A Lázár János nevével is fémjelzett törvénynek újra nekifuthat majd az Országgyűlés, az alkotmányossági aggályokat azonban meg kell szüntetni. A törvény egyelőre nem hirdethető ki.
Az Alkotmánybíróság (AB) a köztársasági elnök indítványa alapján alaptörvény-ellenesnek nyilvánította a 2023. december 12-i ülésnapján elfogadott, a kulturális örökség egyes elemeinek fenntartható fejlesztéséről szóló törvény több pontját. Ezért a törvény nem hirdethető ki, hanem, ahogy írja az AB, azt az Országgyűlésnek az alaptörvény-ellenesség megszüntetése érdekében újra kell tárgyalnia.
A kastélytörvény ellentétes rendelkezéseket is tartalmazna a nemzeti vagyonról szóló törvény (Nvtv.)rendelkezéseihez viszonyítva. Ugyanis a kastélytörvény alapján állami tulajdonban álló, a kulturális örökség elemeihez tartozó kastélyok, kúriák, udvarházak az állam által ingyenesen tulajdonba vagy vagyonkezelésbe adhatók lennének bármely olyan természetes vagy jogi személynek, aki, illetve amely a törvényben meghatározott bizonyos vállalásokat tesz. Ezért az ingatlanokon a tulajdonszerzéstől számított 99 évig elidegenítési és terhelési tilalom állna fenn.
Az Alkotmánybíróság lényegileg maximálisan osztotta Novák Katalin hivatalának aggodalmait, amikor megállapította, hogy az Alaptörvény és az Nvtv. garanciális rendelkezéseire tekintettel a nemzeti vagyonról az állami érdekekeinek megfelelően, valamint ezzel összefüggésben felelősen és átláthatóan kell gazdálkodni.
A nemzeti vagyon átruházása körében az Alaptörvény nemcsak a törvényi cél megjelölését és a kivételességet írja elő, de az értékarányosság követelményét is. Ez amiatt a biztosíték miatt fontos, hogy a nemzeti vagyon ne mindenfajta korlátozás nélkül legyen elidegeníthető, hanem csak törvényben meghatározott célból, főszabályként az értékarányosság követelményét érvényesítve. Elméletben persze törvény tehet kivételt, de ez esetben is igazolni kell, hogy a tulajdon átruházása annak a nemzeti vagyonban való megtartásával és hasznosításával összemérhető közérdeket szolgálja-e.
Az AB döntésében azt is leírta, hogy a nemzeti vagyonba tartozó vagyonelemekkel való rendelkezés során a jogalkotónak egyebek mellett egyértelművé kell tennie, hogy tételesen mely vagyontárgy eshet a szabályozás hatálya alá, és hogy ki szerezhet jogosultságot a megszerzésére. Meg kell határozni továbbá, hogy a jogviszony alatt milyen jogok illetik, és milyen kötelezettségek terhelik a jogviszonyban szereplő jogalanyokat, és a jogviszony megszűnését követően mi a nemzeti vagyon tárgyának sorsa. Szintén alkotmányos elvárás, hogy a tulajdonszerzéssel kapcsolatos pályázatok nyilvánosak legyenek.
Márpedig a vizsgált törvény, annak vizsgált rendelkezései az AB értelmezése szerint ezekre nincs figyelemmel. Ugyanis kiemelten védett vagyonelemek tekintetében rendelkezik enyhébb szabályozásról:
- egyrészt az elidegeníthetővé tétellel,
- másrészt az ingyenességgel,
- harmadrészt pedig a potenciálisan bármely jogi személyre és természetes személyre kiterjedő tulajdonszerzői kör meghatározásával.
Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a támadott törvényi rendelkezések alaptörvény-ellenesek, ezért a törvény nem hirdethető ki.
A képek illusztrációk.
Hozzászólások lezárva.