Idősebb Láng Istvánra emlékeztek ma délelőtt a Bethlen Gábor Református Gimnázium olvasótermében, majd a földszinti első terem mellett leplezték le domborművét, Návay Sándor szobrászművész alkotását.
A megemlékezésen mondott köszöntőjében Bovier Hajnalka, a Bethlen Gábor Református Gimnázium igazgatója hangsúlyozta: olyan ember előtt tisztelgünk, aki maradandó nyomot hagyott maga után az iskola életében. Tanításának hatása ma is jelen van és velünk él. A dombormű arra emlékeztet mindenkit, hogy a gondolkodás tovább él, a tanítás valódi értéke nem évül el, de formálja a jövőt.
Grezsa Ferenc iskolaügyi gondok emlékbeszédében hangsúlyozta: a jó középiskolai tanár évtizedekre hatást gyakorol a tanítványaira. Láng Istvánt a mai naptól egy műalkotás is megörökíti, azt a pedagógust, aki az osztályteremben tanóráról tanórára közösség- és személyiségfejlesztő munkát végzett.
– Stefi bácsi értékvilágomra, önazonosságomra, későbbi életutamra is jelentős befolyással bírt. Életéről, sorsáról csak később szereztem tudomást. Mindezen sorsalakító életeseményeiről a diktatúra időszakában nem volt ildomos beszélni. Bár Szabó Dezső, kedvenc írója tilalmi listán volt, megtalálta a lehetőséget, hogy idézte mondatait tanítványainak – a nyelvtani elemzésekkor. Tanítás után is sokat maradt benn beszélgetni, újságot olvasni, sakkozni. Az iskola a második otthona volt. Tanári működése, kultúra- és haza hazaszeretete máig beépült ezernyi diákja életébe. Láng tanár úr szelleme él és hat ma is – mondta Grezsa Ferenc.
Imre Mihály irodalomtörténész – felidézve az iskolában töltött tanári éveit -, azt mondta, Láng István mindig elutasította az embertelen ideológiát, de nagyra becsülte Tolsztoj műveit. Sokat mesélt arról, hogy a Bethlenből való elbocsátása után figuránsként, majd a budapesti ruggyanta gyárban dolgozott.
– Számomra nagyapa korú volt, nem is tegeztem vissza, ha sokszor javasolta is. Pályakezdőként az önállóságra bátorított. Domborműve avatásán azoknak állítunk emléket, akik kollégáiknak, tanítványaiknak és a városnak máig ható jelet hagytak.
Ifj. Láng István nyugalmazott iskolaigazgató visszaemlékezve édesapjára azt mondta: fontos az a nyom, melyet a jó tanár tanítványai lelkében hagyott. Az irodalmat, megtisztítva annak aktuálpolitikai vonatkozásairól, sematizmusáról, tanította. A frontszolgálatról nem, de 3 éves orosz fogságáról szívesen beszélt. A megpróbáltatás pacifistává tette.
Id. Láng István az ötvenes évek végén matematika szakot végzett, de államvizsgát nem tett. Tevékeny volt a város irodalmi életében. Kortárs szerzőket mutatott be. Az 1956-os forradalom idején megtapsolta az Iván szobor ledöntését. A forradalom utáni fegyelmi vizsgálat szerint igyekezett az események irányítója lenni. Elbocsátották, pedig a valóságban azért szólalt fel, hogy a fiatalok kezébe ne kerüljön fegyver. A város és a megye vezetői soha nem felejtették el: így életében a legkisebb kitüntetést sem kapta meg. – Magyartanár volt, igazi magyar tanár – hangzott el.
Bán Csaba lelkész zárszavában elmondta: Grezsa Ferenc javasolta, állítsanak emlékművet Idősebb Láng Istvánnak. A teljes költség 2/3-át a volt diákok, a tanártársak adták össze, a hiányzó részt az Ótemplomi Református Gyülekezet biztosította, hiszen Láng István emlékezete, a tanítás és a tanulás a gyülekezet számára is értéket jelent.
Az olvasótermi megemlékezésen Wass Albert: Üzenet haza című versét Láng Zsófia dédunoka szavalta el, míg Tóth Árpád: Láng című költeményét a szintén dédunoka Láng Győrffy Zalán tolmácsolta.
A földszinti 1-es terem mellett Grezsa Ferenc és ifj. Láng István leplezték le idősebb Láng István emléktábláját, Návay Sándor szobrászművész alkotását.
Hozzászólások lezárva.