Átadták a gyémánt- és aranyokleveleket

Hat pedagógus vehetett át csütörtökön díszközgyűlés keretében kitüntető oklevelet. Pályafutásuk elismeréséül ma négyen arany-, ketten pedig gyémántoklevelet kaptak.

Márki-Zay Péter polgármester beszédében hangsúlyozta: ,,A munka, amit a tanárok végeznek, olyan mint a levegő: akkor érezzük, hogy baj van, amikor nincs.” Kifejtette, a tanárok nemcsak oktatnak, hanem nevelnek is, nagy hatást gyakorolva a személyiség fejlődésére. – Egy egész falu kell, hogy felneveljenek egy gyereket – idézett a polgármester egy afrikai mondást, arra utalva, hogy nemcsak a szülők, nemcsak a tanárok, de az egész széles környezet, sőt a gyerekek egymást is nevelik. Hozzátette:

– Tanárok nélkül nincs jövő. Azok a tanárok, akik ma annyira fájón hiányoznak a közoktatásból, azok meríthetnek példát – és reméljük, ez a létszám idővel növekedni fog – a most elismert tanároktól -fogalmazott a polgármester.

Aranyoklevelet vettek át:

Bányai Lászlóné, Borsos Annamária, Győri Sára és Molnár Péterné Szabó Éva Mária

Aranydiplomát kapott Bányai Lászlóné Bán Gyöngyi Klára, aki ötven évvel ezelőtt a Szegedi Tanárképző Főiskola történelem-ének-zene szakán vette át oklevelét.

Hódmezővásárhelyen született. A Tanácsköztársaság téri Általános Iskolában ének-zene tagozaton kezdte iskolai tanulmányait, majd a Bethlen Gábor Gimnáziumban folytatta. A gimnázium elvégzése után a Szegedi Tanárképző Főiskola történelem-ének-zene szakán szerzett diplomát 1973-ban Kardos Pál és Rozgonyi Éva növendékeként. 1973. augusztusától nyugdíjba vonulásáig 2012. októberéig a Liszt Ferenc Ének-zenei Általános Iskola tanára és kórusainak vezetője.

1998 és 2013 között Közoktatási Szakértőként is dolgozott énekkari munka, ének-zene szakirány területen.

1974-ben házasságot kötött Bányai László Miklóssal. Két gyermekük született: László és Zsolt. Négy unokájuk van: Dániel, Marcell, Lili és Lara.

1981-85 között elvégezte Párkai István Felsőfokú Kórusvezetői kurzusát.

A különböző éneklési, műveltségi versenyeken tanítványai az élvonalban szerepeltek, országos szinten is. A kórusokkal való foglalkozásról úgy vall, hogy nem könnyű feladat, de megéri a fáradozást. A sok-sok megoldásra váró munka végül meghozza gyümölcsét. A kórusmunka mellett nagy kihívás, és szép feladat volt számára egy-egy Steiner Gyermekopera és 5 musical dalbetéteinek betanítása.  Ilyen volt az Aranycipő, Kész az esküvő, A király kenyere című gyermekoperák. Zenei asszisztensként részt vett Oliver, Padlás, A dzsungel könyve musicalek, valamint a Csongor és Tünde dalbetéteinek betanításában. Zenei vezetőként pedig az Abigél című musical színre vitelénél dolgozott. Valamennyi darab nagy sikert aratott, mind a nézők, mind a szereplők körében. 

Kitüntetései:

1986-ban Kiváló munkáért kitüntetésben részesítette a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa

1997-ben Hódmezővásárhely Közszolgálatáért kitüntetésben

2007-ben Hódmezővásárhely Nevelésének Szolgálatáért kitüntetésben részesült.

Emlékérmei:

2001-ben Kardos Pál emlékérem a kórusmunkában végzett tevékenységért, elkötelezettségért

2005-ben Péczely Attila éremdíj az ifjúság zenei nevelésének, a népdalkincs terjesztésében végzett munkásságáért

2011-ben Szeged Város Kórusegyesülete: „Éneklő Ifjúság Karnagyi Díj”-át adományozta magas színvonalon végzett áldozatos és hatékony munkájáért.

Szintén aranydiplomáját vette át Borsos Annamária, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zene és Ének Tanárképző Főtanszakán szerzett tanári diplomát.

Hódmezővásárhelyen született. Zenei tehetsége egészen kisgyermekként megmutatkozott. Előbb tudott zongorázni, mint ahogy a betűket megtanulta. 5 éves volt, amikor a zeneiskola akkori igazgatója megengedte, hogy eleinte nővéreivel, majd önállóan is járhasson zongoraórára. Az általános iskola elvégzése után a Bethlen Gábor Gimnázium biológia-kémia szakán érettségizett. Ezután egy évig Deák Tibor növendéke lett, és ő felvételiztette a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatára, ahol Druga József , majd Bódás Péter voltak a tanárai.

1973-ban diplomázott zongora – szolfézs-karvezetés szakon. Öt évig Csongrádon az Ének-zenei Általános Iskolában dolgozott, majd hazakerült a vásárhelyi zeneiskolába.

1996-tól 17 éven át a zongora-orgona-magánének tanszék vezetője volt. Ettől az évtől kezdve minden évben megrendezésre került az általa szervezett, nagy népszerűségnek örvendő Ifjú Zongoristák Megyei Találkozója  

Az elmúlt 50 évben nagyon sok fontos állomás volt az életében, ezek közül kiemelnénk párat a teljesség igénye nélkül:

1986-ban miniszteri dicséretben részesült

1998-ban Kaposváron a Zenetanárok Országos Kamarazene Fesztiválján művészeti díjat kaptak Zoltán Péter, Cságoly Csilla alkotta trióval

2002-ben Hódmezővásárhely Közszolgálatáért kitüntetést kapott

2008-ban Péczely Attila emlékérmet kapott

2009-ben megyei Príma-díj kitüntetésben részesült

2013. januárjában nyugdíjas lett, de a tanítást nem hagyta abba

2014-ben „A jövő nemzedékéért végzett áldozatos nevelő- oktató munkájáért” elismerő oklevelet kapott

2017-ben Bessenyei-díjban részesült

2020-ban „Kiemelkedő pedagógiai tevékenységének és szakmai elhivatottságának elismeréséül” kitüntetésben részesült.

A Városi Vegyeskar tagja és zongorakísérőjeként szerepelt Wales-ben, Hollandiában, Prágában, Pozsonyban, Erdélyben, Németországban a város kulturális küldöttsége tagjaként pedig testvérvárosainkban Hechingen-ben és Vallauris-ban, illetve Bécsben és Zentán.

Mai napig gyakran fellép a zeneiskola, Hódmezővásárhely, Mindszent kulturális rendezvényein. Zoltán Péter klarinétművésszel gyakran vállalnak jótékony célú hangversenyeket.

Magánéletében zeneszerető, zenélő család veszi körül. Férje Kis János Béla hegesztőmérnök-mezőgazdasági vállalkozó. Fiaik: Péter Dávid agrármérnök, János Benedek fizikus és Máté pedagógus.

Aranydiplomát vehetett át Győri Sára tanárnő, aki a Szegedi Tanárképző Főiskola orosz-ének-zene szakán végzett.

Hódmezővásárhelyen született. Zenei érzékét kántortanító édesapjától örökölte. Az Ének-Zenei Általános Iskolában kezdete el tanulmányait, majd középiskolás éveit a Bethlen Gábor Gimnáziumban töltötte, az itt kapott zenei nevelés egyértelműen eldöntötte a sorsát, hogy énektanár lesz. Steiner Béla bácsi, atyai barátja, mentora támogatta elhatározásában. A Szegedi Tanárképző Főiskolán tanult tovább, olyan nagyszerű tanárok nevelése alatt, mint a Liszt díjas Rozgonyi Éva és Kardos Pál. A főiskola befejezése után a Liszt Ferenc Ének-zenei Általános Iskolában kapott állást. Éneket tanított és kórust vezetett. Mivel szükség volt néptánc tanításra is, ezért ezt a képzést is megszerezte. Később kórust szervezett szakmunkástanulókból, illetve a Bethlen Gimnázium Kórusának munkájába is bekapcsolódott. Az eredmények sem maradtak el. Részt vettek rendezvényeken, az Éneklő Ifjúság Országos minősítő rendszerében „Arany” illetve „Arany diplomával” minősítéseket szerzett. Számos gyermekopera, musical betanítása, bemutatása színesítette munkáját. Bartók és Kodály, értékes kortárs szerzők kórusműveit tanította be növendékeinek, ügyelve arra, hogy a tanulók értékes zenei anyagon nőjenek fel. A tantestület munkáját is igyekezett segíteni. A város pedagógus-minősítő tevékenységének részeseként, szaktanácsadóként segítette ének-zene szakos kollégái munkáját a városban és környékén.

2003-ban a Liszt Ferenc Ének-zenei Iskola és Péczely Attila Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatói tisztségét pályázat útján nyerte el. 2008-ig nyugdíjazásáig vezette az intézményt lelkiismeretesen és legjobb tudása szerint.

Élete másik meghatározó területe a karnagyi munka, a Városi Vegyeskar volt, amelyhez 1976-ban alapító tagként került Steiner Béla és Lányi Lajos irányítása alatt. Másodkarnagya, majd vezetőkarnagya lett szeretett kórusának, amelytől igazgatói teendői miatt vált meg. 30 éves együttműködésük alatt szerepeltek Olaszországban, Erdélyben, Kárpátalján, Németországban, Prágában, Hollandiában, Walesben, valamint elérték az amatőr kórusok legmagasabb minősítését „Hangversenykórus” lett.

Nyugdíjas évei alatt sem szakadt el a kórustevékenységtől. Megszűnéséig énekelt a Városi Kórusegyesület Vegyeskarában, tagja a Szent István Kórusnak, vezetőségi tagként részt vesz a Belvárosi Szentháromság Templom Egyházközségi Tanácsában.

2012 óta nagy lelkesedéssel vezeti az Aranykalász Népdalkört, amellyel három alkalommal is „Arany” minősítést szereztek. Ezen felül aktív tagja a Szépkorúak Tánccsoportjának is.

Kitüntetései:

1980-ban Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesült

1987- ben Pro Urbe díjban részesült a Városi Vegyeskar tagjaként

1995-ben Hódmezővásárhely Közszolgálatáért díjban

valamint Péczeky Attila és Kardos Pál érmdíjban részesült

Szerető család veszi körül. Öccse matematika-fizika szakos tanár. Két fia van, az idősebb agrármérnök, a fiatalabb közgazdász. Két leány unokája teszi boldoggá nyugdíjas éveit.

Szintén aranydiplomát vett át Molnár Péterné Szabó Éva Mária, aki a József Attila Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán szerzett történelem-angol nyelv és irodalom szakos tanári diplomát.

Gyulán született. Általános iskolai tanulmányait szülővárosában a III. számú Gyakorló Általános iskolában végezte. A hetedik osztály elvégzése után Hódmezővásárhelyre költöztek, édesapja itt kapott állást, ezért 1964-ben a Lenin utcai Általános Iskolában végezte. Gimnáziumi tanulmányait a Bethlen Gábor Gimnázium orosz-angol tagozatos osztályában az angol nyelvi csoportban végezte. 1968-ban felvételt nyert a József Attila Tudományegyetem Bölcsészkarára történelem-angol nyelv és irodalom szakra. Az egyetem szervezésében idegenvezetői képzésben vett részt angol és német nyelvből, és idegenvezetői képesítést kapott. Negyedik egyetemi évet követően házasságot kötött.

1973-ban diplomázott és megpályázott egy tanári állást a vásárhelyi József Attila Iskolában, ahol  angol nyelvet tanított 1973-1981 között. Ebben az időszakban születtek fiai, Ákos 1975-ben, Márk 1978-ban.

1981-ben sikeresen megpályázta a Bethlen Gábor Gimnázium történelem-angol nyelv és irodalom szakos állását. 2010-ig, nyugdíjazásáig itt tanított. 1983-ban az iskola UNESCO összekötő tanára lett. Vásárhely holland testvérvárosának Haarlemmermeer iskolájával testvériskolai kapcsolata olyannyira jól működött, hogy évenkénti 1-2 cserelátogatással a két iskola közötti versenyekkel, családi programokkal, nyári munkalehetőségekkel még szorosabbra fonódott. Nemzetközi kapcsolatokért felelős tanárként ennek a kapcsolatnak a fő szervezője volt.

Diákjai nemzetközi pályázatokon, külföldi konferenciákon gyarapíthatták nyelvtudásukat, kulturális ismereteiket: pl. Ausztriában, Hollandiában, Svédországban, Lengyelországban, Németországban, Luxemburgban, Lettországban, Spanyolországban, Jordániában.

Aktív pályafutása alatt nagy szerepet vállalt a felnőttoktatásban is, a TIT megbízásából több vásárhelyi nagy gyárban és kisebb üzemben, a helyi főiskolán és a Bethlenben oktatott angol nyelvet és készített fel nyelvvizsgára csoportokat. Tudását hazai és külföldi továbbképzéseken (Leeds, Brighton, London, Cambridge, Budapest) igyekezett fenntartani, bővíteni. Ország és kultúrismereti céllal francia szakos kolléganőjével együtt több éven át szervezett rendszeresen Párizs-London utakat diákjainak.

Rendszeresen dolgozott a vásárhelyi önkormányzatnak: hivatalos dokumentumokat, pályázatokat fordított, nagyobb rendezvényeken, eseményeken, külföldi vendégek fogadásán, konferenciákon tolmácsolt, térlépeket, prospektusokat, kiadványokat, művészeti könyveket fordított, külföldi delegációkat vezetett, az önkormányzat delegációjának tolmácsolt hivatalos hollandiai útjukon.

Nyugdíjas éveiben is aktív maradt, fordít, tolmácsol, nemzetközi konferenciákon képviseli a vásárhelyi Tudás Alapítványt, és számos egyetemi Erasmus programban vesz részt: pl. Olaszországban, Finnországban, Grúziában, Bulgáriában, Izlandon, Ausztriában.

Két gyémántdiplomát is átadtak a mai díszközgyűlésen – két olyan pedagógusnak, akik 60 évvel ezelőtt szerezték meg tanári diplomájukat.

Gyémántoklevelet vett át:

Kis Lajosné Rácz Lídia Aranka és Nagy Gy. Jánosné

Kis Lajosné Rácz Lídia Aranka a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán biológia-földrajz, mezőgazdasági ismeretek szakon szerzett diplomát.

Püspöklelén született.

Tanári diplomáját 1963-ban szerezte. Még ebben az évben a hódmezővásárhelyi Ifjúsági Ház igazgatója lett 64-ig.

1964-ben a Tanácsköztársaság téri (ma Szent István tér) általános iskolában tanított 1974 őszéig.

Kezdő tanárként évekig tanította az orosz nyelvet, magyar nyelvet és irodalmat, rajzot, kémiát és néhány órában a szakjait is.

Pedagógus oktató nevelő munkájában nagyon sok segítséget kapott első igazgatójától Kiss Gergelytől. Gyakran volt 52-es létszám fölötti osztálya és még osztályfőnök is volt.

1974 őszétől az akkor megnyílt Kertvárosi Általános Iskolába került. Itt szakjait taníthatta.

Szabó Ferenc igazgatótól, később Hegedűs Pálné igazgatónőtől tanári munkájához maximális segítséget kapott. Munkája mellett szervezete a tanulók moziba, színházba járását, és rengeteg kirándulást is szervezett. Vezette a vöröskeresztes szakkort., a Városi Ifjúsági Vöröskeresztnek vezetője volt. Ezért két ízben is országos kitüntetést kapott. Közben elvégezte a 3 éves „Alapfokú díszítőművészet” című kurzust.

1993-ban vonult nyugdíjba. Ebben az évben megkapta a „Pedagógus Szolgálati Érdemrendet”

Nyugdíjas korában hobbija az ikonfestés és az utazás lett.

Szintén gyémántdiplomát vett át Nagy Gy. Jánosné született Túri Margit Etelka, aki a Szegedi Tanítóképző Intézetben általános iskolai tanító oklevelet szerzett.

Makón született. Általános iskolai tanulmányait Reformátuskovácsházán végezte.

Középiskolába Battonyán járt, és ott is érettségizett.

Érettségi után felvételt nyert a Felsőfokú Tanítóképző Intézetbe Szegedre.

Az oklevél megszerzésétől 1963-tól Hódmezővásárhelyen a József Attila Általános Iskolában tanított 1997-ig, nyugdíjazásáig.

Többnyire 1.-2. osztályban dolgozott.

Évekig volt alsó tagozatos munkaközösségi vezető.

1991-ben megkapta a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet, nyugdíjba vonulása alkalmából.