Egy kormányrendelet nyomán minden iskola köteles nap elején beszedni a diákoktól a mobiltelefonokat a tanítási idő végéig. A rendelet augusztusban született. Külön pénzügyi forrás zárható szekrényekre nincs, ezért minden iskola kénytelen volt megoldani a helyzetet úgy, ahogy tudta. A diákok és a szülők körében sem aratott nagy sikert az intézkedés, bár sokan egyetértenek vele.
Az internet napok óta buzog a témától, nincs olyan közösségi platform, ahol ne osztanák meg az emberek a gondolataikat a mobil-tiltással kapcsolatban. Vannak, akik mélységesen felháborodtak, egyrészt féltik a diákok értékeit, másrészt az oktatás éppen csak elkezdődő digitalizálását látják veszélyben. A diákok több platformon is, például Redditen arról panaszkodnak, hogy eddig a Kréta rendszerben nyomon tudták követni telefonjaik segítségével az órarendjeiket, a helyettesítéseket, a házi feladatokat, stb. Most nem igazán látják a kommunikáció áramlásának biztosítását.
Szerkesztőségünkbe eljuttatott egy levelet egy helyi szakközépiskolás diák, aki többek között szintén azt emeli ki, hogy a készülékekért nem vállal senki felelősséget, de arra is kitért írásában, hogy az okoskészülékeken tudták követni az órarendváltozásokat, helyettesítéseket. Levelében azt is megírta, hogy „további probléma, hogy a faliórák sok helyen nincsenek, nem működnek, vagy rosszul járnak, ami megnehezíti a pontos idő betartását. Az egyik épületben például nincs is csengő, így a diákok és a tanárok nem tudják, mikor kezdődnek vagy érnek véget az órák. Nem várható el, hogy minden diák saját karórát vásároljon, amiért az iskola infrastruktúrája nem biztosítja a szükséges eszközöket.
A szervezetlenség eddig is gyakran teremcseréket és óra elmaradásokat eredményezett, többször fontos eseményről (pl DÖK gyűlések) is utolsó pillanatban értesültünk, és ezekről korábban messenger üzenetekben vagy a KRÉTA rendszerben kaptunk értesítést. Az új „jogszabály” miatt azonban ez a kommunikációs lehetőség megszűnt, és egyelőre nem dolgoztak ki helyette más rendszert, ami tovább növeli a bizonytalanságot és a káoszt.” – írta a névtelenségét kérő diák.
Az Eötvös-diákokat is faggattuk az első nap okoseszköz-elvonásáról. Két diáklány elmondta, hogy mindketten „bejárósok„, azaz környékbeli településekről járnak be az iskolába, és a gyakori busz-késések miatt legtöbbször akkor bizonyult hasznosnak a telefon, amikor a késésekről kellett értesíteni a többieket. Akkor is sokszor használták a telefont, ha teremcsere történt, így értesítették egymást.
Az Eötvösben az a hír terjed a diákok között, hogy akit a tiltás ellenére mobilozáson kapnak, azt kirúgják. Ezért a kérdezetteknek eszükbe sem jut, hogy kicselezzék a rendszert. Pozitívumként azt emelték ki, hogy így talán többet beszélgetnek szünetben.
Bethlenes diákokat is kérdeztünk arról, hogy náluk hogyan működött az első napon a mobilok beszedése. Az egyik gimnazista elmondta portálunknak, hogy reggel egy műanyag dobozba kellett betenniük a telefont, amelyet aztán az igazgatói szobába vittek megőrzésre. A diáknak egy 200 ezer forint értékű telefonja van, kicsit aggódott azon, hogy a fedéllel sem rendelkező dobozban 30-35 telefon szorosan egymás mellett hogyan hat a telefonja külső és belső állapotára. Szerinte nem egészséges ennyi aksi összezárva.
A tanuló arról is beszámolt, hogy eddig oktatási célra is használták a mobilokat, volt, hogy a dolgozatot is azon írták meg.
A gimnazista kérdésünkre elmondta, hogy ő leadta a telefonját reggel, de vannak, akik két telefont visznek magukkal és egy nem működőt adnak le. A tanárok nem járőröztek, de azt elmondták a diákoknak, hogy ha bárkit rajtakapnak mobilozáson az iskolában, azt fel kell szólítaniuk a mobilkészülék leadására. Ha bárki ellenszegül ennek, attól a rendőrség segítségével tudják elvenni a készüléket, a tanároknak nincs erre felhatalmazásuk. Az összes diák, – akivel beszéltünk, – kihangsúlyozta, hogy a rendőrre várva az igazgató szobájában kell várakozzanak.
A diákok arról is beszámoltak, hogy az iskola azt a tájékoztatást adta nekik a készülékekről, hogy nem vállalnak felelősséget azért, ha bármelyik telefon megsérül, vagy bármilyen károsodás éri. Ami érthető, hiszen ha csak az átlagos 200 ezres készülékárral számolunk egy 30-35 fős osztályban az 6-7 millió forintnyi mobiltelefont jelent. Ennél persze jóval drágább készülékek is akadnak. Egy-egy iskolában 4-8 évfolyamon 2-4 osztály van. Ha egy diák becsületesen leadja az általa használt több százezer forint értékű okoseszközöket, az iskolában több tízmilliós érték őrzéséről kell valakinek gondoskodnia.
A legtöbb szülő éppen ezért nem örül a telefonok beszedésének, egyrészt drága készülékekről van szó, másrészt azok az intézmények, akiknek papírra sincs pénzük nyomtatáshoz, nyilván nem rendelkeznek anyagi forrásokkal ahhoz, hogy egy-egy esetleges kárt megtérítsenek.
Egy vásárhelyi anyuka kétségbeesetten jelezte múlt héten, hogy gyermekének létszükséglet a mobiltelefon, a vércukorproblémái miatt egy diffúzor van csatlakoztatva a készülékéhez. Ilyen esetekben orvosi igazolást bemutatva, igazgatói engedéllyel maradhat a gyereknél a telefon. A törvény legalábbis lehetőséget ad erre.
Az interneten nagy vihart aratott a rendelet, a diákok rögtön a rendszer meghekkelésén gondolkodtak. A gyerekek a különböző közösségi médiás felületeken (TikTok, Reddit, stb.) különböző ötleteket osztanak meg arról, hogyan lehet kicselezni a rendszert. Ha két telefon közül csak az egyiket adják le, talán a legszelídebb verzió, annak ellenére, hogy a TikTok-on például a lányok már ott tartanak, hogy a futáshoz használt sportmelltartóban eleve van egy zseb a mobiltelefonok számára. De láttunk olyan subredditet is, ahol egészen elvadult ötletek gyűltek össze, ilyen például az a diák, aki hárompercenként ébresztőt állítana be a ki nem kapcsolt és le nem halkított telefonjára valamilyen trash metal zenével, vagy egyéb kellemetlen, zavarba ejtő hangsorozattal.
Hozzászólások lezárva.