Gyermekmisszió-vezető atya járt a vásárhelyi hittantáborban
Kis imával és kis áldozattal segítenek gyerekek a gyerekeknek. Ez a Pápai Missziós Művek Irodája mottója, mely magyarországi irodavezetője, az indiai Tete Remiz verbita atya látogatott el a Szent József Kertvárosi Katolikus Általános Iskola hittantáborába.
Remiz atya az iskolai kápolnában tartott találkozón az ima szerepéről folytatott kötetlen, interaktív – magyar nyelvű – beszélgetést a gyerekekkel, akiktől megtudta, hogy van, aki az osztálytársáért, akadt aki a családjáért és minden gyerekért, de olyan is, aki a kutyájáért is szokott imádkozni. Ez utóbbi kisfiú ezzel meg is lepte az atyát. Kiderült, a gyerekek nem csak kis imával, de kis áldozattal is segíthetnek a rászoruló gyerekeken. Kis áldozat már az is, ha lemondanak egy csokiról, s azt a rászorulóknak ajánlják fel. Ahogy ezt az iskola diákjai egyébként a szeretetdoboz gyűjtéssel meg is teszik.
A Kalkuttában, sokadig generációs katolikus családban született Remiz atya azt mondta, hogy számára természetes volt, hogy ebbe a hitbe született, a verbita rend által fenntartott katolikus óvodába és iskolába járt, és tőlük kapta a hivatását. Fogadalomtétele előtt – ahogy ez szokás – kérvényt kellett írnia Rómába, megjelölve három missziós területet, ahová szolgálni menne. Ő az egyiknek Magyarországot jelölte meg. Azt mondta azért, mert a verbita atyák jóvoltából tudott valamit az ország történetéről, s arról, hogy szükség van papra itt is. 10 éve érkezett ide. – Külföldiként jól tudom, hogy itt létezik a kereszténység már ezer éve, s azt néztem, én mit tudok ehhez hozzáadni. Azt tapasztaltam, hogy a jelenlétem buzdítást, reményt jelent az embereknek – összegezte.
– 2025-öt Ferenc pápa jubileumi évnek nyilvánította a reménységhez kapcsolódóan. Magam nemrégiben jártam Rómában, s láttam, hogy erre mennyire felkészültek – mondta Remiz atya. – A mi gyermekeink a reményünk a jövőre, s ez jó téma, hogy az egyház és a világ mostani helyzetéről beszéljünk – tette hozzá azzal, hogy ezt össze lehet fonni az imádsággal, s azt mondjuk a gyerekeknek, hogy ők is reménnyel tekintsenek a jövőre. – A mi reménységünk az Úr Jézus, ha őrá hagyatkozunk, akkor az megadja nekünk azt a reményt minden ember, az egész világ számára.
Az atya a vásárhelyi gyerekeknek azt az üzenetet adta át, hogy ők maguk is misszionáriusok. – Félreértik az emberek, amikor azt hiszik, hogy misszionárius egy pap, egy szerzetes vagy egy püspök lehet, pedig minden megkeresztelt ember azzá válik lélekben. Egy gyerek is sokat tud tenni egy másik gyerekért – mondta. Én a verbita rendhez, azaz az Isteni Ige Társaságához tartozom, de itt Magyarországon azt a megbízást kaptam, hogy a Pápai Missziós Művek Irodáját vezessem, mely az emberekben a missziós tudatot próbálja elültetni. Elmegyünk az emberekhez, közösségeket, plébániákat látogatunk országszerte, s nap mint nap buzdítjuk az embereket, hogy nem elég, ha azt mondja valaki, hívő ember vagyok és gyakorolom a hitet, de cselekedettel és jó szándékkal kell a másik emberhez hozzáállni.
Hozzászólások lezárva.