150 széket helyeztek ki ma Szegeden a Széchenyi téren, amelyek a szegedi Wesley iskolából ,,kitett” gyerekeket szimbolizálják. A székeken feltüntették azokat az okokat, amelyek az ő, átlagtól speciálisabb nevelési igényüket igazolja. Voltak érdeklődők, akadt, aki inkább elfordította a fejét, és olyan gyerekek is, akik hangosan nevettek a kiírásokon.
Ahány gyerek, annyi szék! címen hirdetett mára eseményt az aHang Szeged és a Magyar Kétfarkú Kutyapárt (MKKP) szegedi szervezete. Az installáció, ahogy Pál Anna Viktória, az esemény egyik ötletgazdája, a szegedi MKKP passzivistája elmondta, hogy többen eljöttek megnézni ezt az, ahogy ő nevezte, szabadtári kiálltást, installációt.
Volt olyan osztály, ahol jöttek a gyerekek, majd amikor az első felolvasta azt a szót, hogy tanulási zavar, akkor a többiek hangosan elkezdtek nevetni és továbbmentek. Azt nem tudta megmondani, ez az osztály honnan jött, azonban egy másik, szakképzős osztály már inkább érdeklődő volt, elmagyarázták nekik, miért is tették ki Szeged központi terének elejére a 150 széket és utána egy közös fotóra összeálltak. Hozzátette, azért is voltak ennyire érdeklődőek, mert saját elmondásuk alapján köztük is volt SNI-s gyerek.
A szeged.hu azt írta, hogy amióta augusztus 30-án megkapták az iskola és a szülők a kormányhivatal határozatát a bezárásról, lázasan el kellett kezdeni iskolát keresniük. Azonban ez nem egyszerű. Volt ugyanis olyan diák, akit már egy nap után eltanácsoltak az iskolából, vagy azért, mert a gyerek egyetlen kérdésre sem válaszolt, vagy éppen azért, mert egész nap zokogott.
Mivel sok iskola elküldte egy nap után a felvett gyereket, ezért az Oktatási Hivatal határozatot hozott, amely utasítja a kijelölt iskolákat a gyermekek felvételére. De mennyire megoldás egy kényszerszülte helyzet? És mennyire vállalható hosszútávon? Költői kérdés, de meg lehet teremteni azokat a szakértői feltételeket, amik illetve akik rendelkezésre álltak a Wesleyben?