Az anyagi bizonytalanság és a semmibevétel veszi el a vásárhelyi nők kedvét a második gyerektől

Nincsenek jó kilátásaik azoknak a nőknek, akik egynél több gyereket szeretnének, így nem csoda, ha megállnak egy után. A helyzeten pedig nem segít sem a CSOK, sem semmilyen kormányzati „ösztönzés”.

Hiába lengette be a miniszterelnök az édesanyák személyi jövedelemadójának eltörlését, ettől – valamint a korábbi kormányzati intézkedésektől – sem fognak nagyobb kedvvel szülni a nők, mint ahogy tették eddig. Sőt, a korábban a családok számára ideálisnak tartott kétgyermekes modell is megszűnt; a ma szülőképes korban lévő nők egy gyermeket, vagy egyet sem vállalnak.

Kapitány Balázs demográfus nemrégiben azt mondta a Telexnek: „A magyarok fejében annyira a kétgyerekes modell él (lehetőleg egy fiú és egy lány), hogy ha megkérdezik a fiatal nőket, hány gyereket szeretnének, a nagy többségük azt fogja válaszolni, hogy kettőt, és többen válaszolják majd, hogy hármat, mint azt, hogy egyet. Az egy gyerek nagyon ritkán vágyott cél, ehhez képest mégis egyre többen maradnak meg az egynél.”

Mindezek után kíváncsiak lettünk, hogy az egygyermekes anyák terveznek-e újabb gyereket. Többükkel is beszéltünk, és szembesültünk azzal, amit olvasóink is láthatnak a családi események rovatában: bár nem mindenki kéri, hogy ott megjelenjen, minden héten sokkal kevesebb vásárhelyi gyerek születik, mint ahány vásárhelyi meghal. (Amúgy a trend szinte az egész országra érvényes.)

Zsófia (akinek nem ez az igazi neve – ahogy a többiek sem szerették volna, ha valódi nevük szerepeljen) eredetileg két gyermeket szeretett volna, csakhogy az első után meggondolta magát. Azt mondta, hogy nemcsak megalázó helyzetekbe került a vásárhelyi kórházban (például a hideg folyosón várakoztatták a kismamákat az NST-vizsgálatra, és alsóneműt sem viselhettek), hanem amikor gyermekével bekerült a gyermekosztályra, a nővérek mindenért őt ugráltatták, vécére sem tudott emiatt rendesen elmenni. Volt olyan éjszakás nővér is, aki kijelentette, hogy „nem gondolja már, hogy majd csinál is valamit”, neki ugyanis visszeres a lába, és pihentetnie kell. Ráadásul rajta is kapta a dohányzó nővéreket (ez még a dr. Imre József utca felőli épületben volt) a gyermekosztály erkélyén.

– Egészen más volt a helyzet, amikor a férjem váltott fel. Amikor ő volt bent, a nővérek negyedóránként megnézték, hogy a gyerek rendben van-e, nem a férjemnek kellett vadásznia a bilit, az első szóra hozták és vitték is, majd közölték vele, hogy majd ők intézik a tartalmát is. Nekem – bár a gyerek már nagyobb – óriási sokkot jelentett, hogy semmibe vettek, csak mert anya lettem – mondta.

Ilona az első gyermeke után nagyon nehezen talált magának munkát. Ahonnan szülni ment, ott a főnök, amikor visszatért dolgozni, azonnal megjegyezte, hogy ugye nem akar majd gyakran táppénzre menni a gyerekkel. Amikor pedig mégis megtette, úgy szervezték át a munkakörét, hogy gyakorlatilag ellehetetlenítették.

Éva hasonló helyzetbe került: betegeskedő kisbabája miatt végül felmondtak neki – igaz, átszervezésre hivatkozva. Olyan átlátszóan, hogy a munkaügyi bíróságon pert is nyert a cég ellen: megkapta félévi bérét kárpótlásként, és papíron vissza is helyezték állásába. – Még egy gyereket nem kockáztatunk meg – árulta el, miután jelenleg ismét dolgozik, és fia átesett a gyermekbetegségeken, orvost pedig az utóbbi időben csak messziről látott.

A legcifrább történetet Ágnes mondta el, aki azt tapasztalta, hogy kismamaként és anyaként mindenki gyengeelméjűnek tekintette, vagy egyszerűen semmibe vette. Hogy a buszon, vagy a tram-trainen nagy pocakkal is állnia kellett, vagy hogy a nyugdíjasok a boltokban összevissza lökdösték, az volt a legkevesebb. A kórházi bánásmód – nem az orvosok részéről – már őt is sokkolta, ahogy az is, hogy a GYED lejárta után öt hónapon át nem kapott GYES-t. Amikor pedig feltűnt neki, hogy az amúgy is megalázóan kevés, 12 200 forintos juttatást nem utalják a számlájára, és bement a kormányhivatalba, ott közölték vele, hogy az ugyan jár, de külön kérni kell, és azt csak három hónapra visszamenőleg teheti meg.

– Minden marhaságról küldenek értesítést az Ügyfélkapura – legutóbb például az Ukrajna uniós tagságával kapcsolatos népszavazásról –, de erről semmit sem kaptunk. Gondolom, az állam örült, hogy megspórolta ezt az összeget, ami egyébként nagyjából egy hónapra fedezi a pelenkaköltséget. A CSOK-os lehetőségekről azonban számtalan üzenetet kiküldtek, arra biztatva, hogy szüljem a gyerekeket, mint egy nyúl, és akkor dőlnek majd hozzánk a milliók, meg kapunk kedvezményes bankhitelt is. Barátaink közül többen lépre mentek, csakhogy három gyerekkel nem lehet rendesen keresni, már a táppénzek miatt sem. Ráadásul annak első 15 napját egy ideje az állam helyett a munkaadók fizetik – ezt érthetően nem szeretik. És mi van, ha valakinek nem jön össze a harmadik – uram bocsá’ – a második gyereke sem? – tette hozzá.

Egyébként a tapasztalatok szerint azok sincsenek jobb helyzetben, akik örökbefogadással gyarapítják családjukat. Ők csak a szülőszobai élményektől mentesültek.