Idén két Pro Urbe kitüntetést, valamint egy Posztumusz Pro Urbe díjat adományozott a város közgyűlése. Ezen felül két jeles személy kapott Signum Urbis Honoratis elismerést, valamint az év rendőre és az év mentőse díjat is.
Helytörténeti munkásságáért, a víztorony, a szennyvíztisztító telep, a strandfürdő fejlesztéséért, valamint a város több díszkútjának megmentéséért Pro Urbe kitüntetésben részesült Harmat Péter nyugalmazott üzemmérnök.
Baján született, majd 1969. november 1-től, egy pályázati felhívás alapján került a Csongrád Megyei Víz és Csatornamű Vállalathoz, a hódmezővásárhelyi telepének, illetve üzemfőmérnökségének élére.
A helytörténeti kutatásait Hódmezővásárhelyen 1973-tól kezdte meg. Ennek során 1978-ban egy törmeléklerakó helyen elföldelve megtalálta a város első közcélra fúrt artézi kútjának, a Zsigmondy Béla által készített „Bakay”- kútnak, az 1961-ben elbontott közkifolyós díszmedencéjét darabokban. A díszmedencét 1980-ban, a 100 éves évfordulóra, irányítása alatt a Megyei Vízmű támogatásával, és a város hozzájárulásával rekonstruálták, és ünnepélyes keretek között átadták a lakosság részére.
1984-ben alapító tagja volt a Hódmezővásárhelyi Városvédő és Szépítő Egyesületnek.
A „Nagy András János- Mucsi Mária”- kút díszmedencéjét 1984-re irányításával felújították, és a medence alatti pincében egy „kis vízügyi múzeumot” alakítottak ki. Ez alkalomból jelent meg a „Vásárhely kútjairól” című könyve, amelyben feldolgozta az addig végzett levéltári kutatásait az első két artézi kútról és a város kúttársaságairól, a kútfúró ipar létrejöttéről.
1990-től 1995-ig mint a Víz- Csatornamű és Fürdő Vállalatok Országos Szakmai Szövetség elnökségi tagja, a Dél-Kelet Magyarországi Kis-Vízművek képviselője volt.
A rendszerváltást követően 1993-1995-ig a Zsigmondy Béla Víziközműveket Üzemeltető és Fürdőszolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója volt.
1995-ben nyugdíjban vonult. Ettől az évtől még aktívabban dolgozott a város díszkútjaiért.
2014. december 10-től a Csongrád Megyei Mérnöki Kamara örökös tagja, 2015-től a Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság tagja lett.
2018-ban jelent meg a „Hódmezővásárhely díszkútjai” című könyve.
Szintén Pro Urbe kitüntetésben részesült Professzor Dr. Mucsi Imre a város polgárainak érdekében végzett tevékenysége, valamint a város szellemi-, társadalmi, kulturális fejlődése érdekében végzett munkássága elismeréseként.
A professzor tősgyökeres hódmezővásárhelyi. A szülői háttér, az állattartás, az állatgondozás szeretete alapján már középiskolai tanulmányai kezdetén eldöntötte, hogy az állatorvosi hivatást választja. Állami Gazdaságtól kapott ösztöndíjjal, 1969-ben doktorált az Állatorvostudományi Egyetemen Budapesten.
Első munkahelye 1969-től, 1976-ig a hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság volt, ahol igen nagy szerepet játszott az állatállomány hatékony tartásának fejlődésében.
1976-tól 2006-os nyugdíjazásáig rövid kitérővel a Hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Főiskolai Kar alkalmazásában állt. Az állategészségügy, a gazdasági állatok szaporodásbiológiájának területén végzett kutatásaival, eredményeivel, oktatásával több ezer hallgatónak igyekezett olyan korszerű tudást átadni, mely a kor haladó gondolkodásának megfelel és megteremti a korszerű állattartás alapvető értékeit.
A három évtizedes szakmai munkássága alatt főiskolai adjunktusi rangtól, szépen haladt a tudományos, szakmai ranglétrán, 1995-ben Göncz Árpád Köztársasági elnöktől személyesen vehette át egyetemi tanári kinevezését.
1976-tól tartó szakmai publikációs tevékenysége során elsősorban a szarvasmarha, a juh, a strucctenyésztés és tartás témakörében önállóan, vagy társszerzőként több mint 200 írásos publikáció, továbbá hasonló témakörökben háromszáz magyar és idegen nyelvű előadást tartott. A szaporodásbiológiai kutatásainak eredményeiből négy szabadalom is született.
1987. július 1-től kezdődően 2006-ig több cikluson át főigazgatóként, dékánként vállalt főszerepet a hódmezővásárhelyi agrárképzés fejlesztésében, színvonalának emelésében. 2003-tól három éven át a Szegedi Tudományegyetem általános rektor-helyettesi megbízását is végezte.
Két és fél éven át, mint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium, termelési helyettes államtitkári posztján vállalt felelősséget a magyar agrárium fejlődéséért.
Professzor Dr. Mucsi Imre Hódmezővásárhely társadalmi életében elvitathatatlan szerepet játszott, játszik a mai napig. A nagy ismertsége köszönhető segítőkészségének, emberbaráti tiszteletének többek között, a város polgárai iránt is.
Mint a hódmezővásárhelyi főiskolai, majd egyetemi kar vezetője fontosnak tekintette a város vezetésével való kölcsönös jó viszonyt, teret nyitott számtalan kulturális és civil kezdeményezésnek, előadásnak, kiállításnak, továbbá fő mozgatója volt a város felnőtt lakosainak agrár és egyéb irányú továbbképzésének is.
Különös elkötelezettségévé vált a Rotary jótékonysági szervezetének népszerűsítése. Az 1998-ban újjáalakult Rotary Club Hódmezővásárhely egyik meghatározó tagja napjainkig. Két cikluson keresztül a vásárhelyi Rotary Club elnökségi teendőit is ellátta.
Posztumusz Pro Urbe kitüntetésben részesült Baranyai Antal sportvezető, sportszervező, sportújságíró, a vásárhelyi, valamint az országos sportéletért, legfőképpen a fogathajtósportért végzett munkássága elismeréseként.
Baranyai Antal tősgyerekes vásárhelyi gyermekként nőtt fel a tabáni, és a csúcsi városrészben. Főiskolai diplomát a Testnevelési Főiskolán szerzett. Több sportegyesület tevékenységében vett részt, olyan neves testnevelő tanárok és edzők mellett sportolt mint Nagynémedi László, Szabó János, Nagyillés Mihály, Sós Imre, Temesvári Gyula.
Labdarúgásban, tájékozódási futásban, atlétikában, és postagalambsportban egyaránt jeleskedett.
A városban és a megyében elsőként szerzett I. osztályú minősítést tájékozódási futó sportágban, II. osztályú atlétaként, II. osztályú labdarúgóként, valamint postagalambsportban elért eredményeivel vált neve ismerté országszerte.
Hódmezővásárhelyen és Csongrád megyében a tájékozódási futó sportág történetében elsőként ért el I. osztályú minősítést.
14 évesen lépett be a hódmezővásárhelyi Postagalambsport Egyesületbe, amelynek 1963 óta megszakítás nélkül haláláig tagja volt.
Sportvezetőként, és sportszervezőként egyaránt letette névjegyét a vásárhelyi sportéletben. Több sportklub elnökségi tagja, elnöke volt. Sporvezetőként városi, megyei, országos tömegsportrendezvényeket szervezett. Az ország első triatlon versenyének szervezése is az ő nevéhez kötődik.
Olimpiai, világ- és Európa-bajnok sportolók, sportvezetők vásárhelyi látogatásának, programjának megvalósítója volt. Alapítója, első elnöke a „Czuczi Roland Alapítványnak”, amely sok nagysikerű sportrendezvény életre hívója volt.
Szabó Ernő sporttörténésszel, és Török Sándor testnevelő tanár, úszó, vízilabda szakedzővel több kiállítás szervezője volt. Több könyv, kiadvány szerzője, szerkesztője, előkészítője.
Sportújságírói diplomája megszerzését követően – 1976 –tól az MTI, a Nemzeti Sport, a megyei, és helyi napi, heti lapok, sportrovatának tudósítója, a Tájékozódási Futás, a Postagalambsport, a Lovasélet, Lovasnemzet, Lovasfutár szakmai újságok szerkesztője, rovatvezetője, lapok külső munkatársa. Több rádió, televízió, többek között a vásárhelyi Városi Televízió első sportszerkesztője volt.
1989-től a lovassport legeredményesebb szakágának a fogathajtó sportnak a sajtófőnöke. Az elmúlt három évtizedben 8 világbajnokságot kísért nyomon, tollal, szóval és fotómasinájával. Négy hazai rendezésű fogathajtó világbajnokság előkészítő és lebonyolító munkálataiban kapott megbízatást.
Huszonegy éven keresztül volt szerkesztője a Fogathajtó Kalendáriumnak. Tagja volt a Magyar Sportújságíró Szövetségnek.
Több kitüntetéssel és elismeréssel ismerték el munkásságát. A 70. születésnapjához kapcsolódóan – életpályája elismeréséül a „Magyar Arany Érdemkereszt” kitüntetést kapta 2018-ban. Az elismerést Baranyai Antal özvegye, Baranyainé Kovács Ágnes vette át.
A város „Signum Urbis Honorantis” kitüntetést adományozott Nagy Veronika nyugalmazott főmuzeológus, múzeumigazgató asszonynak.
Kiemelt kutatási területe a város néprajza a 19-20-21. században. A fazekasság, a kerámiaművészet, vas és fémművesség, a textilművesség, alapanyag termelés és feldolgozás, valamint a mezőgazdasági termékek előállítása, feldolgozása, értékesítése szintén fontos szerepet játszott kutatásaiban.
Kutatásainak eredményét amellett hogy feldolgozta, publikálta is. 117 címet jelöl a publikációs jegyzéke, ebből mintegy 70 Hódmezővásárhelyről szól. Publikációin felül szép számmal jelentek meg önálló kötetei is, mint például a Vékony Sándor, a Pálannya és Fajancsi, a Hódmezővásárhelyi Majolikatelep vagy a Népi szecessziós kerámia Hódmezővásárhelyen.
További tanulmányai jelentek meg monográfiákban, valamint egyéb cikkek, tanulmányok, múzeumkutatások többek között például a Hódmezővásárhelyi Szeremley Évkönyvekben. Társszerzőként, illetve szerkesztőként is részt vett a Hódmezővásárhely Története, Hódmezővásárhely Néprajza című művek alkotásában.
Szintén Signum Urbis Honorantis kitüntetésben részesült a külterületi iskolák megmentése érdekében végzett munkássága elismeréseként Rácz József nyugalmazott tanár, iskolaigazgató.
Rácz tanárúr Hódmezővásárhelyen született gazdálkodó szülők gyermekeként. Az iskola első hét osztályát tanyán végezte. 1958-ban a szegedi Tanítóképzőn kitűnő eredménnyel abszolválta, majd a helyi Központi Fiú Iskolában kezdett el tanítani.
Az oklevél megszerzése után a Batidai Általános Iskolában tanított. 1970-ben feleségével rövid időre vidékre költözött. Lőkösházán három évig iskolaigazgató volt. Szíve visszahúzta Vásárhelyre, ahol a Kis Lajos Általános Iskolában tanított, majd igazgató lett. Tíz évig vezette az intézményt, majd igazgatói munkáját feladva visszatért Batidára, ahol kilenc évig tanított az elsőtől a nyolcadik osztálban, hogy ne szűnjön meg az iskola a településen.
A tanulólétszám folyamatosan nőtt, így lehetőség adódott az osztott, szakszerű oktatásra, a tanár úrnak köszönhetően. Nyugdíjazásáig Batidán tanított. Erről az iskoláról, és Rácz tanár úrról Friderikusz Sándor filmet készített, országosan ismertté, és elismertté téve az intézményt. Rácz József tanár úr szívügyének tartotta a tanyasi iskolák sorsát és megmentésükért dolgozott.
Az idei évben dr. Dani Róbert rendőr alezredes kiemelkedő feladatellátása elismeréseként érdemelte ki az Év rendőre megtisztelő címet.
Dr. Dani Róbert r. alezredes a Rendészeti Biztonsági Szolgálatánál 2004. július 1-jén kezdte hivatalos rendőri szolgálatát, mint futár. A Makói Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztály Közbiztonsági Alosztály állományába 2006. szeptemberében került áthelyezésre járőrvezetőnek, ahol 2007. júliustól megbízott körzeti megbízottként, majd 2008. február közepétől a Bűnügyi Osztály Vizsgálati Alosztályán vizsgálóként látta el feladatait.
A Hódmezővásárhelyi Rendőrkapitányság Mindszenti Rendőrőrs állományában 2010. márciusban kezdte szolgálatát nyomozóként, majd a Hódmezővásárhelyi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztály Őr- és Járőrszolgálati Alosztályán szolgálatirányító parancsnoknak nevezték ki.
Felsőfokú végzettségének megszerzését követően első tiszti kinevezésével előadói beosztást töltött be 2012. júliustól, majd 2012. szeptember 1. napi hatállyal került megbízásra a Körzeti Megbízotti Alosztály vezetésével. A Közrendvédelmi Osztályt 2016-2019. közötti időszakban vezette, majd a Bűnügyi Osztály vezetését kapitányságvezető-helyettes beosztásban 2020. január 1-je óta látja el.
Beosztásában feladatkörét szakmai előmenetelének megfelelően, hosszú ideje kimagasló hivatástudattal a rendőrség iránti teljes elkötelezettséggel végzi. Munkája és hivatásszeretete alapján példaképül állítható a Rendőrkapitányság teljes személyi állománya elé.
Dr. Dani Róbert r. alezredes a Bűnügyi Osztályt példaértékűen, kimagasló szorgalommal vezeti, a reá bízott feladatokat teljes szakmai elkötelezettség mellett a legjobb tudása szerint hajtja végre. A lakosság szubjektív közbiztonságérzetét kiemelten veszélyeztető közterületen elkövetett bűncselekmények nyomozás eredményessége terén, továbbá országos szinten a bűncselekmények nyomozáseredményességi mutatója és felderítési mutatója alapján a megyei jogú városok közt Hódmezővásárhely vonatkozásában kiemelkedő eredményt ért el az általa irányított bűnügyi szakterületen dolgozókkal.
Az idei éveben Borbély László szakápoló példaértékű szakmai, és emberi teljesítménye elismeréseként érdemelte ki „Az év mentőse” kitüntetést.
Borbély László 1993. március 01-én lépett be az Országos Mentőszolgálat kötelékébe, általános asszisztensi végzettséggel, később a gyakorló mentőápoló, majd a mentőápoló képesítést is megszerezte. Hódmezővásárhely Mentőállomáson rendszeresen, úgynevezett esetkocsis szolgálatot teljesít.
Hivatásának, sokszor szabadidejét feláldozva tesz eleget. Új dolgozók belépésekor mentori feladatokat is ellát, a fiatalok szakmai segítése, beilleszkedésük a bajtársi közösségbe fontos számára. Külső oktatásokat szívesen vállal, amennyiben a pandémiás helyzet nem írja azt felül.
A Mentőállomás vezetője számíthat segítő közreműködésére. Feladatai közé tartozik az állomás raktárkészletének kezelése, kézben tartja az eszközök felügyeletét, ellenőrzését. A környezetére, megjelenésére kiemelten figyel.
A jelenlegi járványhelyzettel kapcsolatos plusz feladatokat az első hullám óta önként vállal. A mentesítő zóna és a mintavételi pont működését gyakorlatilag egyedül megoldja, de önként vállalja időnként a mentésirányítói munkát is. Gyakran erőn felül teljesít, hozzáállása, lojalitása példa értékű minden szakmacsoport felé. Munkáját a Mentőszolgálat intézményén belül is több alkalommal elismerte, Főigazgatói és Regionális Igazgatói Dicséretben részesült.
Hozzászólások lezárva.