Egy város az emberek, közösségek összességét jelenti – díszközgyűlés keretében átadták a Pro Urbe és a Signum Urbis Honorantis kitüntetéseket

A mai díszközgyűlés keretében Hódmezővásárhely ma is elismerését fejezte ki azoknak, akik Vásárhelyért, a városért, a közösségért sokat tesznek. Idén három Pro Urbe és két Signum Orbis Honorantis elismerést adott az önkormányzat.

Márki-Zay Péter polgármester kiemelte, a városi kitüntetéseknek nagy értéke van, a város első díszpolgára Kossuth Lajos volt. A város ezen a napon nem csak kitüntetéseket ad át, ezzel is elismerve számos remek ember munkáját, de ugyancsak megemlékezik a rendőrség, illetve felváltva egyik évben a mentők, másik évben a tűzoltók munkájáról. Hiszen a város emberek és közösségek összessége, emelte ki a polgármester.

Kik is az idei díjazottak?

PRO URBE díjat kaptak

Chappon Adrienn a Hódmezővásárhelyi Foglalkoztató Közhasznú Nonprofit KFT. nyugalmazott igazgatója részesül Pro Urbe díjban, kiemelkedően magas szakmai munkásságának elismeréseként, amellyel városunk szellemi értékeit gyarapította, és városunk jó hírnevét növelte.

Chappon Adrienn 1964-ben kezdett el dolgozni a HÓDIKÖTnél. Munka mellett marketing és reklám-manager szakon főiskolai diplomát szerzett. 94-ben a HÓDIKÖT felszámolása alatt megpályázta a Szociális Foglalkoztató vezetői állását. Még nyugdíjazása után is ott dolgozott egészen 2012-ig. Nagyon nagy érdeme van a vásárhelyi hímzés megmentésében. Volt munkatársaival a mai napig szoros kapcsolatot ápol. Olyan volt kollégája is van, aki szinte naponta meglátogatja. Kikérik véleményét, számítanak tanácsaira. Gyakran meghívják családi rendezvényeikre is. Igazgató asszony erre a legbüszkébb.

Lantos Etelka nyugalmazott mesterpedagógus, a város polgárainak érdekében végzett tevékenysége, valamint a város szellemi-, társadalmi, kulturális fejlődése érdekében végzett munkássága elismeréseként. Pedagógusként rendkívül gazdag szakmai életutat tudhat magának, a 35 szakképzésben teljesített tanév alatt sokféle tevékenységgel járult hozzá a szakképzés színvonalának emeléséhez. Mindenkor a legnagyobb odaadással, szakértelemmel, elkötelezettséggel szolgálta a sokezer szakmunkástanuló fejlődését, folyamatos önképzéssel megszerzett tudását, tapasztalatait megosztotta szűkebb és tágabb oktatási környezetében dolgozó kollégáival, segítve őket személyes és szakmai céljaik elérésében. Helyi és országos feladatok kreatív, ugyanakkor lelkiismeretes és szabálykövető ellátásával járult hozzá a szakképzés színvonalának sokoldalú fejlesztéséhez. A Szakmunkástanulók Tanulmányi versenyén az országos döntőben az általa felkészített diákok irodalomból, nyelvtanból, történelemből nagyon szép helyezést értek el, a Szép Magyar Beszéd verseny és az Édes Anyanyelvünk verseny országos döntőjében tanítványai különdíjat kaptak, az Örökségünk ’48 történelmi vetélkedőn csapata 6. helyezést ért el. Ezeken kívül számos megyei és területi tanulmányi és kulturális versenyen szerepeltek sikeresen tanítványai.

Pedagógusi munkája során nagy hangsúlyt fektetett a közösség és a tanulók személyiségének fejlesztésére.

 Eredményes munkájáért 2 ízben megkapta a Művelődési Minisztérium Kazinczy-jutalmát.

Tíz éven keresztül szervezte és irányította a Szócső című diáklap szerkesztését, melyben a szakmunkástanulók megoszthatták egymással véleményüket és alkotásaikat, gyakorolhatták a kulturált véleménynyilvánítást, a közösséget érintő problémák felismerését és megfogalmazását.

Országos anyanyelvi konferenciát szervezett városunkban.

Részt vett városi kulturális versenyek szervezésében, rendszeresen nevezte diákjait ezekre a megmérettetésekre is.

Országosan az első ezer pedagógus között vehetett részt sikeres MESTERPEDAGÓGUS minősítési eljáráson, és tett a pedagógusminősítés és pedagógiai szakmai ellenőrzés (tanfelügyelet) területén sikeres vizsgát 2014 szeptemberében. Az Oktatási Hivatal által adott 44 pedagógusminősítési és tanfelügyeleti megbízást az ország különböző oktatási intézményében teljesítette.

Számos díjat, kitüntetést kapott már munkája elismeréseképpen:

1995: Hódmezővásárhely Közszolgálatáért (HMVH Megyei Jogú Város Önkormányzata)

1991 és 1994: a Művelődési Minisztérium Kazinczy-jutalma

1992: PRO LINGUA HUNGARIAE Alapítvány Arany János Pályázata – a zsűri dicsérete

2021: PEDAGÓGUS ÉLETMŰDÍJ (HMVH Megyei Jogú Város Önkormányzata)

PRO URBE kitüntetésben részesült 

Sonkoly Tibor festőművész, kiemelkedően magas művészi munkásságának elismeréseként, amellyel városunk szellemi értékeit gyarapította és jó hírnevét növelte. Sonkoly Tibor festőművész 1943. május 10-én született Hódmezővásárhelyen.

Általános iskolai tanulmányai során Csikós Miklós festőművész szakkörébe járt, majd középiskolás korában Füstös Zoltán, majd Fodor József vezette Városi Képzőművészeti Kört látogatta.

1961-ben és 1962-ben kétszer felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára. Közben térképészeti hivatalnál rajzolóként, a Szegedi Nemzeti Színháznál díszletfestőként dolgozott.

Pályájának elején segítségére voltak a Vásárhelyen és Mártélyon élő, illetve az idelátogató művészek.

Sonkoly Tibor 1964-ben szerzett diplomát a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban Hódmezővásárhelyen, majd öt évig dolgozott is ebben a szakmában.

1970-1974 között elvégezte a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz-földrajz szakát. Közben reklámgrafikusként és a megyei Moziüzem Vállalatánál plakátfestőként dolgozott.

Sonkoly Tibor 1974-től 2003-ig, nyugdíjba vonulásáig a Szántó Kovács János Általános Iskolában rajzot tanított.

Nyaranta kilenc éven keresztül látogatta a megyei szervezésű ásotthalmi alkotótábort. Az évente rendezett kiállításokon ötször kapott alkotói díjat.

1974 óta vett részt országos kiállításokon, 1989-ben hívták meg először a Vásárhelyi Őszi Tárlatra. 1994-től tagja lett a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és azóta is az egyesület művésztelepén alkot. A szakma számára ekkor vált ismertebbé.

Sonkoly Tibor munkásságát végig kíséri városi közéleti tevékenysége. Számos gyermekrajz-kiállítás zsűrizésében, rendezésében vett részt. Szerepet vállalt városi rendezvények dekorációinak, színpadi díszleteinek megvalósításában. Öt évig vezette a Városi Képzőművészeti Kört, illetve több kiállítás rendezésére, megnyitására kérték fel.

Sonkoly Tibor 2005-ben Signum Urbis Honorantis elismerést kapott a várostól. Tagja lett az önkormányzat Civil Senatus kulturális bizottságának és a Közalapítvány a Hódmezővásárhelyi Művészetekért kuratóriumának, tavaly pedig a Boldog Gizella-díj boldog tulajdonosa lett.

„Signum Urbis Honorantis” díjban részesültek

Jószai Sándor képzőművész, ikonfestő részesül a díjban kiemelkedő művészi munkája elismeréseként, amellyel gyarapította a város szellemi javait, valamint hozzájárult a város kapcsolatainak, jó hírnevének kiterjesztésében és növelésében.

A képzőművészet már gyerekként nagy hatással volt rá. Az alkotás mindig is mágnesként vonzotta. Már kisiskolásként Csikós Miklós szakkörében sajátította el a rajzolás alapjait. 1975-ben a mártélyi szabadiskolába is bekapcsolódott.

1968-tól az Alföldi Porcelángyárban dolgozott vésnökként. Itt ismerkedett meg a kerámiakészítés folyamatával és ismerte fel az anyagban rejlő kifejezési lehetőségek végtelen tárházát. 

1986-ban a városnak adományozta a kertvárosi Csobogó kutat, ennek egy kisebb változatát Esztergom főterén is felállították.

1981-ben találkozott az ortodoxiával, az ikonok világa teljesen lenyűgözte.

1991-ben meghívták a németországi Bad Kissingenbe kiállítást rendezni.

1993-ban felvették a Nemzetközi Ikon Barát Klub (Hannover) tagjai közé:

1997-2002-ig ikonfestészetet tanított a Rhöhn–Grabfeldi népfőiskolán.

1992-ben a Nagy József, a Magyar Televízió vásárhelyi származású főoperatőre dokumentumfilmet készített róla, Az Ikonfestő címmel.

1991-2023-igaz ikonfestészetet szakköri formában tanította Hódmezővásárhelyen

A helyi kórház kegyeleti szobájába egy nagy méretű keresztet és egy Istenanya ikont festett. Restaurálta a vásárhelyi ortodox templom kegytárgyainak egy részét, továbbá ikonokat és egy áldókeresztet is ajándékozott a közösségnek. Ma is aktív tagja ennek a felekezetnek. Köztéri munkái és ikonjai az ország számos településén megtalálhatóak.

Alkotásai magán gyűjteményekbe a világ minden részére eljutottak.

Signum Urbis Honorantis kitüntetésben részesült Kissné Urgyán Mária nyugdíjas népművelő, könyvtáros, kiemelkedő szakmai munkája elismeréseként, amellyel gyarapította a város szellemi javait, valamint hozzájárult a város kapcsolatainak, jó hírnevének kiterjesztésében és növelésében.

1977 augusztusában kezdett el dolgozni a FIM Alföldi Porcelángyár ifjúsági klubjának vezetőjeként. Mini művelődési ház szerepét töltötte be a klub: bélyeggyűjtők, brigádvetélkedők, szórakoztató műsorok, citerazenekar, nyugdíjas klub töltötték meg a helyiséget.

1987. A Városi Ifjúsági Ház igazgatójaként koncertek, disco, néptánc, jazz balett, tanfolyamok szervezésével várták kollégáival az oda látogatókat.

1991-ben megalakult a Városi Ifjúsági park, mely magába foglalta az Ifjúsági Házat és a Gyerökök Házát. Betonpályák, salak- és füvespálya, sakk terem, koncertre, táncra alkalmas nagyterem, öltözők álltak a sportolni, szórakozni vágyók rendelkezésére.

2004-ben már közhasznú gazdasági társaság ügyvezető igazgatójaként felelt a Művelődési Központ, tánciskola, mozi, sportcsarnok, stadion dolgozóiért, a működés feltételeinek megteremtéséért.

Tótkomlóson és Apátfalván intézményvezetőként irányította az általános művelődési központot, valamint a faluházat.

A Bercsényi Miklós Lövészdandár könyvtárosaként vonult nyugdíjba.

Nyugdíjas évei is aktívan telnek, a város közösségi életének szentelve. Idejét, energiáját nem kímélve a mai napig a város közösségének szolgálatában áll. A városi Nyugdíjas Szövetség, a Belvárosi Olvasókör és a hódmezővásárhelyi Rotary Club elnökeként dolgozik.

Az év rendőre és az év mentőse

Az év rendőre kitüntetésben Nagy Ernő rendőrzászlós, a Hódmezővásárhelyi rendőrkapitányság munkatársa részesült. Nagy Ernő 2009 óta dolgozik Hódmezővásárhelyen. Munkája során kiemelkedő eredményességgel deríti fel az ismeretlen helyen tartózkodó, kőrözött bűnelkövetőket, hangzott el méltatásában.

Demeter Sándor mentőtiszt lett az év mentőse. 1985-ben lépett be a Mentőszolgálat hódmezővásárhelyi bajtársi közösségébe. Elhangzott, nem csak magas szakmai színvonalon szolgálja a helyszíni betegellátás ügyét, de kiváló közösségi ember. Márki-Zay Péter a díj átadásával párhuzamosan azt is megköszönte, hogy az Országos Mentőszolgálat azt is vállalta, hogy egy defibrillátor használatát megtanítja a helyi idősek otthona dolgozóinak.