A Kossuth tér sarokház előtti része északi sarkáról az Ótemplom egykori védfalát jelölő emlékfal mellé helyezték át ma délelőtt a Szántó Kovács János szobrot.
Bő két óra alatt – V. Nagy Nándor szobrász szakmai felügyeletével a szakemberek és 25 tonnás daru segítségével áthelyezték a Kossuth tér sarokház előtti része északi sarkáról a Szántó Kovács János szobrot, a posztamenssel együtt az Ótemplom egykori védfalát jelölő emlékfa mellé, azaz a terület déli részére.
A Somogyi Bála szobrászművész 1965-ben avatott alkotása ezentúl nem nyugatra, a Fekete Sas felé, hanem északra – az OTP-nek is helyt adó épület felé néz.
A munkálatok során a szakemberek előbb a szobrot tartó posztamenst, azaz fehér talapzatot választották el az alatta lévő, azt tartó betontömbtől. Majd a szobor védőeszközként takaróleplet kapott, hogy a helyszínre érkezett 25 tonnás autódaruval leemeljék a helyéről, majd áttegyék az új helyére.
A látványos műveletet sok járókelő nézte és fényképezte le.
– Megszoktuk, hogy a szobor eddig itt volt – mondta a munkálatokat érdeklődve követő Lévai József, aki hozzátette reméli, hogy szép lesz ez a térrész is, ha elkészül, mert ma egy csúnya pontja a városnak.
– Jelentős momentumához érkezett a multifunkcionális tér felújítása, a Szántó Kovács János szobor áthelyezésével. A tájépítészeti tervben ennek egy másik, méltó helyet keresett a tervező- mondta Barák Anita, a Városfejlesztési és Városüzemeltetési Iroda vezetője a helyszínen. Hozzátette. a szoboráthelyezéshez megkapták a szükséges engedélyeket, beleértve az alkotó örököseiét is. A szobor helyén egy vizes medence és növényzet lesz majd.
Szántó Kovács Jánost egyszer már messzebbre is elvitték
Nincs még olyan köztéri szobra Vásárhelynek, mely felállítása után akkora országos botrányt okozott, mint a Kossuth téren 1965-ben felavatott Szántó Kovács János-szobor. Avatása után az agrárszocialista Szántót még személyesen ismerők és a leszármazottjai is amiatt bírálták, hogy Somogyi József műalkotása nem is hasonlít modelljére, aki zömök testalkatú volt és sosem járt mezítláb – ez utóbbi volt a leszármazottak szerint a szobor legnagyobb hibája. A vita gyorsan parttalanná vált, és vetett hullámokat a magyar képzőművészek és a szobrászathoz nem értő laikusok körében. Annyira, hogy Somogyi József szobrászművész magyarázkodni kényszerült, mondván alkotása nem Szántó Kovács Jánost magát, hanem az agrárszocialista mozgalmat szimbolizálja.
A szocializmus idején a Szántó nevét viselő iskola diákjai és a Szántó Kovács János munkásőregység és az akkori párt- és városvezető által rendszeresen koszorúzott alkotás vitája végül nyugvópontra jutott, és akkor sem újult már fel, amikor azt 2004-ban – ripsz-ropsz, a város kölcsönadta a Kis Varsó csoport által az amszterdami Stedelijk Múzeumban rendezett kiállítására. Szántót akkor csak a második próbálkozásra sikerült – Kalmár Márton szobrászművész felügyelete alatt – leemelni a talapzatáról.
Aki ismeri a múltat, az tudja, hogy a istentiszteletről távozó módosabb gazdák egykoron az Ótemplom előtt fogadták fel munkára a napszámosokat, az akkor ott működő „embörpiacon”, így a szobor most ennek közelébe került.
Hozzászólások lezárva.