Ha ősz, akkor gomba

Az utóbbi időszak nedvesebb, csapadékosabb időjárása meghozta „gyümölcsét” – aki mostanság járja az erdőt-mezőt, sokféle gombával találkozhat. Sőt, a gomba-termőtestek nemcsak erdőkben, mezőkön, de a városi parkokban sem nyújtanak szokatlan látványt. Aki gombászásra adja a fejét, annak érdemes megismerkednie néhány ténnyel erről az élőlényről, amely külön kategóriát alkot a növények és az állatok mellett.

Titokzatos, varázslatos világ a gombák világa – formában és színben is igen változatos külsejük meggyönyörködteti az embert még akkor is, ha a belőlük készített étel nem tartozik a kedvenceink közé. A boltokban többnyire kapható fehér vagy barna csiperkét mindenki ismeri, és a konzervformában kapható is sokszor több bizalmat kelt a mai kor emberében, mint az, amit a természet ingyen, tálcán kínál nekünk.

Bár gombák elvileg nyáron is teremhetnek, a szélsőségesen száraz időjárásban nemigen bújnak elő a termőtestek. Szeptembertől azonban, a csapadékkal és a kissé hűvösebb idővel együtt a gombák előfordulása is gyakoribb. Ha szoktunk sétálni, kirándulni az erdőben – Vásárhelyen például a Kása-erdőben -, vagy a város környéki mezőkön, és szívesen fogyasztunk gombát, érdemes megismerkednünk néhány gyakran fellelhető fajjal, amely megtalálható a környékünkön, és ehető is – és néhány olyannal, amelyik nem. A következő információk saját, többéves gombaszedői tapasztalatomon alapulnak, amelyek természetesen nem helyettesítik a szakképzett gombaszakértő vizsgálatát.

Déli tőkegomba

Ez a faj főleg ősz elején, szeptember – októberben fellelhető, általában beteg, vagy már kiszáradt fatönkön, fakorhadékon, előszeretettel nyárfán terem. Csoportosan termő, dekoratív, lemezes gomba, enyhén gyümölcsös illattal. Ha egyszer találtunk ilyet valahol, érdemes megjegyezni, hol szedtük, mert jó eséllyel ugyanott újra elő fog jönni. A hidegebb időt viszont már nem szereti, novembertől egyre kisebb az esély rálelni – de elárulom, most is növekszenek itt-ott…

Sokféleképp elkészíthető gomba – pörköltnek, tojásos gombának, levesnek, vagy melegszendvicshez is – egyesek véleménye szerint az egyik legjobb ízű faj.

Szegfűgomba

Ezt a piciny, szintén lemezes, világos karamellszínű gombát főleg eső után seregesen lehet megtalálni réteken, legelőkön. Jellegzetes, fűszeres, nagyon kellemes illatáról jól felismerhető, és arról is, hogy lemezei nem egyforma hosszúságúak, egy hosszút egy rövid követ, és így tovább. Nagyon jó aromája van, levesbe, de pörköltbe is kitűnő.

Sziki csiperke

A város környéki mezőkön, marhalegelőkön, ha szerencsénk van, szeptembertől egészen a fagyokig megtalálhatjuk ezt a csiperkefajt. Nagyon kellemes gombaillata van, nem sárgul, a teteje enyhén repedezett, a tönkje rövid és vaskos. A csiperkék között nagyon sok faj található, és vannak köztük olyanok is, amelyek mérgezőek, ha nem is halálosan.

Nagy őzlábgomba

Az őzlábgombáknak sok faja létezik, a legismertebb ezek közül a nagy őzlábgomba. Feltűnő, karcsú, hosszú, kígyóbőrre emlékeztető mintázattal ellátott tönkjén elcsúsztatható gallér van, tetején pedig tényérszerű, a közepén kicsit kidudorordó, barnás pikelyekkel borított kalap ül – mindenképpen feltűnő, impozáns jelenség. A fiatal példányok, amelyek még nem nyíltak ki, dobverőre emlékeztetnek. Akár fiatal, akár kinyílt, ezeknek a gombáknak a kalapját használjuk csak fel, a fiatal példányok rántva nagyon finomak.

Lilatönkű pereszke

Ez a gombafaj a személyes kedvencem, ha nem is az íze, hanem a külleme miatt. Ahogy a nevében is benne van, a tönkje gyönyörű halványlila színben pompázik, de egyedenként nagyon különböző lehet – van amelyik csak tompalila, míg a másik egészen rikító lilában ragyog. Szintén lemezes gomba, amely távolabbról küllemben a csiperkére emlékeztet, de a teteje nem fehér, hanem tejeskávé-barna. A tönkje, és húsos kalapja is fogyasztható, nagyon finom, erős aromás, sokféleképpen felhasználható gomba. Ritkán nő ki egyedül, gyakorta úgynevezett boszorkánykörökben találkozhatunk vele erdőben, mezőkön. Bár nem tipikus termőterülete, a Kása-erdőben az utóbbi években elég elterjedt faj lett. Fagygombának is hívják, mert még az első fagyok idején is terem, vékony jégborítással bevont kalapjukat akár decemberben is megtalálhatjuk.

És egy mérgező faj: a sárguló vagy karbolszagú csiperke

Aki szokott járni a Kása-erdőben vagy környékén, gyakran találkozhat ezzel a fajtával. Nagyon gusztusosan néz ki, de ha felszedjük, és kicsit megtörjük a tönkjét vagy a kalapját, ez a gomba sárgásan elszíneződik, szaga pedig kellemetlen, vegyszerre, tintára emlékeztet. Mostanság teli van vele az erdő, de jobb, ha ezeket a termőhelyükön hagyjuk. Nem halálosan mérgező, de alapos gyomorrontást tud okozni.

A fentiek természetes csak néhány faj a leggyakoribbak közül – azok, amelyekkel nagyjából ötéves gombaszedői múltam során a leginkább találkoztam, és – a sárguló csiperke kivételével – a leggyakrabban gyűjtök magam is.

Néhány általános tudnivaló

Ha arra adjuk a fejünket, hogy belevágunk a gombászásba, nem árt tisztában lennünk néhány alapvető dologgal.

1. Vegyünk egy képes gombahatározó könyvet, ezek közül több is fellelhető a piacon. Nem pótolja ugyan a gombaszakértő vizsgálatát, de hasznos útmutató lehet.
2. Kérdezzünk meg egy gombák terén jártasabb ismerősünket -vagy nézzünk utána interneten, gombász-csoportokban – merre induljunk, ha gombát szeretnénk találni.
3. Elsőnek csak egyfajta gombát szedjünk, és ne rögtön egy kosárnyit, hanem csak néhányat, fogyasztás előtt pedig mindenképpen vizsgáltassuk be – gombaszakértő minden nagyobb településen, így Vásárhelyen is található.
4. Gombát lehetőleg ne műanyag zacskóba gyűjtsük, mert abban bepállik, inkább kosárba, vagy papírtasakba, illetve -szatyorba.
5. Ha különböző gombákat szedünk, érdemes mindet külön (papír-)zacskóba tenni. Egyetlen mérgező gomba tönkreteheti az egész kosarunk tartalmát.
6. Gombászni leginkább ősszel érdemes, akkor szinte garantált a sikerélmény.
7. Gyűjtésnél a gomba tönkjét elvághatjuk a talaj felett, vagy óvatosan ki is dönthetjük a földből – a micélium (gombafonalak) nem sérülnek egyik esetben sem. Utána igazgassuk vissza az avart, hogy ne száradjon ki a talaj.
8. Miután kiszedtük, tisztogassuk meg a gombát – ha már jól ismerjük, a tönk földes végét levágva beletehetjük kosarunkba. Ha viszont nem ismerjük, érdemes meghagyni a teljes tönköt, és úgy elvinni a gombaszakértőhöz. A tönk jellegzetességei is segítenek beazonosítani a gombát.
9. A friss gombát hűtőben illetve hűvös helyen tároljuk, és lehetőleg 24 órán belül használjuk fel, de semmiképp se tároljuk napokig.

A gomba fogyasztásáról

A gomba rendkívül jó beilleszthető mind a vegetáriánus, mind a vegán étrendbe, fehérjetartalma pótolja a húst. Közben ásványi anyagokban és vitaminokban is gazdag, sőt, a kalóriatartalma is alacsony. A gomba sejtfala viszont kitinből van, ami nehezen emészthető, ezért figyeljünk egyrészt arra, hogy ne együnk egyszerre nagy mennyiséget, az elkészítésnél pedig arra, hogy legalább húsz percig hőkezeljük (bár vannak olyan gombafajták, amiket akár nyersen is fogyaszthatunk, ebbe most ne menjünk bővebben bele).

Ha eldöntöttük, hogy ezentúl nem (csak) boltban veszünk gombát, nemcsak egy egészségesebb táplálékkal bővítjük étrendünket, de a gombagyűjtéssel összekötött természetjárás testünknek-lelkünknek egyaránt jót fog tenni.

Vásárhelyen itt tud elérni gombaszakértőt:

Higi Andrásné Tel.: 0620 498 8087 – gombavizsgálat csak telefonos egyeztetés után!

Gombákról készített felvételeim között ehető és nem ehető fajták is vannak.