Száz évvel ezelőtt a Vásárhelyi Napló napilap azzal a sokkoló hírrel riogatta az olvasóit, miszerint „Leszoktak az emberek az evésről”. A következtetést a piac lanyhasága láttán vonta le egy nagykereskedő.
Igencsak panaszkodtak a vásárhelyi piac árusai, amikor a kedvetlenség, lanyhaság jellemezte a keresletet. Pedig áru volt bőven, de senki sem kérdezte meg az embert, hogy miért állította ki a tehenét a kopasz eperfa alá, vagy mire vár a 10-15 liba a kocsiderékban.
Egyszerűen nem volt pénzük a vásárhelyieknek és a környékbeli tanyavilágból a piacra érkezett érdeklődőknek, hogy bármit is megvegyenek. Így aztán inkább csak a bőséges kínálat nézésével próbálták meg jóllakatni a szemüket.
Pedig – írta meg a lap – az árak még csökkentek is. A tyúkot 20 ezerben, a csirkét 28-ban, míg a libát 26-ban adták. De mert ilyen áron még külföldön sem lehetett volna eladni, így a vásárlások száma csak a legminimálisabbra szorítkozott.
No, a Vásárhelyi Napló piacra kiküldött munkatársa sem volt rest, meg is kérdezte az egyik nagykereskedőt, hogy „Mi lehet ennek a lanyhaságnak az oka és a jövőben mit várhatunk?”
Az illető, aki a lap szerint látott már jót és rosszat is, szó szerint azt mondta: „Piaca ma is van az árunak, szállítani is szabad akár Pestre, akár külföldre, de felvevő képessége nincs a piacoknak. Mintha csak az evésről akarnának leszokni az emberek, nem tudnak és nem akarnak vásárolni. A jó ég tudja, hogy mi is lesz a búza horribilis ára és a kenyér folytonos drágulása miatt. Az, hogy még kenyeret is csak kicsit esznek az emberek„.