A Munkácsy-díjas festőművész 87. születésnapja előestéjén, azaz csütörtök este nyílt kiállítása a Németh László Városi Könyvtárban.
Minden sikeres ember mögött ott áll egy asszony – tartja a mondás. Igaz ez a Hézső házaspárra is, hiszen Ferencet, a Munkácsy-díjas festőművészt egész életében támogatta felesége Hézső Ferencné Rozina, ahogy jelen volt a csütörtök este a városi könyvtárban rendezett kiállításnyitóján és az azzal párhuzamosan zajló beszélgetésen is.
– Hagyni kell dolgozni, és kellett a kölcsönös, teljes bizalom, mert ha elment 200 kilométerre a várostól én itt maradtam a két gyerekkel. Ha nem bíztam volna benne, akkor nem tudtam volna igazán szívből szerető anya és jó feleség sem lenni. És azt is gondolnom kellett, hogy minél többet dolgozik, annál több eredményt ér majd el, lesz belőle valaki, jelentős ember – árulta el Rozina, hogyan segítette férje művészi pályafutását. Korábban maga is rajzolt, így, ha hibát látott férje képein, meg is mondta neki, hogy azt ki tudja javítani. – Én ismerem, ő pedig műveli a szakmát- tette hozzá. – Ha befejeztem a munkámat, az nem volt olyan jelentős, hogy otthon is folytassam, ezért nem is volt rá szükség, hogy mondjuk rábízzam, vigye ki a szemetet – tette hozzá.
Az eredmény egy csekély részét, azaz Hézső Ferenc eddigi életműve egy parányi szilánkját azok is megcsodálhatják, akik nem tudtak részt venni a csütörtök este a festőművésznek a Németh László Városi Könyvtárban rendezett tárlatnyitóján, ahol az alkotóval Cserjés Katalin nyugalmazott egyetemi docens, az Art Pagony Művészeti Önképzőkör vezetője beszélgetett.
– Nem dolgozom már annyit, mint régen, ugyanis van egy teher a hátam mögött, ez a nyolcvan-egynéhány év. Ráadásul a munkásságom hatvan éve jó része ott van a fejem fölött, az otthoni galérián. Ez a gond engem és a gyerekeimet is nyomja, hiszen ezen képek sorsa rajtuk múlik. Ifjú koromban a feleségemmel volt egy elképzelésünk, hogy a házunkban Hézső múzeum szülessen, de amikor ez az ötlet megszületett, még nem ilyen gazdasági feltételek volta, mint manapság, így ez az illúziónk megszűnt – mondta Hézső Ferenc.
Hozzátette a mai napig örömet okoz neki az alkotómunka. – Ilyen értelemben nem öregedtem meg, sem, mint tanár, sem. mint alkotóművész. Csak mostanában kevesebb és meggondoltabb képeket festek. Az ifjúkori akkor majd szétrobbanó élmények mára megcsendesedtek.
Azt is elárulta, hogy a kiállításon most bemutatott képek válogatásánál a praktikusság vezette, ugyanis a fenn említett galérián nem egyszerű megmozdítani az életművet, így csak azokat a képeit hozta el, melyek könnyebben hozzáférhetők voltak – tette hozzá a ma is a magyar paraszti élet krónikásaként ismert festőművész.