Számos érdekes kiállító, de a gyerekek fantáziáját felettébb megmozgató kukoricamorzsoló és az Árendás, valamint a Kankalin Néptáncegyüttes csoportjainak műsora színesítette a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület immár nyolcadik alkalommal rendezett Gazdanapját.
Szombaton kora reggel alig nyitotta ki a kapuját a Gregus Technikum és Szakképző Iskola Árpád utcai tornaterme, máris szép számú gyerek és szülő csodálkozott rá a kiállított finomságokra, melyek a szárított gombáktól a perecig, a vásárhelyi túrós lepénytől a helyben is megkóstolható szörpökön át egész a disznótoros finomságokig tartottak.
Persze voltak nem ehető dogok, népi szőttesek, szőnyegek és aki még nem látott vásárhelyi hímzést, az gyönyörködhetett a felhozatal gazdagságban.
Aki pedig a pásztoreszközökre volt kíváncsi, és még nem fogott a kezébe hagyományos módon fonott ostorokat, az azokat is megnézhette, kipróbálhatta. Az utóbbiakat a makói ostorkészítő, Keczer Tamás hozta el az idén is. Azt is megtudhatták tőle az érdeklődők, hogy a pásztor- és a parasztostor között az a különbség, hogy az előbbi díszesebb, míg az utóbbi inkább funkcionális: a parasztok hajnalban azzal hajtották ki, majd napszállta előtt be a jószágaikat.
Perényi János, a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület ügyvezető elnöke állattartási eszközökből álló gyűjteménye egy részét most is bemutatta, de akadt még egy csikós, aki aki szintén elhozta saját pásztoreszközeit: – A csapatunk többi tagja már részt vett a vásárhelyi gazdanapon, de én most vagyok itt először – mondta a Kondorosról érkezett Czesznak Dávid, aki azt is elárulta, hogy Bende György mindszenti ostorkészítő barátja kérésére érkezett. – Elhoztuk az otthoni tárgyainkat, több tájegység ostorait, pásztorkéseket, szíjakat, öveket, bicskatartókat. És itt van a szűröm is – mutatta az egyébként is meglehetősen feltűnő ruhadarabot.
Azt is megtudtuk róla, hogy bár jelenleg raktárosként dolgozik, de amúgy hat éves kora óta csikós. – Édesapám elhordott Szarvasra, ahol akkor még rendeztek főiskolai sárgulást, s ottani keresztanyám volt iskolatársa csikóskodott. Ő mindig azzal biztatott, hogy mondjam apámnak, vegyen nekem lovat! És legyek én is csikós. Édesapám lovat ugyan nem vett nekem, de mégis csikós lettem. – mondta
Persze a nagy számban elhozott kisgyerekeket, akár felléptek táncosként, akár csak a táncosok kisebb, vagy nagyobb testvéreként érkeztek, leginkább a kukoricamorzsolás, vagy a vödrökben kitett különféle termény- és gabonamagvak érdekelték. Az előbbi magáért az érdekes tevékenységért és annak eredményéért, az utóbbi pedig a magvak tapintásának élményéért.
– Ez volt a harmadik nagy cső, amit lemorzsolt a fiam, miután a morzsoló gazdája megmutatta neki, mit is kell csinálni, hová kell bedugni a kukoricacsövet és hogyan kell hajtani a karját – mondta Tálai Kelemen. – Előtte még sosem látott ilyet és eredetileg is csak azért jöttünk, hogy megnézzük, hogy a testvére hogyan táncol majd a Ficánka csoportban – tette hozzá, miközben Zente, a kisfia, újabb cső ledarálásába fogott, de olyan szakértelemmel, mintha mindig ezt tette volna. – Tavaly is eljöttünk a gazdanapra, s ahogy akkor, most is mindent végignéztünk, mert olyan dolgokkal találkoztunk, melyek nincsenek már odahaza – fűzte hozzá a kisfiú édesapja.
A 6 éves Hanna és barátnője nagy örömmel vették a kezükbe a már – ott helyben – épp Zente által lemorzsolt kukoricaszemeket. – Mindketten a Cinege csoportban táncolnak – árulta el Hanna édesapja. Olasz Gábor hozzátette, hogy elkísérte a nővérét Dominik is. A mackónak öltöztetett kisfiú gyorsan megunta, hogy egy helyben kell állnia, máris húzta az édesapján a mindenféle érdekes látnivaló felé.
Perényi János, a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület ügyvezető elnöke, a gazdanapok és a jövő szombaton rendezendő lovas felvonulás és a gazdabál szervezésének motorja azt mondta, hogy azért tartják fontosnak, hogy bemutassák a gazdálkodás régi eszközeit, mert manapság azt már csak kevesen ismerik. – Az első gazdanapunkat még a Petőfi utcai nagytermünkben rendeztük, de akkora sikere volt, hogy újabb, nagyobb helyszínekre volt szükségünk. Így jutottunk el néhány éve a jelenlegire. A parasztcsaládok egykori életébe szeretnénk bepillantást nyújtani a gazdálkodástól az állattartáson át egészen az asszonyok téli kézimunkázásáig – árulta el a rendezvény célját.
Aki figyelemmel járta végig a nap kiállítási részét, az különlegességekre is bukkant, mint például a rózsa, vagy a pipacsszörp.
– A virágszörpjeinknek olyan az íze, mint az illata. A pipacsszörpünk különlegessége, hogy – miután gyógynövényként kiirtják a kultúrnövények közül -, csak ott terem meg, ahol nem kezelik a területet semmiféle vegyszerrel – árulta el Rácz Erika.
A rendezvényt Benkő Zsolt, az egyesület elnöke és Perényi János nyitották meg, jó szórakozást kívánva mindenkinek, majd az Árendás együttes kis táncosai látványos bemutatójának tapsolhatott a nagy számú érdeklődő közönség. Délután 3-kor – még cikkünk megjelenése előtt – pedig már a Kankalin Néptáncegyüttes Picinkét, Kiscinkák és Cinkák csoportja adnak majd szívderítő műsort.
Hozzászólások lezárva.