Azok a boldog ’80-as évek

Régen minden jobb volt! Régen minden jobb volt?

A ’80-as években még nem volt internet, mobiltelefon, de még vezetékes is alig-alig akadt, ráadásul a bekötését kérvényezni kellett. Az évtized második felében a számítógép is a Bécsben vásárolt Commodore lehetett a szerencséseknek, és a még az azoknál is szerencsésebbeknél – óriás floppyról (de mi az a floppy?) – még futott is rajta a Moszkva bombázása című játék.

Még nem volt Meki, igaz a vége felé nyílt egy Budapesten, még nem az Adidas cipő volt a sláger, hanem a Tisza, de minden fiatal alföldi papucsot és szimatszatyrot hordott, ha bele akart simulni a trendi társak közé. Na jó, trendi sem volt, csak menő. És kibékíthetetlen volt a csövesek és a digók, a rokkerek és a diszkósok ellentéte, meg persze voltak az omegások és az lgt-sek, meg persze az aradszkisok meg a kordagyurisok, és volt aki imádta, más pedig gyűlölte az Abba/Depeche Mode/vagy bárki számait.

És milyen jó és kalandos volt koncertre menni?! Főleg ha közönséget megelőző intézkedésként egy-egy Edda/Bikini/Karthágó/Piramis koncert előtt önfeledt tányérsapkás hék zaklatták csak úgy, vagy ha az utcán csak azért kötöttek beléjük a piros karszalag miatt magukat istennek képzelő négyelemis (jó, nyolc osztályos) önkéntes rendőrök, mert sok a fiatal és nem tudjuk mit akar, inkább dolgozna.

És nem hiányzik egy kis nosztalgia gumibotozás? Vagy amikor a mindszenti vasútállomáson megfordulva a válladra tette mindkét pracliját Picúr alhadnagy, a megtermett rendőrkutya?

Mára mindebből az emlékek maradtak, melyeket ezzel a videóval idézünk. Soha vissza nem tér már az, ami elmúlt, a fiatalság meg pláne nem. És tényleg minden, de minden sokkal, de sokkal, de sokkal jobbnak tűnik. A rossz dolgokat ugyanis gyorsan elfelejtjük.

Hozzászólások lezárva.

A Hódpress sütiket használ a jobb működés érdekében. Rendben!