Kilencvenéves korában elhunyt Harkányi Endre Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész – írta eg az Index. Harkányi január elején került kórházba, miután otthonában elesett, és combnyaktörést szenvedett.
Harkányi Endre 1934. március 26-án született Budapesten zsidó családban. Szüleit még gyerekként, a második világháború alatt elvesztette, édesanyja a deportálás áldozata lett, édesapja az ukrajnai munkaszolgálatból ugyan hazatért, de betegen, és nem sokkal később meghalt.
Kiskamaszként önmagát játszotta Radványi Géza 1947-ben készült, Valahol Európában című, háborús árvákról szóló filmjében. A Valahol Európában forgatása után több nevelőotthont is megjárt. Rokonai nyomására esztergályosnak kellett tanulnia, s ez ellen lázadva jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Miután felvették, egy év alatt letette az érettségit is, diplomáját 1957-ben szerezte meg. Végzett színészként a debreceni Csokonai Színházban lépett színpadra (1957–1960), majd három évre a budapesti Petőfi Színházhoz szerződött. Ezután játszott a Vígszínházban, a Mikroszkóp Színpadon és a József Attila Színházban is. 1984-ben visszatért a Vígszínházhoz, ahol 1993-ig volt a társulat tagja, amikor is egy évre a rövid életű Művész Színházhoz szerződött, hogy aztán 2015-ig ismét Vígszínház tagja legyen.
Többször kölcsönözte hangját Louis de Funés-nak és Danny de Vitónak is. Részt vett a Bálint Ágnes által írt Futrinka utca című bábsorozat készítésében, a Vízipók, csodapók című rajzfilmsorozatban az ő hangján szólalt meg a Keresztes pók. A Mézga család című rajzfilmsorozatban Mézga Gézának kölcsönözte a hangját.
Munkásságát több díjjal is elismerték, 1962-ben Jászai Mari-díjat, 1982-ben érdemes művészi címet, 2005-ben kiváló művész címet vehette át. 2008-ban a Halhatatlanok Társulatának tagja lett, 2010-ben a nyíregyházi Vidor Fesztiválon Életmű Díjjal jutalmazták. Ebben az évben művészi életútja elismeréseként átvehette a Kossuth-díjat.
Hozzászólások lezárva.