Nemrégiben valaki a Gusztáv nevet fújta fel nagy gonddal fekete festékszóróval az Andrássy út 6-os szám állandóan nyitva lévő kapuszárnyára. A „mű” nem fog bevonulni az egyetemes művészettörténet aranykönyvébe, ugyanis alig üti meg egy elkapkodott firka színvonalát.
Stresszes lehetett a Gusztáv név felfirkálása a kapura, még akkor is, ha olyan helyen van, amelyre nem látnak a térfigyelő kamerák – amelyekről sokan azt hiszik, nem is működnek, míg mások úgy vélik, olyan tűéles képet adnak éjjel-nappal, mint amit a mozi nagy vásznán lát az, aki ott nézi a filmeket. Stresszes azért is, mert a kapuszárny egy átjáróban van, ahol a sétálóutcáról a Szegfű utcára lehet átmenni, és vice versa – azaz a falfirkálónak vélhetően nem sok ideje volt elkészíteni „művét”. A kapkodva felfújt vonalak legalábbis erre utalnak, hiszen ha azt hajnali 2 és 4 óra között rajzolta volna, sokkal kalligrafikusabb betűk készülhettek volna.
Így azonban az eredmény – esztétikai szempontból – szánalmas lett. Ha maga Gusztáv akarta volna megörökíteni a saját nevét, akkor nem sikerült magának ércnél maradandóbb emléket állítania – még akkor sem, ha a firkálmány esetleg évekig olvasható lenne. (Ahogy ez máshová került hasonló firkákkal már előfordult.)
Ha meg nem Gusztáv volt, akkor valaki igencsak heves érzelmeket táplálhat iránta. Igaz, a firkából nem derül ki egészen pontosan, hogy milyeneket, mert sem egy árva szívet, sem egy akasztófaszerű ábrát nem mellékeltek hozzá. Vagy nem volt rá ideje a firkálgatónak, akiről egyetlen dolog sejthető nagy valószínűséggel: vélhetően nem a nyugdíjas korosztály tagjai közé tartozik.
Hozzászólások lezárva.