Százezres lehet a költsége, ha át kell festeni azokat. Ezek nem graffitik, és olyan helyre kerültek ahol nincs biztonsági kamera.
Meglepve fedezték fel a járókelők a minap, hogy az Andrássy úti szervizútnál, az Oldalkosár utcán és az Andrássyról oda vezető lépcsőnél is firkák jelentek meg a falakon.
Valaki vette a fáradságot, hogy festékszóróval ábrákat fújjon fel a falakra, így tegye le a kézjegyét, azaz örökítse meg magát az örökkévalóságnak.
A firkák nem ütik meg még a legegyszerűbb graffitik szintjét sem, s különb ábrát rajzolnak már az óvodások is, még akkor is, ha épp álmukból verik fel őket.
Bár valószínűleg önmaga kiteljesedésének örült alkotójuk, ám ha ezek tükrözik elméjét, akkor a sötétségbe pillant bele mindenki, akinek feltűnik valamelyik firkája.
Az alkotó arra azonban nagyon ügyelt, hogy olyan helyen fújkáljon a falakra, ahová a belvárosban szép számmal lévő térfigyelő kamerák közül egyik sem lát. Hogy névtelenségben akart maradni, azon – „műve” láttán nem lehet csodálkozni. Még a kutya is nyüszítve rohanna el ha meglátja. De észre sem veszi, a kutya sem.
Még szerencse, hogy egyik sem idéz önkényuralmi jelképet, mert akkor azt a társasházzal festetnék le az illetékes hatóságok. És akkor a költségeket, pár százezer forintot a lakástulajdonosoknak kellene összedobniuk. Na akkor támadnak fel a lincshangulat.
Pedig a graffitit lehetne művészi szinten is művelni, ahogy arra még idehaza is számos példa van. Persze akkor sem a házak falán…
A graffiti nagy része semmilyen művészi értékkel nem rendelkező primitív tag (ejtsd: teg), egyfajta monogram, aminek az amerikai bűnözői szubkultúrában a „bandák” közötti területmegjelölő funkciója van. Egyéb szubkultúrában megfelel az „Itt jártam” feliratnak.
A graffiti mint kommunikációs eszköz már az ókorban is létezett, jó példa erre a görög, vagy a római urbánus kultúra (például az Alexamenosz-falfirka). Manapság azt a festékszóró spray-vel készített falfirkát értik alatta, amely valamely végleges építményen elhelyezett, állagsérelem nélkül el nem távolítható felületbevonat. Alkalmazzák társadalmi vagy politikai üzenetek közvetítésére is. A legtöbb országban a felület tulajdonosának beleegyezése nélkül készített graffiti vandalizmusnak minősül, illegális tevékenység és rongálás, amit a törvények büntetnek. Egyesek szemében a graffiti kiállításra méltó művészeti stílus, de sok ember csak az úgynevezett „tag”-eket ismeri, amiket úton-útfélen (lakóházak, templomok, műemlékek falán, buszmegállókban, vonatok oldalán is) látni lehet.
Hozzászólások lezárva.