Farkas László és Zéti kutya volt az Eötvös tolerancia napjának vendége
A munkahelyi balesete miatt tizenhét éve kerekesszékben élő Farkas László beszélt az Eötvös Technikum diákjainak arról, hogyan lehet mozgássérültként teljes életet élni.
Farkas László és segítő kutyája Zéti látogatott el az iskolába. Farkas László a mozgássérültek életéről, mindennapjairól beszélt motivációs előadásában.
A Draskovits Diána vezette beszélgetésen Farkas László elmondta a diákoknak, hogy 17 évvel ezelőtt egy 2 mázsás cső esett rá a munkahelyen, eltörte a gerincét, amiatt lebénult. Hosszú hónapokat feküdt kórházban majd rehabilitációs intézetben. A balesetkor egyébként mindvégig eszméleténél volt, így hallotta, hogy a mentősök azt mondták a munkatársainak, az ilyen baleseteteket nem szokták túlélni, akik elszenvedik. Ő erre azt mondta nekik: „Túlélem!”
Szerencsére a szülei mellette álltak és a barátai egy része is támogatta, a gerincműtéte után vele foglalkozó gyógytornász pedig azt mondta: élhet teljes életet, de az sokkal rosszabb lesz, mint volt. – Újrakezdtem az életet! – fogalmazott Farkas László. Azt is elmondta, hogy számára az volt a legnehezebb, hogy újra meg kellett tanulnia segítséget kérni.
Farkas László, aki balesete előtt aktívan kerékpározott, kerekesszékesként is sportolni akart, ezért ping-pongozott és íjászkodott is. Első kutyáját néhány éve elvesztette, Zétit pedig egy barátja javaslatára fogadta magához.
– 13-14 éve tartok ilyen érzékenyítő órákat óvodákban, iskolákban. Manapság sokkal jobban elfogadják a kerekesszékes, a mozgássérült vagy bármely fogyatékkal élőket, mint 10-15 évvel ezelőtt, köszönhetően a médiának is, mely folyamatosan foglalkozik velük. A gyerekek által a felnőttek is sokkal befogadóbbá váltak – mondta Farkas László. Hozzátette, gyerekeknek tartott órái után, nem egyszer fordult elő, hogy szülők, ismerősök hívták fel azzal, nem is tudták, hogy képes az érzékenyítésre.
Hegedűs Zoltán az Eötvös igazgatója azt mondta, hogy az iskolában hagyománya van a tolerancia napnak. – Arra szeretnénk felhívni a gyerekek figyelmét, hogy különbözőek vagyunk, vannak látható és kevésbé látható különbségeink. Különféle foglalkozásokon érzékenyítjük a gyerekeket ennek elfogadására.
Azok a diákok, akik akarták, ki is próbálhatták a beszélgetés után, hogy milyen is kerekesszékkel közlekedni.
Hozzászólások lezárva.