Az M1-es listavezetői vita óta még kevesebb felkérést kap, pedig előtte sem szerették őt a narancsos falvakban és városokban. Több mint húsz évvel ezelőtt a lepény vonzotta a városba, azóta viszont a szabadság és a segítségnyújtás jelenti számára Hódmezővásárhely ízvilágát. Szakmai lehetőséget lát az iskolai korlátozásokban és takarodót üzent az olimpikonok dicsőségében sütkérező politikusoknak. Tóth Imre „Bruti” zenész-humorista a Szent István Napok és XVIII. Borfesztivál negyedik napján lépett fel városunkban, ez alkalomból beszélgettünk vele.
– Mi volt az a közéleti esemény az elmúlt hónapokból, ami után már a kevert sem esett olyan jól?
– A debreceni akkumulátorgyárak ügye. Nekem ez szívügyem, ugyanis ott élek tőlük három és fél kilométerre. Másfél kilométerre lakóházak, két és fél kilométerre a gyártól pedig iskola van. Senkinek ne legyen illúziója, az egész város szennyezett lesz, széljárástól függetlenül. Ráadásul beleszólásunk sincs a dologba, a debrecenieket nem kérdezték meg erről.
– A műsorban is említette, hogy egyre kevesebb helyre hívják fellépni, ráadásul még a szülővárosában, Debrecenben is tiltólistán van. Ez a köztévés vita óta figyelhető meg látványosabban vagy már a 2022-es „telefonálós ötperc” is eleget segített?
– Az a helyzet, hogy az ötperces telefonálóssal vertem ki a biztosítékot leginkább a fideszes falvakban és kisvárosokban. Nyáron a humoristák általában elmennek haknizni, meghívják őket különböző fesztiválokra, falu- és városnapokra, amiket amúgy én is nagyon szeretek. Jól érezzük magunkat, találkozom a vidéki közönséggel, akik között mindig jól érzem magam, hisz én is vidéki vagyok. Jobban is szeretem, mint a nagyvárosi légkört.
Szóval úgy néz ki, hogy egyelőre nem kell, hogy járjak narancsos falvakba, viszont a kevés nemnarancsos településre – mint például Hódmezővásárhelyre –, ahová meghívnak, nagyon szívesen megyek el.
– Milyen benyomásokat sikerült szerezni a városról?
– Hódmezővásárhelyen valamikor a 2000-es évek elején jártam legutoljára, akkor elég csendesnek, lájtosnak tűnt, egyetlen helyen jártam akkor, ami megmaradt: lehetett lepényt kapni és biliárdozni, a helynek a nevére sajnos nem emlékszem. Azóta csak átutazóban voltam Vásárhelyen, de az többször is bennem volt, hogy lepényért le kéne ide jönni. Azóta láttam, van elkerülőút, boltok, amik huszonéve még nem voltak itt, látszik, hogy fejlődik a város. Szoktam figyelni a városnak a sztoriját, különösen Márki-Zay Péter óta követem rendszeresen.
– Van Vásárhelyben bármi, amit esetleg szívesen látna viszont akár Debrecenben is?
– Nem igazán szokott hívni Debrecenben senki, hogy kikérje a véleményemet, amolyan persona non grata vagyok otthon, nyilván politikai okokból. A jó hangulatot például át lehetne venni. Azt nem tudom, hogy hétköznapokon milyen Vásárhely, gyanítom, hogy csendesebb, de teljesen élhető helynek tűnik. A polgármester körbevezetett, szép zöld a belváros, a városháza pedig gyönyörű.
– Ha már lakossági vélemények, mit szól ahhoz, hogy mostantól a diákok végre rendesen tudnak figyelni az órákon, mert a belügyminisztérium friss rendelete szerint le kell adniuk a telefont még a nap elején?
– Oké, hogy elveszik a telefonokat, de ki fogja begyűjteni őket, ki fog erre figyelni? Fel fognak majd venni minden iskolába egy embert, aki detektorral körbejár és megnézi, hogy maradt-e valami telekommunikáció eszköz a zsebben? Nem tudom, hogy lesz majd ez, de nekem biztos kiváló poénforrás lesz majd, szóval várom a belügy további remek ötleteit.
– Romániában ezt a szabályzást megtoldották annyival, hogy rossz magaviseletért úgynevezett büntetőszobákat különítenek el a diákoknak, amolyan iskolai fogda jelleggel.
– Nagyon helyesen. A rosszcsontokat zárják be tömlöcbe, főtt kukoricára térdepeltessék őket, hogy ne legyen az, hogy kemény kukoricán kell, mert mégiscsak vannak bizonyos EU-s jogszabályok.
– A nemrég megszerzett 19 magyar érem már egyértelműen az elméleti testnevelés órák hatékonyságát mutatja vagy csak egyszerűen ennyire sportos nemzet a magyar?
– Magyarország mindig is csodálatos sportolókat szült és termelt ki magából, de az ritkán mondható el, hogy az éppen regnáló hatalom érdeme lenne a siker. Attól eleve rosszul vagyok, amikor politikusok nyilatkoznak, teszik magukat, sütkéreznek az olimpiai aranyérmesek fényében, ezt egy kicsit visszataszítónak tartom. A sportolók, akik elérték az eredményeiket, legyen az ötödik, nyolcadik vagy harmadik, mindegyik fantasztikus eredmény egy olimpián, de jelenleg inkább mindenki csak aranyat várt. Már sokszor az ezüst is csalódás, a bronz pedig eleve büdös. Ez a hozzáállás viszont szégyen, ezek az emberek a világ legjobbjai, amit kizárólag maguknak és az őket segítő csapatnak, környezetnek köszönhetnek.
Szóval megkérek minden politikust, hogy takarodjanak az olimpiai érmeseink és versenyzőink közeléből!
– Melyik politikus nyerte végül a „Sütkérezzünk Magyar Sportolók Sikereinek Fényében” versenyt?
– Nem néztem végig mindent, de azt láttam, hogy Orbán Viktor csak az aranyért hajolt le.
A humorista a fellépésének másnapján közösségi oldalán mondott köszönetet Márki-Zay Péter polgármesternek a meghívásért és külön kiemelte, sokat jelent számára, hogy a jelenlegi, politikai okok miatt megnehezített időszakban is érkezik segítség és jószándék, még úgy is, hogy „csak futólag találkoztak” a tévévitán. „Ő már tudja, milyen az, amikor valakit megtapos a hatalom, sőt a saját szövetségesei is, de nem tudták kiölni belőle az emberséget. Péterrel, barátaival, random vásárhelyi emberekkel átbeszélgettünk, átröhögtünk egy nyári éjszakát, kóstoltunk finom borokat és imádtuk minden percét. Köszi Péter!” – fogalmazott bejegyzésében Tóth Imre „Bruti”.
Hozzászólások lezárva.