„Mély megrendüléssel tudatjuk Vásárhely lakosságával, hogy városunk szülötte, Hódmezővásárhely és Mártély díszpolgára, Erdős Péter festőművész, szobrászművész és tanár türelemmel viselt sok szenvedés után a mai napon örökre megpihent. Mindenki előtt ismert volt az ő emberi nagysága. A város saját halottjának tekinti. 1938. május 16. – 2024. szeptember 13.” – adta hírül péntek délután a város gyorshír szolgálata.
Erdős Péter festő- és szobrászművész 1938-ban született Hódmezővásárhelyen. Édesapja és édesanyja Képzőművészeti Főiskolát végzett festőművészek voltak, akik a városban tanítottak.
Erdős Péter a Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett. Középiskolai éveiben a Füstös Zoltán vezette városi képzőművész kör tagja volt, majd a Szegedi Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán szerzett diplomát 1960-ban.
Két évig Mártélyon tanított, ezt követően a hódmezővásárhelyi Szántó Kovács János Általános Iskola tanára volt 1974-ig, azután szabadúszó művészként tevékenykedett tovább. 1968 és 1973 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett plusz diplomát, mesterei Veress Sándor László és a Vásárhelyi Iskola egyik legjelentősebb mestere: Patay László voltak.
Kevesen tudják róla, hogy zongora tanulmányaiban művészi fokra jutott, ezért Mártélyon éneket is tanított. Fiatal korában tornász bajnokságokon nyert aranyérmeket. Azon vásárhelyi művészek egyike volt, akik 1954-ben részt vettek a Vásárhelyi Őszi Tárlat megszervezésében, sőt önarcképével már az I. Vásárhelyi Őszi Tárlaton is szerepelt. Az Őszi Tárlatnak azóta is rendszeres szereplője volt.
Rendkívül sokoldalú művész volt. Hosszú lenne felsorolni, hogy a képző- és iparművészetek mely ágaiban alkotott. Festőként és grafikusként épp úgy ismert lett, mint tervező művészként, de a szobrászat és a kerámia minden ágában biztoskezű alkotónak számított.
Elsősorban festőként szerzett hírnevet. Azok közé tartozott, akik a Vásárhelyi Iskola szellemiségét képviselték. Lírai tájképeit egy neves műkritikus Juhász Gyula verseihez hasonlította. Egy tavaszi tárlaton egyöntetű többséggel nyerte el a közönségdíjat.
Festői témavilága minden területet felölelt. Különösen szívesen festette a Tiszát: a holtágak csendje, a göcsörtös fűzfák és a madárvilág állandó szereplői voltak rendkívül színérzékeny képeinek. Természetbúvári alapossággal jelenítette meg témáit. Drámai képeken örökítette meg a hagyományos paraszti világ pusztulását. Portréit sorolva meg kell említeni a Németh László portré pályázaton első díjat nyert arcképét, amelyet látva az író egyik lánya így kiáltott fel: „Ez az én apám!” Csendéletein a vásárhelyi világ virágait és gyümölcseit, a mindennapi élet használati tárgyait örökítette meg.
Ugyancsak szívesen festette a várost egykor híressé tevő lovakat is. Rendszeresen szerepelt az ország jelentős kiállításain. Sok önálló kiállítása is volt az országban, többek között szülővárosában is. A Mezőgazdasági Múzeum által rendezett „A mezőgazdaság a képzőművészetben” című nagyszabású kiállításon képviselte városunkat. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi. Képei Angliától Japánig különböző gyűjteményekben megtalálhatók. Illusztrátorként is jelentős munkát végzett. Ő tervezte Mártély és Mindszent települések címerét is. Biztos kezű művész volt. Bronz plaketteket éppúgy készített, mint utcanévtáblákat és emléktáblákat. (Bibó Lajos, Péczely Attila, valamint a Bethlen Gábor Gimnázium panteonja arcképcsarnokának több neves személyiségének portréi.).
Nagyméretű falképe Fábiánsebestyén házasságkötő termét díszíti. A Városháza 1970-ben leégett toronysisakjának épen maradt vörösréz lemezeiből készítette el Vásárhelyi Testamentum című ,,kapuját”, amelyen a város címere és jellegzetes motívumai mellett Hódmezővásárhely jeleseinek portréi láthatók. E műve 2021-ben a Polgármesteri Hivatal aulájában találta meg végső helyét, ahol immár mindenki megcsodálhatja.
Családjának, hozzátartozóinak őszinte részvétünk!
Hozzászólások lezárva.