Akit bűnösnek találtak, azokat a mai Szent László utca végén végezték ki – derült ki Popper Valéria irodalomtörténész csütörtök esti könyvtári előadásán. Szórakoztató módon ismertette a magyar és az erdélyi boszorkányperek történetét, benne néhány vásárhelyiét is csütörtökön este a Németh László Városi Könyvtár olvasótermében az irodalomtörténész, s a meglehetősen nagy számban megjelent érdeklődők majd két órán át hallgathatták az érdekesebbnél érdekesebb történeteket.
– Meglehetősen sok adatunk van az európai és a magyar boszorkányüldözésről, de ennek ellenére sok még a bizonytalanság, és a fehér folt. Nem a babonákat és a varázslásokat, hanem a boszorkányüldözések történetét idézem fel, melyek egy részében a bevádolt asszonyok és férfiak máglyahalált haltak – mondta az előadó, aki azt is hozzátette, hogy a nyugat-európai perek vallási tartalmúak voltak, a magyar perek gyógyítással és ennek az ellenkezőjével, a rontással foglalkoztak. – Szent István király egyik törvénycikke arról szól, hogy ha valaki harmadszor is a boszorkányság vagy a bűbájosság bűnébe esik, egy boszorkány vagy egy varázsló, akkor a hátára bélyeget kell égetni – idézte fel az egyik korabeli büntetést.
Popper Valéria annak az okát kereste, miért indult el a középkorban Nyugat-Európában a boszorkányüldözés, és miben különbözött attól a magyar (közép-európai) gyakorlat.
A leghíresebb magyar eseteket, Báthory Anna és (korabeli híresztelések szerint szűz lányok vérében fürdő) Báthory Erzsébet perét ismertette is. Nálunk egyébként valamikor az 1400-as években Budán rendeztek boszorkánypert, 1456-ban Kolozsváron is, míg Szegeden 1728-ban hat férfit és hat nőt máglyán égettek el a mai Boszorkányszigeten. Mária Terézia 1756-os rendelete alapján a gyanúsítottakkal szembeni eljárásmód körültekintőbb lett, így ítélet csak akkor születhetett, ha az eljárás lefolytatása során bizonyítottan minden körülményt figyelembe vettek. Az ítéletek felügyeletét a Kancellária biztosította. Az uralkodónő 1758-ban elrendelte, hogy az ilyen ügyek eljárásának megindulása előtt tájékoztatni kell az uralkodót.
1768-ban megtiltotta a boszorkányokkal szembeni eljárást, kivéve, ha a boszorkányvád gyanújelei egyértelműek, és ezzel együtt egyéb bűnvád is felmerült.
Az előadó azt is elmondta, hogy a boszorkányüldözés nagyjából 500 éve alatt Nyugat-Európában 250 ezer embert végeztek ki, míg a Magyar Királyság területén 848-ról maradtak fel dokumentumok.
– Bár a boszorkányüldözés kontinensünkön véget ért, utoljára (ha jól emlékszem a pontos dátumra) 1834-ban Spanyolországban rendeztek boszorkánypert. Az afrikai Szváziföldön azonban 2013-ban a király elfogadtatott egy törvényt, mely 150 méterben szabályozza a boszorkányok seprőnyélen való repülésének magasságát – tette hozzá az előadó, aki azt is elmondta, hogy kutatásai szerint Vásárhelyen is jó sok per zajlott, a kiszabott halálos ítéleteket – a lefejezést, máglyahalált – pedig a mai Szent László utca végén hajtották végre. 44 halálos ítéletet hoztak, ami azt jelenti, hogy ez a sorban a harmadik település, ahol a legtöbb ilyen történt. Az egyik asszonyt azzal vádolta meg bizonyos Dékány Károly, hogy az hazafelé menve egy szekér dinnyét vágott a (férfi) fejéhez – mondta.