Húsz év alatt közel megfeleződött a katolikusok, a reformátusok és az evangélikusok létszáma.
Míg 2001-ben a magyar lakosság háromnegyede nyilatkozott arról a népszámlálási kérdőíven vallásosnak magát, ma már csak kevesebb mint a fele. A katolikusok száma az elmúlt két évtized alatt 5,6 millióról 2,9 millióra csökkent, a reformátusoké 1,6 millióról 944 ezerre, az evangélikusoké pedig 300 ezerről 176 ezerre.
A KSH grafikája a vallásosok megoszlásáról
Akik nem vallásosnak jelölték be magukat, azok száma nagyjából ugyanannyi maradt. A vallásosságot firtató kérdésre válaszolók száma a húsz évvel ezelőtti 1,1 millióról, 3,9 millióra emelkedett.
Hogy ennek pontosan mi lehet az oka, azt számokat közzé tevő Központi Statisztikai Hivatal nem vizsgálta, hiszen a népszámlálásnak csak az aktuális adatok rögzítése, nem pedig az okok feltárása a feladata.
Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök a Klubrádiónak adott interjúban azt mondta, hogy: „A katolikus hívek fogyatkozásáról szóló népszámlálási adat azzal szembesít bennünket, hogy az egyház és az állam szétválasztása, az egyház függetlensége mindenek előtt való…
Elszomorította a hívek számának csökkenése a magyar társadalomban, másfelől nem érte meglepetésként. Hozzátette: sejtése szerint különösen a fiatalokat tartja meg nehezen az egyház. Azt is mondta: ez a tendencia nemcsak Magyarországon, de egész Európában jellemző. Számos országban zárnak be, adnak el templomokat. Itthon ezzel ellentétben tatarozzák a templomokat, vagy újakat építenek. „Elhitettük magunkkal, hogy mi kívül állunk a tendencián, most kiderült, hogy ez nem így van” – fogalmazott.
A magyar katolikus egyház – ellentétben több országgal – görget maga előtt egy súlyos, nem lebecsülendő társadalmi következményt jelentő kérdést, a papi pedofíliát, melyet az egyház részéről az elhallgatás övez. Vagy éppen az áldozatukat ítéli el a bíróság.
Az, hogy a többi felekezet száma miért csökkent, csak sejteni lehet, hiszen a hagyományosan nagyon lassan, vagy egyáltalán nem változó vallás nem ad választ számos mai emberi kérdésre, ahogy adtak még a katolicizmus virágkorában a különböző keresztény mozgalmak. Vagy adott választ egyáltalán a reformáció (és számos számos ága) létrejötte a vallásos életre.
Úgy tűnik, az látszat, hogy megtelnek a templomok egy-egy iskolai rendezvény alkalmából. Mert amúgy nem így van.
Hozzászólások lezárva.