Csonttébécé és lepra nyomaira is bukkant a kutató Vásárhely környéki sírokban

Nem voltak mentesek a súlyos fertőzőbetegségektől a honfoglalás korában, sőt azelőtt Vásárhely szűkebb és távolabbi környékén élő népek – derült ki tegnap este Marcsik Antónia nyugalmazott egyetemi docensnek a Tornyai Múzeumban tartott előadásán.

A Korok, kultúrák, lelőhelyek régészeti előadássorozat második részeként elhangzott a régészeti embertan néhány jellegzetességéről szóló előadásában a kutató hangsúlyozta, hogy munkája során szorosan együttműködik a leletek feltárását végző régészekkel.

– Az ásatások során a sírokból előkerülő régészeti mellékletek mellett ott fekszik az elhunyt csontváza. A régészeti embertan ezekkel a csontokkal foglalkozik, mely a humán biológia jellegzetes területe – tisztázta a fogalmat Marcsik Antónia.

A kutató a csontokon megfigyelhető, variációkat vizsgálja, azontúl, hogy megállapítja az elhunyt nemét és életkorát. A paleopatológia pedig a régmúlt emberei betegség miatti csontelváltozását vizsgálja. A csontokon lévő elváltozásokból következtetni lehet, hogy az elhunytnak milyen betegsége volt. Marcsik Antónia azt mondta, hogy a koponyavizsgálatokból kiderült, hogy a honfoglalás előtt a Kárpát-medencében élők zöme az europid, míg kis hányada a mongoloid típushoz tartozott. Ez utóbbi emberek a népvándorláskorban, az avarokkal együtt érkeztek, valószínűleg Belső-Ázsiából a mai Magyarország területére.

A csontvázak arról is árulkodtak, hogy már az avar kor előtt, de az avar korban nagyobb arányban három fertőzőbetegségben is szenvedtek az itt élők: a a csont tbc-ben (mely tüdőről terjed át a csontokra), a szifiliszben és a leprában, mely utóbbi a 8-9. században már a Kárpát-medencében is kimutatható volt.