A kollégium médiaszakkörének tagjai Mari Noémivel, a Délvidékről, Magyarkanizsáról érkezett 10. osztályos tanulóval készítették az alább olvasható interjút. Noémi az Alföldi ASZC Gregus Máté Mezőgazdasági Technikum és Szakképző Iskola tanulója, az előző tanévben kiváló, 4,78-as tanulmányi átlagot ért el, és ez már a második tanéve Magyarországon.
Mit hiányolsz most legjobban a Délvidékről, Magyarkanizsáról? A családot, a barátokat, vagy inkább anyukád főztjét?
Az igazat megvallva: mindhármat. Így hétvégén már hiányzik a család és a hazai koszt. Bár itt vannak a barátnőim, de az otthoniak is hiányoznak.
Mesélj egy kicsit, milyen iskolába jártál otthon? Miben volt más, mint a mostani?
Magyarkanizsára jártam a Jovan Jovanovic Zmaj Általános Iskolába, ahol magyar nyelven tanultam, de tanultuk a szerbet, az angolt és a németet is.
Szigorúbb szabályok voltak az öltözködést és a telefonhasználatot illetően is. Nem látszódhatott ki sem a térdünk, sem a vállunk a ruhából, amikor iskolában voltunk.
Mi vitt rá arra a nagy döntésre, hogy Hódmezővásárhelyre költözz, és itt folytasd a tanulmányaidat? Volt valami különleges vonzereje a városnak vagy az iskolának?
Úgy gondoltuk, hogy Magyarországon könnyebben elérem a céljaimat, több egyetem közül választhatok. A Gregus volt az a középiskola, ami a céljaim eléréséhez leginkább megfelelt.
Hogyan érezted magad, amikor először megérkeztél Hódmezővásárhelyre? Milyen volt az első benyomásod a városról? „Ez az új otthonom” érzés volt, vagy inkább „Hú, hova kerültem?”
Úgy éreztem, mintha hazaérkeztem volna. Bár Hódmezővásárhely nagyobb város, de olyan, mint a mi városunk, minden előnyével és hátrányával együtt.
Mik azok a dolgok, amiket eddig a legjobban élveztél a Gregusban és a kollégiumban? Akadtak-e meglepő pozitív élmények?
Igen, sok pozitív élményben volt már részem. Nagyon tetszenek az iskolai szakmai kirándulások, a gyakorlatok. A kollégiumban jó a közösségünk, megtaláltuk a közös hangot az évfolyamtársaimmal, legyen az a sport vagy egy jó beszélgetés.
A kollégiumi élet néha kihívásokkal teli. Hogyan sikerült alkalmazkodnod az új környezethez?
Az elején még honvágyam volt, el kellett telnie három hónapnak, hogy beilleszkedjek, megnyíljak. Aztán összeismerkedtem a lányokkal, és a honvágy is alábbhagyott, csak néha tér vissza.
Melyik szakkört választottad, és miért pont azt?
Idén indult a médiaszakkör, aminek célja a kollégium és a diákok életének bemutatása, a nemzeti ünnepekre való megemlékezés.
Fontosnak tartom az ünnepekre történő méltó megemlékezést, szeretek a többiekkel együtt dolgozni és valami szépet, maradandót alkotni. Ebben a közösségben mindezt megtaláltam.
Látjuk, hogy minden este sportosan, futócipőben hagyod el a kollégiumot.
Igen, minden este futok, eleinte egyedül indultam neki, mostanában már a barátnőim is elkísérnek. Így nem csak a sport, hanem a szórakozás is megvan. Sokat nevetünk együtt.
Más sportágban is kipróbáltad már magad, szép sikereket tudhatsz magadénak.
Egészen kicsi korom óta járok modern táncra az MTE Boleroba Magyarkanizsán. Négyévesen kezdtem el táncpróbára járni, és egészen tizenegyéves koromig diszkótáncot táncoltam. Utána pedig showtánccal folytattam. Már régebben is nagyon sikeresek voltunk a lányokkal, de mostanra már egész jól összeszoktunk. idén május 4-én eljutottunk az Európa- bajnokságra, amelyet Ausztriában rendeztek. Innen egy első helyezéssel tértünk vissza.
Mik a terveid a tanulmányaid után? Hódmezővásárhely vagy Magyarkanizsa, esetleg valami még nagyobb város a cél?
A technikum befejezése után Budapesten az állatorvosi egyetemen szeretnék továbbtanulni. Tudatosan készülök erre, sokat tanulok, hogy célomat elérjem. Az egyetem sikeres befejezése után viszont visszamegyek a szülővárosomba, hogy a tanultakat ott kamatoztassam.
Mit tanácsolnál azoknak a délvidéki diákoknak, akik szintén Magyarországon – esetleg éppen Hódmezővásárhelyen – szeretnének tanulni?
Azt tanácsolom, hogy jöjjenek bátran, és ne adják fel az első akadálynál. Kitartónak és céltudatosnak kell lenniük.
Hozzászólások lezárva.