Az idei tél leghidegebb hajnalára ébredtünk. Olyan cidri van, hogy átsugárzik a falakon, dermesztő, de annyira, hogy az üzemanyagok után még egyes élelmiszerek ára is megmerevedett a fagyvarázsló jóvoltából.
A Tiszát, a Dunát és a Balaton vizét még éppen nem tudja befagyasztani, ám nem kell már sok, hamarosan arra is képes lesz, mint ahogy megállította a migránsáradatot a kerítéssel, azóta sem jön senki Migráciából, meg a rezsit is lenyomta, mint Süsü a cölöpöt, nem kerül az semmibe nekünk, neki, akár a mesében, a gáz és a víz úgyis föltör, a villany meg ráz magától, minek fizetni érte, pláne annyit.
Mégis kicsit hiányérzetem van, mert be kell, hogy valljam, savalom, hogy a kedvenceim közül csak a csirkemell került tegnap az árfridzsiderbe. Mert ott lenne a helye a csülöknek, a hátszínnek, a bélszínnek, a pacalnak, a füstölt lazacnak, köretbe a gombának, desszertként a szamócának és az őszibaracknak.
Tavaly január óta 17,8 százalékkal nőttek az élelmiszerárak egy gazdasági portál szerint, amely 15 éve havi rendszerességgel hasonlítja össze egy kosárnyi válogatott termék árait. Abban a kosárban sok olyan dolog van, amiről a fagyvarázsló megfeledkezett. Szóval lehet, össze kéne írni, mi mindennek kellene meggémberednie, hogy itt igazán minden, helyesebben minden is jobb legyen. Segítsünk!
Nála nincs teljesíthetetlen vágy, nála nincs „majd, ha fagy”.
Hozzászólások lezárva.