Elhunyt B. Szűcs Istvánné, vásárhelyi pedagógus, néptáncoktató

Hódmezővásárhely köztiszteletben álló pedagógusa, néptáncoktatója B. Szűcs Istvánné Sárika örökre itt hagyott bennünket. Halála nagy veszteség városunknak, melynek oktatásáért, kultúrájáért oly sokat tett. Katona Imréné, a Szent István Általános Iskola volt igazgatója nekrológot írt róla, melyet megosztunk olvasóinkkal:

B. Szűcs Istvánné Sárikának
Búcsúszó

Fájdalmas szívdobbanás, összeszorult torok, némán legördülő könnyek-a napnak abban az órájában, amikor megtudtuk, hogy többé nem szólhatunk hozzád, nem szólhatsz hozzánk.

Az emberi élet utolsó állomásán megköszönni és elköszönni szívből jövő dolgunk és kötelességünk. Megköszönni azt a sok évtizedet a volt diákok, szülők, tanártársak nevében, amelyet együtt éltünk át a tanítás, a nevelés vagy ahogyan Németh László fogalmazott az „óra üvegharangja alatt” a vásárhelyi Szent István Általános Iskolában.

Pedagógusnak születtél, hogy az iskoládnak, tanítványaidnak élj, nevelj hol bíztató szóval, hol szigorral. Szigorral, melyhez mindig hozzátetted: – Érted haragszom, nem ellened!

Nem könnyű visszaidézni egy pályát, egy életutat, amely oly színes és gazdag volt. Talán Babits Mihály sorai segítik az emlékezést arról, miben hittél, s hogyan lettek ezek az értékek életed sarkkövei.

„Hiszek abban, hogy élni érdemes.”

Úgy nevelted a tanítványaid, hogy megtalálják életük azon céljait, melyekért kitartással, akarattal küzdeni kell, hogy életük érdemes, értékes legyen. Erre készített föl rajongásig szeretett tantárgyad a testnevelés, a sport. A tehetségek az elismerő, bíztató szóra szárnyaltak, az igyekvők törekedtek az eredményekre. Joggal voltál büszke arra, hogy a kis tornaszobából az országos versenyekre vezetett az út.

Felvillannak bennünk az emlékképek, mert mindegyiket a Te egyéniséged, tehetséged színesítették: Városi sportünnepélyek, a híres buzogánygyakorlatokkal, sportversenyek, sportnapok, iskolai rendezvények, műsorok.

„Hiszek a művészetekben, mely kinyitja elénk a világot.”

Ez a hited az autentikus népi kultúra ápolásában, a néptáncban teljesedett ki. Az általad alapított Kankalin Néptáncegyüttes nemcsak itthon volt sikeres, hanem a határon túl is ismertté tette e kulturális örökségünket. Neked köszönhetően generációk nőttek fel úgy, hogy tisztelték és művelték a néptáncot, s továbbadták a tánc szeretetét.

Hiszek a lélekben, mely szereti a világot…
Hiszek a harmóniában, melyre vágyik a lélek.”

Minden tettel, szóval nevelünk, s így tettél Te is: személyes példával, beszélgetésekkel, közösségteremtéssel, támogatással, következetességgel. Életutakat egyengettél, hogy diákjaid, táncosaid szeressék a világot, hogy harmóniában élhessenek önmagukkal és a világgal.

Számos díj, kitüntetés ismerte el azt a pedagógiai és kulturális missziót, melyet életed során teljesítettél:

  • Párizsban a Gyermekek Éve rendezvényen a Kankalin képviselte Magyarországot,
  • Hódmezővásárhely Közszolgálatáért,
  • Pro Urbe-díj,
  • Bessenyei Ferenc-díj,
  • Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetés.

Szabó Nikolin Éva osztálytársad, barátod soraival intünk búcsút utad végén.

Lekísérlek az állomásra,
elmegy az utolsó vonat veled,
állok és nézem, míg a nyárfa

utánad küld egy sárgult levelet.
Távolból, hol elhajlik az út,
a lila alkony még visszalobog,
fölöttem az ég észrevétlen
a csöndbe ejt egy hullócsillagot.

Tanítványaid, kollégáid nevében búcsúzom! Legyen Neked könnyű a vásárhelyi föld!

Katona Imréné
ny. igazgató

Hozzászólások lezárva.

A Hódpress sütiket használ a jobb működés érdekében. Rendben!