenegyen szereztek doktori címet, közülük öten akadémiai doktorit az 1963-ban a Bethlen gimnáziumban érettségizett orosz-latin szakos IV. A. osztály tagjai közül. Ma huszonhárman idézték fel közülük közös emlékeiket.
Az egykori 33 fős orosz-latin szakos IV. A. osztály tagjai 23 tagja idézte fel iskolai emlékeiket ma délelőtt a Bethlen Gábor Református Gimnáziumban.
A vásárhelyi iskolák legjobb diákjaival indult az akkori nevén Bethlen Gábor Gimnázium latin-orosz szakos osztálya, mely 33 diákja 1963-ban érettségizett. Közülük 11-en doktori címet szereztek, közülük 5-en akadémia doktori címet. A humán osztály tagjaiból lett orvos, biológus, kémikus is.
A volt diákok fele érettségi után humán, míg a másik fele reál szakon folytatta a tanulmányait. A mai érettségi talákozójukon szeretettel emlékeztek azokra a tanáraikra is, akik a beiratkozásukkor a Vörös Mihály igazgató által vezetett intézményben tanították őket. (Vörös Mihály volt az, aki 1945-ben Vásárhelyre hívta tanítani Németh Lászlót, aki a várost az Égető Eszter című regényével bele is írta a világirodalomba).
– Nagyon nagy mérföldkőként éljük meg ezt a napot, mely életkorunk miatt fordulópont, hiszen nem tudjuk, hogy legközelebb leszünk-e még ennyien – árulta el a találkozót fél éve szervező egykori osztálytitkár Bárdos Jenő, a neveléstudományok doktora, aki tanárként már az ötvenötödik tanévet tudhatja maga után. – Ez az oskola volt a nevelőhelyünk, itt lettünk felnőttekké, nagyon eredményesen. Valószínűleg azért, mert a Bethlen gimnázium abban az időben primus interpares (első az egyenlők közt – a szerk.) létezett a városban, mely akkor igazi iskolaváros volt. Tudós tanáraink azt az elvet tartották, hogy Követelek, mert tisztellek!. És ezt humorral és szigorúsággal valósították meg – összegezte.
Az osztályfőnökük László József, a latin tanárjuk Sipka Sándor, az orosz tanáruk Sipka Sándorné, a matematika tanáruk Hajnal Imre voltak. Körtvélyessy László és Szappanos Jánosné a biológia tanáruk, kémiatanáruk pedig Körtvélyessyné Kati néni volt. A testnevelést Balogh Imsi és Török Sándor tartotta a többségéből a tarjáni iskolából érkezett diákoknak.
– 18 éves koromig ez az épület az, amelyik az életemben a legfontosabb szerepet játszotta. Nem csak azért, mert a szüleim tanárok voltak itt, hanem azért is, mert már 8-10 éves koromban bejöttem ide, sőt még a szüleim egy-egy órájára is bementem – árulta el ifjabb dr. Sipka Sándor, aki hozzátette: érezte az iskola nagyságát, nagyszerűségét, komolyságát. – Természetes, hogy idekerültem és vágytam is ide és csodálatos négy évet töltöttünk itt. Kiváló tanárok sora a mi osztályunkkal valósíthatott meg először olyan dolgot, mely korábban nem létezett. Válogatott diákokból hozhatta létre meg az első nyelvi tagozatot. Megengedték, hogy természetes emberi élet lengje be az iskolát – tette hozzá.
– Az egész életpályámat, sorsomat befolyásolta az, hogy egy ilyen közösségből indultam. Hosszú ideig nem tudtam eldönteni, hogy mi lesz majd a gimnázium után, mivel foglalkozzak, hiszen sok minden érdekelt, a reál és a humán tárgyak és a nyelvek is. Az utóbbiak annyira, hogy öt nyelvből is érettségiztem. Végül családi indíttatás miatt választottam a vegyészmérnöki pályát, mert édesapám itt Vásárhelyen volt szilikátkerámiai mérnök – mondta Szépvölgyi János okleveles vegyészmérnök. Hozzátette, a kiváló tanári kar mellett az osztályban lévő rivalizáció is ösztönözte a diáktársait a tanulásra.
– Boldog és elégedett emberként mondhatom el azt, hogy amit ettől az iskolától kaptam, azt sikeresen tudtam kamatoztatni az életben. Egyből felvettek az egyetemre, mely végén biológia-földrajz szakos tanári diplomát kaptam – árulta el Frank József, aki növény-genetikusként kutatói pályára lépett, vált növénynemesítővé, s szerzett doktori címet. – Én voltam az a növénynemesítő, aki az első magyar napraforgó hibrideket állítottam elő a munkatársaimmal. Ez akkora siker volt, ami a mai napig megdönthetetlen, hiszen 47 nemesített fajtámat négy kontinens tizenhét országában forgalmazták. Ennek köszönhetem azokat az elismeréseket is, melyeket később kaptam, így a legnagyobbat, a Széchenyi-díjat is, melyet 1993-ban ítéltek nekem. A legfontosabb azonban nem ez, hanem az, hogy az álmaimat sikerült nagy kitartással megvalósítani. És azt üzenem mindenkinek, próbálja megvalósítani azokat és ne riadjon vissza a nehézségektől, mert van belőlük bőven. Úgy érzem, jókor voltam, jó helyen – mondta dr. Frank József növénynemesítő.
Hozzászólások lezárva.