Mindenszentek napja tiszteletére rendezett a város koszorúzást.
„Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után.” Ezzel a Cicero idézettel kezdte dr. Kis Andrea alpolgármester beszédét, amiben kihangsúlyozta, hogy a katonák, akiknek tiszteletére ma koszorúkat helyeznek el fiúk, apák, testvérek voltak, akik nagyon hiányoztak szeretteiknek. Az első és második világháborúban meghalt katonák nem csak nevek hosszú sora egy emlékművön, a nevek mögött az emberi sorsokat is megláthatjuk. Már csak gyertyát gyújthatunk és emlékezhetünk, de ezt mindenképpen meg kell tennünk, ugyanúgy, mint mikor közeli hozzátartozóinkra, elhunyt szeretteinkre emlékezünk, akik hétköznapi szentek voltak mindannyian, esendőségükkel együtt.
Bálint Mihály tábori lelkész imája után, a városvezetés, a honvédség és a résztvevők helyezték el koszorúikat, virágaikat.
A megemlékezés a Hősök terén folytatódott, majd a Kincses temetőben, a Katolikus temetőben és a Szent István templomnál is elhelyezték az emlékezés koszorúit.