Fennállása 25. évfordulóját ünnepelte a Bessenyei-díjas Aranykalász Népdalkör ma, a Csúcsi Olvasókörben rendezett népdalköri találkozójával, amelyen tizenhárom fellépő énekelt, nótázott és zenélt.
A 17 tagú Aranykalász Népdalkör köszöntő énekével teremtett hangulatot szombaton kora délután a Csúcsi Olvasókör nagytermében, amely kicsinek is bizonyult a fellépők és az érdeklődők nagy száma miatt.
A rendezvény résztvevőit Márki-Zay Péter polgármester a város, míg Benkő Zsolt, a Gazdasági Egyesület elnöke az egyesület nevében köszöntötte, és jó hangulatot kívántak a műsorhoz.
A fellépők – a bordányi Borostyán Népdalkör, a szatymazi Barackvirág Népdalkör, a szegvári Bazsa Mári Népdalkör, a vásárhelyi Belvárosi Rozmaring Népdalkör, a Róna Banda, Fejes Péter versmondása, a földeáki Bárdos házaspár citerajátéka, a vásárhelyi Napraforgó Népdalkör, a zsombói Bokréta Népdalkör, a mártélyi Hagyományőrző Népdalkör, a makói Nefelejcs Népdalkör, a kiskundorozsmai Öreghegyi Bodza Citerazenekar és a házigazda Aranykalász Népdalkör – olyan remek hangulatot teremtettek, hogy egy-egy népdalt együtt énekelt velük a közönség is, és minden fellépő méltán aratott nagy sikert.
– A megszokott vendégeinket, dalos- és zenésztársainkat hívtuk meg erre az alkalomra, úgyhogy 160-an leszünk. Egy ilyen ünnepi alkalommal jó, ha mindenki itt van, meghallgatjuk egymást, és nagyon jól tudunk majd beszélgetni – mondta Győri Sára, az Aranykalász Népdalkör vezetője.
A népdalkör 2000-ben alakult más népdalkörök tagjaiból, és a Gazdasági Egyesület fogadta be őket, biztosítva számukra gyakorlóhelyet.
– Tizenhárom éve vezetem ezt a népdalkört, amelynek tagjait a népdal szeretete és az ilyen alkalmak tartják össze. Nagyon szép célunk a népdal életben tartása és a fiatalok bevonzása, hiszen rajtunk is eltelt ez a 25 esztendő.
A kör tagjai – ha bírnának annyi ideig állni – Győri Sára szerint másfél óráig ki sem fogynának a népdalokból. Ám egy-egy fellépésen öt-tíz népdalt énekelnek. A mai jubileumi fellépésre egy nehéz dallal, Kodály Kállai kettősével léptek fel, ezúttal a vonósok helyett citera kíséretében.
– Amikor elmondtam, hogy ezt tanuljuk, láttam a bizonytalanságot a társaság szemében, hiszen ez egy nehéz dal: vannak benne hajlítások és ugrások, ahogy abban a néptáncban is, amely ehhez az összeállításhoz kapcsolódik. De én azt gondolom, hogy mindig magasabbra kell tenni a célt, mint amit elsőre elérhetőnek gondolunk. A kis technikai hiányosságainkat hangulattal és egy kis jó szívvel helyettesítjük. Nekem és más pedagógusoknak is aggodalmunk, hogy eléggé látszik, ez a műfaj meddig tart. Amíg a mi korosztályunk ki tud vele állni, addig. Vannak azonban nagyon jó népdalversenyek, ahol azért látszik, hogy lesz utánpótlásunk. A népdaléneklés a köztudatban az idősebbek műfaja. Reméljük azonban, hogy a fiatalok is felkarolják ezt a hagyományt – tette hozzá a népdalkör vezetője.
Bár a fellépők túlnyomó többsége valóban nem a legfiatalabb korosztályból került ki, fiatalos szívvel énekeltek és zenéltek. Hiszen a muzsikában csak egyetlen dolog nem számít: az előadó kora.
Hozzászólások lezárva.