Száz évvel ezelőtt is népszavazást döntött arról a fontos dologról, ami a mai Székkutas, akkor még Kutas, képét határozta meg. Nem kastély, csak egy templomépítés helyéről döntött a nép.
Egy református templom építése tartotta izgalomban száz évvel ezelőtt a Kutasiakat, s a Vásárhelyi Napló napilap jóvoltából a vásárhelyieket is. Szépen ajánlottak meg adományokat a templomépítésre és az egyház szíve is teljesen feléje fordult, ajnározó szeretettel a gondolatnak.
Csakhogy – számolt be róla a korabeli helyi napilap – a templomépítés két részre szakította a falut, azaz a templomnak két pártja volt. Az egyik az, mely élén Gregus Máté állt, s mely – a lap szerint – a jövő fejlődése szempontjából is a kutasi vasútállomás mellett akarta felépíteni a templomot, Szabó Imre tanyája mellett, míg a másik tábor amellett kardoskodott, hogy a templom helye a piactér mellett legyen. Bizonyos özvegy Kiss Mihályné erre a helyszínre a telket már meg is ajánlotta.
Az anyaegyház azonban a Napló szerint egyelőre még nem tudott egyik félnek sem igazgat adni, ellenben megbízta Bereczk Sándor lelkészt, valamint kiküldött legátusát, hogy istentisztelet után kérdezze meg a híveket, vajon melyik (helyszín) lenne a többség óhajtása?
A hívek a kispusztai iskolánál délelőtt 10-kor népszavaztak, mely eredménye: az lett, hogy 89-en a piactér melletti területet, míg 8-an a Szabó tanya melletti részen látták volna szívesen a templomot.
A lap akkor még nem tudta, hogy az anyaegyház ezután mit cselekszik. Bizonyos, hogy bölcsességgel keresi és találja meg a helyes megoldást, mely mindenkit megnyugtat. Jó volna, ha az örökkévaló Isten dicsőségéért mindjárt két templom épülhetne fel, de mivel csak egy lehet, bízunk a megértésben, mely nem engedi, hogy két templom helyett a puszta népének becsületes magyar egysége csorbát szenvedjen – nyomatékosította a lap – egyébként névtelen – munkatársa.