Különös megvilágításba helyezi a 15 évvel ezelőtti történéseket a jelenleg is zajló ellenzéki előválasztás második fordulója és az évfordulóra készült mozifilm, amelynek a premierje október 21-én lesz.
Bőven lenne dolgunk az akkoriban egyre tragikusabbá váló események feltárásában. Érdekes adalék lenne, kik szivárogtatták ki az elhíresült öszödi beszédet. Hol vannak ők most? Mikor került az állami rádióhoz? Ami nagyon helyesen publikálta, mert – ellentétben a mai gyakorlattal – publikálhatta a hatalomban lévő miniszterelnök zárt körben elhangzott szavait. Mi történt valójában a tévészékháznál? Mozgatta vajon valaki a szálakat, vagy csupán a feldühödött tömeg hirtelen reakciója volt az egész? Kitől és milyen utasítást kaptak a rendőrök ott, és később, a nemzeti ünnepet megelőző napokban, amikor tényleg elszabadult a pokol Budapest utcáin?
Számtalan megválaszolatlan kérdés, elmulasztott felelősségre vonás övezi 2006 őszének történelmi napjait, és ettől olyan magyaros a tükörbe nézés. Valamiért sosem akaródzik kellő alapossággal kivesézni közös, mindennapjainkat meghatározó, hangulatunkat befolyásoló ügyeinket. Pedig ezeket a jelentékeny históriamozaikokat a társadalmi igénytől függetlenül a hozzáértőknek igenis ki kéne rakni, mielőbb és kendőzetlenül.
Bizonyára lesznek sokan, akik az Elk*rtukból kívánnak tájékozódni, megfejteni az eddig megfejtetlent, visszaidézni azt, amit valójában visszakövetkeztetni kellene, hogy az egész mögött lássuk a fontos részleteket.
Utóbbihoz ad némi segítséget a Magyar Helsinki Bizottság október elején bemutatott dokumentumfilmje, az Erőnek erejével, ami korántsem ad teljes képet, mert csak a rendőri erőszak áldozatait és jogvédőket szólaltatja meg, ám felcsillan a remény. Lehet, egyszer begyógyulhat ez a máig elvarratlan seb. Lassú hegesedés lesz: a videómegosztó portálra október 6-án felkerült filmet eddig csupán alig négyezer állampolgár látta.
Hozzászólások lezárva.