Neparáczki Endre genetikus tartott a hun-magyar rokonság genetikai kutatásáról előadást szerda este a Tornyai János Múzeumban, a Korok, kultúrák, lelőhelyek régészeti előadás-sorozat újabb részeként.
Neparáczki Endre genetikus archeogenetikai kutatásokat végez, azt vizsgálja, hogy kimutatható-e a magyar-hun rokonság a honfoglalás kori sírokban nyugvók, illetve a Mongóliában és a mai Kína területén fekvő Belső-Mongóliában feltárt ázsiai hun sírokban talált csontmaradványokban fellelt genetikai maradványok összevetése alapján.
A rendkívül érdekes, a magyar tudományt és a közérdeklődést évszázadok óta megosztó kérdés új tudományos megközelítését az tesz lehetővő, hogy a genetika az elmúlt évtizedben forradalmi fejlődésen ment keresztül, a tudósok képesek a csontmaradványokban megmaradt DNS-töredékeket rekonstruálni.
– A régészek által feltárt koponyamaradványokból nyerjük ki laboratóriumban a DNS információt, így genetikai alapon tudjuk csoportosítani a régmúltban élt embereket is. Ezek az időben visszafelé haladva azt is megmutatják: hogyan és mikor terjedt el a mai ember – mondta.
Neparáczki Endre a Felső-Tisza vidéken, a Bodrogközben nyugvó, gazdag sírmelléklettel ellátott honfoglalás kori sírokban nyugvók csontjait vizsgálta. Ezek alapján az uráli, a szarmata és az ázsiai hunok genetikai komponensei is jelen voltak a honfoglalók génállományában.
– Mongóliával és Kínával is kutatási együttműködést kellett kialakítanunk, hogy a közeljövőben az ottani mintákat is megvizsgálhassuk, idehaza – árulta el a kutató, aki hozzátette, hogy az eredményeket előre nem lehet megmondani, de reményeik szerint egy újabb vetületét kapják meg akár a magyar őstörténetnek, akár az ázsiai hunokénak.
Hozzászólások lezárva.