Karácsonykor a Megváltó földi születését ünnepeljük. A bibliai hagyomány szerint a galileai Betlehemben látta meg a napvilágot, a város határában fekvő, a pásztorok által istállónak használt sziklaüregben, hogy „mindenki számára üdvösséget hozzon, aki engedi, hogy lelkében a kegyelem által megszülethessék”. Az ismert, hogy az evangéliumok szerint Jézus jászolban született, de azt kevesebben tudják, hogy ez miért fontos és mit is jelent.
A karácsonyi énekekből és történetekből nem hiányozhat a Betlehem szó, ami egyrészt magát a galileai várost jelenti, amely az evangéliumok és a korabeli források, valamint a hagyomány szerint a Dávid királyi házából született Jézus születési helye, másrészt azt a jászolt is szimbolizálja, ahol az újszülött Jézus bölcsője volt.
Az evangélisták, Máté, Márk, Lukács és János részletesen megemlékeznek Jézus életéről és tanításáról. A négy újszövetségi szentírást Krisztus után a 4. század végén, a 382-es római zsinaton elkezdett, és a 414-ben megtartott karthágói szinódussal befejezett kanonizáció nyomán fogadták el, mint egyedüli hiteles, Istentől sugalmazott forrást.
„Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott,
hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely” – írja Lukács evangéliumának második fejezete, aki a legrészletesebben ír Jézus születéséről.
Lukács mellett az első újszövetségi szentírás, Máté evangéliuma szintén megemlíti a betlehemi jászlat. Pál a korintusiaknak címzett, második levelében úgy fogalmazott, miszerint a betlehemi jászol segít megértenünk Karácsony titkát, mert az isteni Fiú alázatáról és irgalmas jóságáról beszél, aki noha gazdag volt, szegénnyé lett.
Maga a jászol kifejezés a latin „munducare” szóból származik, ami tükörfordításban azt jelenti, hogy „enni”. A jászol vagy a kiságy hagyományos értelemben fából vagy kőből készült etetővályú vagy etetődoboz, amelyben szénát tárolnak a nagyobb haszonállatok számára.
A Szentírás szerint amikor Mária és József Betlehembe érkeztek és nem kaptak helyet a fogadóban, kénytelenek voltak máshol szállást találni. és csak a várso határában, egy istállóként használt sziklaüregben leltek nyugalomra az állatok mellett.
Amikor Jézus megszületett, Mária – bölcső híján – a szénával bélelt jászolba fektette bepólyált gyermekét, Jézust.
Hozzászólások lezárva.