Bizonytalanság és kételyek a státusztörvény kapcsán – pedagógusokkal beszélgetünk  

Cikksorozatunk második részében egy vásárhelyi egyházi iskolában tanító pedagógust kérdezünk. Interjúalanyunk azt kérte, a neve ne jelenjen meg – mi ezt persze tiszteletben tartjuk – igaz, megjegyezve, nagyon sajnáljuk, hogy egy ilyen témában arccal nyilatkozni számára olyan következményekkel járhatna, amit nem tud felvállalni. (A sorozat tegnapi, első interjúját itt olvashatják újra.)

Mennyire téma nálatok a tantestületen belül a státusztörvény?

Állandóan téma, én is folyamatosan követem, és családon belül is beszélgetünk róla. Átolvastam a törvény tervezetét is anno, azt is, amit elfogadtak, illetve ma tárgyalnak még elvileg a szakszervezetekkel a végrehajtási rendeletről (interjúnk múlt hét pénteken készült – szerk. megj.), amiből sok dolognak ki kellett volna derülnie. De ez megint olyan, hogy csak úgy összecsaptak valamit. Azért tárgyalnak most is a szakszervezetekkel, mert kötelességük leülni, hiszen a Európai Unió felé azt vállalták, hogy széleskörűen egyeztetnek, közben csak látszattárgyalásokról van szó. Az, hogy mi a tartalmuk, azt már nem is nézi senki. Egy cikkben ezt úgy fogalmazták meg, hogy “csicskává teszik a pedagógusokat”.

Hogyan, mivel teszik őket “csicskává” szerinted?

Bármerre küldhetik majd őket. Ez is meg van persze magyarázva, kistelepüléses vidékeken ahol az egész környéken van mondjuk egy informatikatanár, azt aztán küldhetik jobbra-balra, ahogy csak akarják. Ezen most finomítottak, hogy naponta csak három órát lehet maximum utazni. Ami feltűnik, hogy a törvény szövegében, és a végrehajtási rendeletben is egy csomó dolog feltételes módban van megadva: adható, elrendelhető. Ez a fizetés, a munkaidő kapcsán is felmerül, megvan a lehetőség, hogy adjanak, és valakinek fognak is adni. 

Nagyon nagy összegek hangzanak el, 400 ezertől egészen másfél millióig terjed a határ.

Igen, ez igaz. Korábban a fizetés viszonylag kiszámítható volt, még ha siralmas is – tudtam, mennyi időnként mennyivel emelkedik, három évente mondjuk bruttó harmincezer forinttal, ami inkább reálbér-csökkenést jelent. Beígértek 10 százalékot, aztán azt sem kaptuk meg. Aztán arról volt szó, hogy januártól visszamenőleg megkapjuk ezt az emelést, most meg a törvényben már az van, hogy az elmaradt emelést csak júliusig visszamenőleg kapjuk…

Ami a most beígért fizetéseket illeti, ha valaki például a Pedagógus II. fokozatban van  – amit most már nem is lesz kötelező elérni, csak a Pedagógus I-et – ,a minimum, amit adhatnak,  430 ezer bruttó. Számomra, ha minden egyes mostani pótlékomat beszámítjuk, igazából nem is lenne emelés. A törvény szerint Pedagógus I-ben 410 ezer forint lesz a minimum, Pedagógus II.-ben 430 ezer, 500 ezer körül kap a mesterpedagógus, a kutatótanár pedig 620 ezret. De a mesterpedagógus meg a kutató nagyon ritka.

Azt hiszem, szeptemberben kell nyilatkozniuk majd  a tanároknak, hogy átlépnek-e az új státuszba.

A mostani törvény szerint szeptember 15-ig meg kell kapnunk, hogy január egytől – amikortól majd érvényben lesz az egész – , milyen munkafeltételeink lesznek. Hivatalosan tehát tudnom kellene majd, mi lesz januártól egy teljes évig. Szeptember 30-ig nyilatkozhatunk majd, lesz tehát két hetünk, hogy véleményt nyilvánítsunk. De csak akkor, ha nem fogadjuk el. Aki pedig így dönt, azt hiszem, október 31-ig még felmentési idejét tölti, aztán megszűnik a jogviszonya.

Úgy tudom, minimális végkielégítéssel, viszonylag hosszú jogviszony után is.

Ebben nem vagyok biztos, de a törvényben az például benne van, hogy nőknél nem számít bele az az időszak, amikor gyerekkel otthon voltak. Korábban ez beleszámított – a munkaidőbe nem, mert nem tanított, de az előmenetelbe igen.

Van benned bizonytalanság, hogy elfogadod-e az új jogállást? Eldöntötted már, vagy még nyitott nálad a kérdés?

Az elmúlt tíz évben már folyamatosan felmerült, hogy esetleg más munka után nézzek, abszolút nincs kizárva.

A tantestületetekben milyen a hangulat? Így nyáron biztosan nem sokakkal találkozol, de ha igen, gondolom, felmerül a téma. Milyen a hozzáállásuk, bizonytalanok-e a többiek is?

Az az igazság – ami szerintem általánosságban jellemző, és az országban sokfelé láthattuk, ha nem is mindenhol működik -, hogy zseniálisan megosztották a pedagógus-társadalmat. Ha a tavalyi megmozdulásokra gondolunk: nálunk az iskolában csak akkor írunk alá bármilyen nyilatkozatot, ha a tantestület minimum egyharmada melléáll. Mert ha csak kettő-három ember vesz részt ilyenben, őket pótolják, szétosztják az óráikat. De ha már tíz ember kiáll, őket már nehezebb pótolni. Nálunk is rengetegen háborgunk, de az a baj, hogy nincsen egység. Van olyan, aki tudja jól, mi a helyzet, de nem mer kiállni. 

Mindenesetre amióta a státusztörvény szóba került, én bizonytalanságot, létbizonytalanságot érzek. Mindenütt csak a “ha”, meg az “akkor”. Azt sem tisztázták, hogy a bevezetendő értékelési rendszerben mi milyen fajsúllyal fog majd szerepelni. Benne van például, hogy számít a szakmai múlt – amiről korábban azt mondták, ez nem is fog benne szerepelni. 

És is ki fog majd értékelni benneteket, pedagógusokat?

Hivatalosan erre javaslatot tehet majd az igazgató, de végső soron a tankerület-vezető dönt. 

Nálatok ugye nem ez van érvényben, hiszen nem a tankerület az illetékes. 

Nálunk kérdéses, hogy a fenntartónk mennyire tud, és mennyire akar ebbe beleszólni, nem is szeretnék találgatni. Tájékoztatást erről mindenesetre nem kaptunk még, a végrehajtási rendeletben nincs erről semmi, milyen súlyban, milyen arányban kell a szempontokat figyelembe venni. De fel van sorolva a nyelvvizsga is, és ami külön érdekesség, ha valaki könnyebben elhelyezkedik a munkaerőpiacon, mondjuk egy informatikatanár, az már akár bruttó 800 ezer forinttal kezdhet. Kevés is van belőlük, őket meg akarják tartani, így magasabb kiegészítést kaphatnak. 

Az elmúlt tanévben voltak már próbaértékelések. Ebbe belevették azt, hogy a szülők, a gyerekek is értékeljék a pedagógus munkáját. Ez is aggályokat vet fel. Mondjuk ha van egy szigorú tanár, őt hogyan fogják értékelni a gyerekek? Vagy az a gyerek, aki mondjuk nem olyan tehetséges az adott tantárgyból, akkor jól fogja értékelni a pedagógust? Az sem mindegy, melyik iskolában értékelnek, hiszen a szülők, a diákok hozzáállása is helytől függően más és más. És ezt évente kell majd megcsinálni, tehát évente változhat a fizetésünk is. Nincs rá garancia, hogy akár ugyanannyi marad. 

Jövőre a törvény szerint a gyakornokok  – tehát  a kezdők – bére 440 ezer bruttóban lesz meghatározva. És szó van róla, hogy lerövidítik a tanárképzést, meg arról, hogy 60 órás továbbképzéssel, vagy nem tanári végzettséggel is lehet majd tanítani. Ha megnézzük, 410 ezret kap majd egy Pedagógus I., aki már minősítő vizsgát tett, 430-at pedig egy Pedagógus II., aki mögött tíz-tizenkét év tanítás áll…

Ez nagyon nagy feszültségeket szülhet.   

Igen. Ha legalább transzparens lenne, hogy mi milyen arányban számít az értékelésben, de nem így van. Vannak a törvényben jó elképzelések, de a megvalósítás, meg az, hogy a saját politikai előnyüket tartják szem előtt, ez hihetetlen nagy feszültséget fog okozni. Oszd meg és uralkodj, ezt akarják elérni.

Neked személy szerint mi a fontos tanári hivatásban?

Igazából az, hogy taníthassak, és a gyerekekkel lehessek. Aki most még a pályán maradt, az azért tette, mert szereti a gyerekeket – tehát hivatástudatból. Eljutottam már többször arra a pontra, hogy nem akarom magamat, a saját gyerekeim életét megnyomorítani azzal, hogy nem tudunk semmit megengedni magunknak, vagy csak olyan áron, hogy másod- és harmadállást vállalok, hogy az autómat meg tudjam javíttatni.

Szerinted mi a célja  a kormánynak a státusztörvénnyel? Vajon a tanári pályára akarják jobban vonzani a fiatalokat? 

Sajnos nem hinném, ha jönnének is a fiatalok, akkor sem sokáig maradnának. Mindenhonnan azt hallom, milyen sokat vettek fel most tanárképzésre. De el is kell végezniük, aztán látják, hová kerülnek be. Biztos ez is egy kitűzött cél, hogy többen menjenek tanárképzésbe.  Amikor majd látják, hogy nincs kiszámítható előrelépési lehetőségük, akkor akár két év után otthagyhatják. Szóval szerintem ezt a célt nem szolgálja. De a statisztikákkal nagyot lehet hazudni, amikor azt mondják, hogy 800 ezer forint a pedagógus átlagbér – persze, mert a mesterpedagógus tényleg megkapja az egymilliót, a többi meg ott marad. Maga a bizonytalanság, a létbizonytalanság nagyon befolyásolja az ember munkáját.

A végrehajtási rendeletben szerepel az is, hogy meghosszabbítják a tanévet egy héttel. Ehhez mit szólsz?

Ezt nagyon problémásnak tartom. Aki volt már diákkal bármilyen programon nyáron, tudja, se a diáknak, se a tanárnak nem fog az agya egy 35 fokos teremben, ehhez abszolút nincs meg az infrastruktúránk.

A szülők gondolom panaszkodtak, hogy nehéz megoldani a gyerekek felügyeletét tíz héten át. Nem ezt akarta enyhíteni a törvényhozó?

Viszont akkor a tavaszi, meg a téli szünet lesz megnyújtva, azt is meg kell oldani a szülőknek. Télen esetleg otthon tovább fűteni.

Hallottál az eskütételről, ami a rendeletben szerepel? Egyes hírek szerint ez a diploma átvételéhez lesz kötve, más források szerint 2024. május 31-ig minden pedagógusnak le kell majd tennie. 

Erről én is olvastam. A Telex egyik cikke szerint még nincs meg az eskü szövege, de valóban a diplomaátvételhez fog kapcsolódni. Én csak ezt a verziót hallottam. Látszik, hogy Pintér vezeti a minisztériumot, ő katonát meg rendőrt akar, esküvel. Még mindig nem fogta fel, hogy ez nem az a rendszer. Erőből akarnak irányítani, ezt láttuk az elmúlt lassan két évben, hogy mindent, de mindent erőből csinálnak. Szerintem a törvény se a tanárhiányt, se a minőségi oktatás problémáját nem oldja meg, legfőképp pedig azt, hogy hosszútávon egy gondolkodó társadalmat neveljünk fel – de régóta nem is ez a cél.

Mióta a tanári pályán vagy, inkább pozitív, vagy negatív irányba mozdultak a dolgok? Mennyire érzed korlátozva a tanári szabadságodat a tanítás terén?

Most már eléggé. Nagyon sok olyan tényező van, ami zavaró. Szeretnék mondjuk egy bizonyos tankönyvből tanítani – kiválasztottuk a még viszonylag legjobbat – de ki van adva, hogy melyiket kell rendelnünk. Nincs szabad tankönyvválasztás, és olyan dolgokat vittek be a tananyagba, amire a gyerekeknek soha nem lesz szükségük. Én próbálom őket inkább gondolkodni megtanítani. Életemben talán kétszer volt olyan, hogy végigértem velük egy tankönyvön.

Tehát nem az a cél, hogy gondolkodó embereket neveljenek, hanem hogy minél több információt tanuljanak a gyerekek. Az északi országokban ezt teljesen másként kezelik, inkább összefüggéseket tanítanak, projektalapú oktatás folyik.

Ez így van. Idén még azzal tetézték az egészet, hogy most először az összes évfolyamon kellett csinálni ősszel és tavasszal is kompetenciamérést. Ez minden alkalommal nagyon sok időt vett el az oktatásból, ha összeadjuk az összes osztály emiatt elmaradt óráit. 

Visszatérve a saját pályámhoz: amikor tanítani kezdtem, örültem, hogy van munkám, igaz, nagyon kevés fizetésért, de nem ez volt akkor a lényeg. Akkor még nem volt korlátozva az sem, honnan lehet rendelni könyvet.

Ami engem a legjobban bosszant: ha találkozok egy szinte képzetlen ismerősömmel, aki szalag mellett dolgozik, és másfélszer annyit visz haza, mint én, de nulla felelősséggel, még én kapom meg tőle, hogy “látod, ezért kellett ennyit tanulnod, megérte?” Meg kell neki indokolnom, hogy miért. Ez nagyon demotiváló. Nyáron szoktam régi barátaimmal találkozni, akik közül négy pedagógus volt, de már nem az. Ők azt mondják, soha többé nem lennének tanárok. Az egyikük szerint élete legjobb döntése volt elhagyni a pályát, most kétszer annyit keres.

Miközben pont ebbe a szakmába, meg az oktatásba kellene sokkal több pénzt és energiát fektetni, hiszen ezen múlik a jövőnk.

Igen, ezt minden nemzetközi kutatás is igazolja: ahol az oktatás rendben van, ott általában a többi is. De hál’ istennek tudok itt is úgy tanítani, hogy elmondom más hangsúllyal, ami a tankönyvben van, és nyolcadik osztályban többnyire már értik is.

Attól, hogy egyházi fenntartású intézményben tanítasz, jobb helyzetben érzed magad? Szerinted kevésbé fogjátok érzékelni a státusztörvény negatív hatásait?

Ezt pillanatnyilag nem tudom felbecsülni. De ha a legkellemetlenebb dologra, az áthelyezésre gondolok, ez az én esetemben eléggé behatárolt. Felszereltségben jobban állunk, mint egy állami intézmény, de nem tudom, hogy ezek után milyen normatív elosztás lesz, erre nem térnek ki a rendeletben. 

Biztosan hallottad, hogy bevezetik az összevont természettudományos tárgyat: fizika, biológia, kémia egyben lesz tartva. Gondolom, ezzel próbálják a természettudományos tárgyakat oktató tanárok hiányát orvosolni. Erről mit tudsz?

Ez már a 2013-as NAT-ban is megjelent, kiegészítő természettudományos képzést elvégezve öt-hat-hét-nyolcadik osztályban lehetett ezzel tanítani. A 2020-as NAT szerint is, de a szakképzésben már régóta így van. Tizedikig megvannak az alap természettudományos órák. De persze ezzel és az átvezényelhetőséggel is a lyukakat próbálják majd betömni. Nem tudom, mi van a fejükben, a párom szokta sokszor hasonlatként mondani: “Mikor ott vagyunk  a szakadék szélén, akkor nem kezet nyújtanak, hanem még meg is löknek.” Körülbelül ezt érezzük a legtöbben.