Gyerekkiabálási verseny és rockballadák – ismét a Hősök terén tartották meg a Kultúr-Teret

Minden idők legnagyobb gyerekkiabálási versenye és karcos rockslágerek megidézése színesítette azoknak a vásárhelyieknek a szombat estéjét, akik ellátogattak a Hősök terére 19 óra után. A bemutatkozásuk szerint világhírű Grimm-Busz Színház tagjai játékos bulira invitálták a főként kiskorú közönségüket, majd a helyi Clique együttes az elmúlt évtizedek legismertebb rockzenéit tűzte műsorra. Közben pedig a hőség is elült.

A legutóbbi alkalommal ellentétben június utolsó szombatján csak néhány fátyolfelhő bukkant fel az égen, így az ezúttal is a Hősök terének zöldjére szervezett Kultúr-Teret nem veszélyeztette a semmilyen szeszélyes időjárás.

19 órától a bemutatkozásuk szerint „Magyarországon világhírű” Grimm-Busz Színház interaktív előadását tűzték műsorra. A „nem színház, ez buli” jelszóval felkonferált zenés-táncos gyerekműsor leginkább az óvodás-kisiskoláskorú nézőket szólította meg. Az előadók többször is igyekeztek bevonni a körülbelül harmincfős közönség tagjait; már a műsor elején kikötötték, hogy a megbeszélt jelszóra – ami a „publikum” volt – a nézőknek tapsolniuk kell, ezt rendszerint teljesítették is.

A Grimm-Busz több ismert gyerekdalt is előadott – például az Egy kis malac című gyerekslágert -, de az estet leginkább saját pörgős dallamú, játékos szövegvilágú szerzeményeikkel töltötték ki. Énekeltek egy-egy dalt a játékról, a kacsákról, a mókázásról és a lányok csúfolásáról is. Ez utóbbi kapcsán a társulat tagjai meghirdették a jelenlévők között „minden idők legnagyobb gyerekkiabálási versenyét”, külön mérték a fiúkat és külön a lányokat. A gyerekek hangja kis létszámuk ellenére is megtöltötte a füves mezőt: először a fiúk hangját tesztelték, nekik tíz pontot ítéltek az előadók, a versenyt mégis a lányok nyerték, ők ugyanis húsz pontot kaptak a tízből.

A nagyjából háromnegyed órás produkció alatt többször is instruálták a színpadról a közönséget, hogy mikor kell tapsolni, kiáltozni és táncolni. Közben fél nyolcra már körülbelül ötvenfősre bővült a nézőközönség – néhányan a Kőfalon állva nézték az előadást -, így az elhangzott zenék az idő előrehaladtával egyre erősebb tapsot kaptak.

A Grimm-Busz-tagok az elköszönést sem bízták a véletlenre, kétszer is visszatapsoltatták magukat a gyerekekkel, még a közös visszahívó kántálást is megtanították gyorsan a nézőknek. Két műsorzárási kísérletük közül a második már végleges volt, az egyértelműség kedvéért fellépésüket a Búcsúdal című szerzeménnyel fejezték be.

Fél kilenckor – egy el nem sietett, megfontolt hangolás után – kezdte el koncertjét a nagyjából ötven, de inkább hatvanfős, főként ülő közönség előtt a vásárhelyi Clique zenekar. Estjüket egy Queen-számmal nyitották, majd a Pink Floyd legismertebb slágerével vázolták zenei arculatukat.

Fellépésük alatt egymást követték a magyar és angol nyelvű rockslágerek. Énekeltek Lordot, Queen-t, de az amúgy énekesnővel operáló együttes Vikidál Gyula Csak a szívemet dobom eléd című nevezetes számát is előadta, illetve néhány lassabb rockballada is előkerült. A Hősök terét foltokban betöltő hallgatóságból egyesek a tramtrain-megállóból hallgatták a hazai és külföldi szerzemények egymásutánját, mások a kihelyezett sörpadokon billegették a fejüket, egy alkalommal pedig a basszusgitár rövid szólójára egy-két lelkesebb hallgató elkezdett ritmusra vonaglani a színpadtól messzebb eső egyik köztéri padon.

Közben besötétedett, felkapcsolták a közvilágítást. Az utcalámpák félhomályában egy keményebb hangzású P.Box-szerzeményt is eljátszottak. Ahogy egyre több dalt nyomtak végig, a közönség is észrevehetően felszabadultabb lett. A színpadhoz közelebb eső padokon ülve táncoltak a nézők, de akadtak páran olyanok is, akik egy-két elhangzott kedvenc számukra állva kezdtek el csápolni. A már relatíve későre húzódó koncert alatt tűrhetően lejjebb is kúszott a hőmérséklet, így a produkció nagyobb részében a tömeges hőgutát is el lehetett kerülni.