A Cseresnyés Kollégium aulája nem csupán egy helyiség, inkább olyan, mint egy titokzatos színpad. Itt beszéltek meg találkozót a Médiaszakkör tagjai Kukovecz Péterrel – a fiúval, akit társai csak Hercegként emlegetnek. Ez a név egyszerre tisztelgés és játékos címke, mégis tökéletesen illik rá.
Péter az Alföldi ASZC Gregus Máté Mezőgazdasági Technikum és Szakképző Iskola 11. osztályos növénytermesztő technikus tanulója, harmadik éve a Cseresnyés Kollégium lakója. Miközben a biliárdasztal fölé hajol, ajkáról időről időre felcsendül Zámbó Jimmy ikonikus
sora: „Én nem veszíthetek.”
A játék iróniája, hogy néha mégis veszít, ám ez az ő világában semmit sem számít. Mert amit elveszíthet, az legfeljebb egy mérkőzés; sosem a tartás, sosem az a vidámság, amely mindig ott ragyog az arcán, még a legnagyobb kihívások közepette is. Az elvesztett mérkőzés után egy halk sóhajjal, de derűs félmosollyal a sarokban lévő fotelhez invitál minket egy kis beszélgetésre.
Miért döntöttél az iskola és a kollégium mellett?
Az iskola melletti döntésemet a családom nagyban meghatározta, akik mezőgazdasággal foglalkoznak. Az otthonomtól kb. 50 km-re van az iskolám, mindenképpen kollégiumot kellett keresnem. De ez nem esett nehezemre, hiszen amíg általános iskolába jártam, addig mindig azon keseregtem, hogy távol vannak tőlem a barátaim, ismerőseim, itt a kollégiumban pedig már a szomszéd szobában megtalálom őket.
Milyen előnyöket látsz abban, hogy kollégista lettél?
A kollégium a város szívében van, közel az iskolához, barátokhoz és a helyi rokonokhoz. A kollégium aulájában mindig pezseg az élet, biliárdozunk, beszélgetünk és nagyokat nevetünk.
Melyek a kedvenc közösségi programjaid? Milyen szakkörre jársz?
Tagja vagyok a biliárd- és médiaszakkörnek, esténként Tóth Éva tanárnővel énekelek, készülök a médiaszakkör által szervezett műsorokra és megemlékezésekre, részt veszek a karaoke-esteken. Fontosnak tartok minden olyan eseményt, ami közel hozza egymáshoz a kollégium lakóit.
Hogy lépett az életedbe az éneklés?
Kis óvodás voltam, amikor édesapámmal a 90-es évek slágereit hallgattuk. Az óvodabusz, ami reggelente bevitt minket az oviba, az én éneklésemtől zengett minden reggel. Ha csönd volt, tudták, hogy beteg vagyok. A kollégiumban pedig a tavalyi karácsony előtti karaoke-esten figyeltek fel rám, ahol mindjárt rá is beszéltek egy karácsonyi éneklésre. Azóta a kollégiumi műsorok visszatérő szereplője a Herceg, ahogy a többiek neveznek.
Honnan jött a Herceg elnevezés?
Egyik diszkórendezvényen történt, hogy megállás nélkül Jimmy-dalokat énekeltem. A felsőbb évesek elneveztek Királynak, de én ez ellen tiltakoztam, mert az elnevezés már foglalt volt. Így lettem a Herceg.
Születtek új barátságok?
Csak azok születtek, hiszen amikor idekerültem, nem ismertem senkit. Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy befogadó közösségbe tartozom, ahol mindenki megtalálja a helyét.
Hogyan alakulnak a tanulmányi eredményeid? Mennyiben segít a kollégium?
Tanulmányi eredményem jónak mondható, az idén is szobaszilenciumos lehetek. Vannak azonban még tantárgyak, amelyekre több időt kell szánjak. Számomra megnyugvást nyújt a kollégium, hiszen korábban rágörcsöltem a dolgokra, de a szilencium és a közösség nagy segítséget nyújt a felkészülésben, biztosítja számomra az elegendő tanulási időt és a jó társaságot.
Változtál a kollégiumi évek alatt?
17 éves vagyok, kicsit lenyugodtam, higgadtabb lettem. Mindig szerettem a társaságot, de az itt eltöltött idő megtanított arra, hogy a jókedv mellett mindig figyeljek arra is, hogy a társaimat viccből se sértsem meg. Ha olykor lelki támaszra van szükségem, mindig számíthatok nevelőtanáraim tanácsára, segítségére.
Javasolnád-e a Cseresnyés Kollégiumot az általános iskolák végzőseinek?
Kétségkívül! Életem legjobb döntésének tartom. Minden vidéki tanulónak azt tanácsolom, hogy költözzenek be a kollégiumba, legyenek önállóak, szerezzenek barátokat.
Az aulában üldögélő lányok tekintete az interjú közben egy pillanatra sem téved másfelé. Hercegük a középpont, a gravitációs erő, amely köré a kollégium apró univerzuma épül.