Ismét hatalmas sikert tudhat magáénak Nagy Ramóna, az Eötvös József Technikum 5/13. B osztályos, sportedző szakos diákja, aki III. helyezést ért el a kick-box világbajnokságon.
– Mióta űzöd ezt a sportágat? Hogyan ismerkedtél meg vele, miként alakult a pályafutásod?
– 2010 óta taekwon-doztam, de ahogy nőttem, úgy éreztem, valami mást is kipróbálnék. A bunyók nem voltak elég kemények. Ezért 2017-ben elkezdtem a kick-boxot Makón. Elkezdtem versenyezni is, és ezzel rutint szerezni, de külföldre azért még nem jártam. A makói Budo klubnál kicsit több, mint egy évet töltöttem, majd hallottam egy nagy múltú sikeres egyesületről Szegeden, a Combat”D” SC-ről, így oda igazoltam.
– Hány edzésed van? Mennyi időt fordítasz a sportolásra?
– Heti háromszor van kick-box edzésem Szegeden, ezek nagyjából másfél órásak. Emellett Hódmezővásárhelyen is járok bokszolni, ahol kifejezetten a kezem technikájára koncentrálunk, és futni is járok erőnlétfejlesztés céljából.
– Hogyan lehet kijutni egy ilyen világeseményre? Úgy tudom, te „light contact” és „kick light” kategóriákban versenyzel. Mondd el nekünk, mit is jelentenek ezek!
– A kick-box úgy működik, hogy vannak versenyek, ahol az eredményekért pontokat kapunk, így lesz egy ranglista vezető. Júniusban van egy Magyar Bajnokság, ahol lesz egy magyar bajnok, ez a két fő kerül a válogatottba az Európa- és Világbajnokságon. 2017-ben sajnos mind a két kategóriában második lettem, de ekkor még egy 3. kategóriában is elindultam (point fighting), amit megnyertem, így válogatott lehettem. A „light contact”-ban tatamin folynak a küzdelmek, folyamatos bunyó van, övvonaltól fejig van támadható felület, a KO szabályos, ugyanez a „kick light” is, csak ott még támadható a comb is.
– Milyen eredményeket értél el eddig a sportágban?
– Taekwon-doban ötszörös magyar bajnoknak mondhatom magam. Miután elkezdtem a kick-boxot, egyre kevesebb időm maradt a taekwon-dora, míg teljesen sportágat nem váltottam. Ma már csak a kick-box van számomra. Az elején nagyon nehéz volt felvenni a tempót a rutinos versenyzőkkel, de mára úgy érzem, sikerült. Ugyan 2017-ben, mint említettem, válogatott lehettem, és mehettem Macedóniába az utánpótlás Európa-bajnokságra, de hamar kiderült, hogy ez a kategória nem nekem való. Nem lettem helyezett. 2018-ban átigazoltam, és ekkor kezdtek jönni az első sikerek is. Áprilisban részt vettem a Világkupán, ahol mindkét kategóriámat meg tudtam nyerni, majd a következő hónapban Budapesten „kick light” –ban arany, „light”-ban pedig ezüstérmet szereztem. Júniusban megnyertem az országos döntőt mindkét szabályrendszerben, így mehettem Olaszországba a világbajnokságra, ahol a „kick light”-ban világbajnok, „light contact”-ban pedig világbajnoki ezüstérmes lettem. 2019-ben kétszer Európa Kupa győztes lettem. Később kétszer Világkupa győztes Ausztriában és kétszer világkupa győztes Budapesten. Majd ismét országos bajnok lettem. Az Európa-bajnokságot itthon rendezték Győrben, ahová nagy esélyekkel mentem az eredmények után. Majd jött a hideg zuhany, és „light contactban” kiestem az első meccsen, ami nagyon összetört. „Szétestem” fejben, és nem tudtam úgy bunyózni, ahogy szoktam, de a „kick lightra” összeszedtem magam, és a döntőig meneteltem, ahol revansot tudtam venni az előző vereségért ellenfelemtől, s ezzel Európa- bajnok lettem. 2020-ban a versenyek elmaradtak a vírus miatt. 2021-ben viszont ismét nem kerültek el a sikerek.
– Ez volt az első éved juniorként, amikor kijutottál Montenegróba az Európa-bajnokságra, és meg is nyerted azt „kick light” szabályrendszerben. 2022-ben kétszeres Európa Kupa győztes lettél, a Világkupán pedig mindkét szabályrendszerben II. helyet szereztél. Hogyan zajlott le ez az idei világbajnokság? Hogyan készültetek? Milyen élményekkel térsz haza?
– Október 1-jén indultunk el Olaszországba, ahol egy kemény fogyasztással aznap lemérlegeltünk. Másnap megkaptuk a sorsolásokat, ahol kiderült, hogy” kick lightban” egy ágon vagyok a cseh lánnyal, (A budapesti világkupán tőle kapott ki Ramóna), és tudtam, hogy nekem a „kick light” a jobb, abban valahogy mindig jobban teljesítek. Kedden kezdtem a bunyót egy spanyol lánnyal. Jót mentünk, a spanyol lány erőseket ütött, de alacsonyabb volt nálam, így 3:0-ra sikerült nyernem. Bejutottam a 16-ból a legjobb 8 közé. Itt egy görög lánnyal kellett küzdenem, akivel tavaly a döntőben találkoztam. Az első két menetben okosan bunyóztam, végig én vezettem, majd a 3. menetre szétestem fejben, és az utolsó 30 másodpercben a görög lány átvette a vezetést, sajnos veszítettem. Már többször győztem ellene, de most nem jött ki a lépés, így a legjobb között „light contactban” kiestem. „Kick lightban” még versenyben voltam, ahol egy portugál bunyózott be hozzám, ezt a meccset viszonylag könnyen tudtam hozni, de utána, a 4 között a cseh lány várt. Ettől a meccstől tartottam, hiszen előtte kétszer kikaptam tőle, valamint tudtam, hogy „light contactban” és „point fightingban” is döntős (amit utána meg is nyert), így nagyon izgultam a meccs előtt, de mégis életem egyik legjobb bunyója volt. Meccs közben jól éreztem magam, az első két menetben teljesen egál volt, majd a 3. menetben pár combrúgással elhúzott a cseh lány, de egy szoros és kemény bunyó volt. Sajnos ez most egy bronzéremre lett elég.
– Milyen terveid vannak, hogyan tovább?
– Két hét múlva felnőtt országos döntő lesz, ahol most már elindulok, hiszen korosztályt váltok. Célom jövőre válogatottnak lenni, és felnőtt korosztályban is elérni ezeket az eredményeket. Távolabbi céljaim közt szerepel, hogy edző legyek, és továbbadjam, amit tanultam.
Hozzászólások lezárva.