„Ez egy csoda” – Várostörténeti sétánnyal tennék turistacélponttá a kőfalat

Körülbelül 35-40-en vettek részt Fejes Péter önkormányzati képviselő lakossági fórumán a könyvtárban, ahol a hódmezővásárhelyi kőfal turistalátványossággá tételét beszélték át. Sokféle ötlet elhangzott, és bár abban egyetértés volt, hogy hosszú évtizedes munka lesz, de mindenki támogatta, hogy turisztikai célpontként működő sétálóutca épüljön a fal mentén, és sokan konkrét segítséget is felajánlottak hozzá.

„Árvízvédelmi téglaköpenyes töltés” – olvasta fel az általa összehívott fórum elején Fejes Péter (Mindenki Magyarországa Mozgalom-Tiszta Vásárhelyért Egyesület) önkormányzati képviselő az építmény hivatalos nevét, de mindjárt hozzátette, ez a név borzasztó, az épületet mindenki úgy ismeri, mint a vásárhelyi kőfal. A Németh László Városi Könyvtár nagyterme hézagosan telt meg, többségében idősebb érdeklődőkkel, Fejes sajnálta is, hogy nincsenek többen. Mint mondta, a város főépítésze, és a helyi Fidesz is meg voltak hívva, de ők nem tudtak eljönni. Szerinte a kőfal kezelése politika- és ideológiamentes, a fideszesek csak éppen nem értek rá – ezt a kijelentését derű kísérte az első sorokban. Viszont Cseri Tamáson keresztül azt üzenték, egyetértenek az elképzeléseikkel.

„Hogy a kőfalat kiszabadítsuk, hogy a városnak egy nagyon látványos sétányt készítsünk.”

– vezette fel, szerinte ez azt jelzi, nincs olyan ideológiai ok, ami miatt ez ellenállásba ütközne a lakosságnál. Hozzátette, sajnálja, hogy a kőfal környékén élők nem jöttek el, mert érezniük kell, hogy nem ellenük szól, velük együtt lesz kivitelezve, hogy ne érezzék úgy, hogy ki vannak telepítve. Utána a hátsó sorokból páran jelezték, hogy ők ott laknak, amit örömmel nyugtázott.

– Ez a kőfal egy csoda. A városunk kincse – kezdett bele a lényegi részbe. Mint mondta, a polgármesternek is szívügye az a hosszú távú elképzelés, hogy egy turisztikai célú sétány épüljön a kőfal mentén, hogy legyen a városban olyan, ami vonzza az embereket.

„Mi tudná jobban vonzani annál, mint egy két és fél kilométer hosszú gyönyörűszép sétány, ami egy fantasztikus fal mellett vezet el?”

8-10 év kiszabadítani

Ami 1879-től 1881-ig két éven keresztül építettek – idézte fel az építmény történelmi adatait. Nem tudja, hogy most két év alatt föl tudnák-e építeni a járdát mellé – élcelődött. Szerinte a legjobb az lenne, ha egy várostörténeti sétányt építenének a fal mellé díszburkolattal, parkokkal, világítással és mellette játszóterekkel. Majd hozzátette, szeretné, ha a jelenlevők segítenék továbbgondolni az elképzelését, mert ami most van, az elég borzasztó – jelentette ki, majd hozzátette: tudja, hogy most nincs rá elég pénz, de ahhoz, hogy büszkék lehessenek a városra, ahhoz szükség van a projektre, mert a kőfal egyedi Európában, Portugáliában van ehhez hasonló, és egy Németországban, de az rövidebb.

„Ez a városnak olyan kuriózuma, amit nem kihasználni vétek.”

– hangsúlyozta, majd felidézte, hogy 1958 óta védett a kőfal, gyakorlatilag azóta nem lehetne mellé építeni semmit. Ám a valóságban a város okozta a legnagyobb kárt benne, a sürgősségi betegellátó osztály (sbo) mögött lebontották a falat, és építettek oda, ami az ott lakókat is arra bátorítja, hogy köré építsen.

Szerinte most a legfontosabb célok, hogy a kőfal állapotának romlását megállítsák – itt beszélt azt benövő növényzetről, és a több helyen megjelenő omlásokról. Tudja, hogy ez egy hosszú távú projekt, 8-10 év, mire ki tudják szabadítani a falat, de már most is vannak olyan részek, ahol el tudnak kezdeni tervezni.

– A sétánynak egészen a kőfal mellé kellene elkészülnie, hogy „megsimogathassuk a téglákat” – mondta Berényi Károly gyermekorvos. Utazásaikor tapasztalta, hogy Ausztriában egy ötezer fős várost fal vesz körbe, ahol helytörténeti sétányt alakítottak ki évszámokkal és történelmi eseményekkel a mai korig, és úgy gondolja, ezt itt is meg lehet valósítani.

Sokan segítenének

Ezután Fejes felolvasta a Zrínyi utcai virágboltban dolgozó Évike néni levelét, amelyben arról ír, az Európa-ligetben kertvárosi lakótelep garázssorai csupasz felületekkel néznek a kőfalra, de szerinte egy kis igényes falfestéssel, dekorációval lehetnének színesek, szépek, és a városban lakó tehetséges festéssel foglalkozó fiatalok szívesen megalkotnák ezt. A házigazda ezután kommentárként megjegyezte, hogy nem tudja, mindez mennyibe kerülne, de szerinte

„nem kerülne annyiba, mint harminc méter a tramtrain-ből vagy mint a harminc üresen álló Csengettyű közi lakás”.

Egy helyi kulturális egyesület alapítója, aki mint mondta, a gyerekkorát „a kőfalról való ugrálással töltötte”, felajánlotta, hogy segítenek ehhez forrást gyűjtő akciókat, kulturális eseményeket szervezni. Más a berlini falhoz hasonlította a kőfalat, mert annak is egy része megmaradt, és a történelem, illetve a turizmus fontos része, van mellette szoborpark, ilyet lehetne a vásárhelyi mellé is. Kifejtette, hogy a szobrok egy része nehezen megközelíthető helyen van, amikhez nem tudnak odamenni megnézni az alkotásokat.

Benőtték a növények

– Sajnos nem csak emberi beavatkozás pusztította a kőfalat – mondta el Gojdár Emese egyetemista, aki azzal kezdte, hogy ismeretterjesztési céllal érkezett, és a szakdolgozatának részben ez a témája. Szerinte már holnap el lehetne kezdeni az állapotmegőrzést, egy rendbetételi folyamatot, amire sok elhanyagolt rész rászorul.

Gojdár webtérképet fog készíteni, hogy milyen növények nőtték be a falat. Arról beszélt, hogy egy Facebook-csoportban egy nő kommentben azt írta, hogy veszélyes növények nőnek ott, például ecetfa, vadszőlő és borostya. Viszont tisztázta, hogy amire ecetfa alatt gondolunk, az valójában nem az, hanem mirigyes bálványfa, egy ázsiai invazív növény, a tényleges ecetfa ugyanis egy dekornövény, ami nem nő ki a földből.

Egy házat már megvettek

A rendezvény második felén részt vett Márki-Zay Péter polgármester is. Lapunk kérdésére azt mondta, a vásárhelyi kőfal különleges műemléke a városnak, és már 1963-ban eldöntötték, hogy kiszabadítják a házak fogságából, azóta építési tilalom van ebben a körzetben. Szerinte most nincs fedezet a kőfal alá épült házak felvásárlására és elbontására.

„Az elmúlt ötven évben már ebben a koncepcióban élt a város, és a következő ötven évben is ebbe az irányba kell menni lépésről-lépésre.”

– vallja, majd elárulta: egy ingatlant már megvettek az elmúlt másfél éves időszakban, és a rendezési tervet már úgy alakították ki, hogy a kórháznál a kőfal kiszabadítása lehetségessé váljon – tette hozzá, majd felidézte, hogy az sbo már jóval a tilalom után épült, szerinte „roppant szerencsétlen” helyre, de fokozatosan haladnak, több évtizedes projektről van szó.