A fiatalabbak tartják a leginkább, az idősebbek inkább Bálint napoznak.
– Édességet vettem, virágot nem, az ugyanis nem bírná ki, mire vége lesz az iskolának – árulta el Bálint, hogy Valentin-napra mivel is jelzi szerelmét csupán 16 éves párjának, egy középiskolás lánynak. Azt mondta, hogy Cherry Queennel már tavaly is meglepte, de ő is kapott ajándékot szívszerelmétől, már azért is, mert a névnapja is Valentin-napon van.
A vásárhelyi fiatalok és tizenéves korukat már elhagyott idősebb férfiak a virágokat nézegették a ma ezeket is akciózó boltokban, de sokan mégis inkább a bon-bonok mellett döntöttek.
Az idősebbekben vagy már lecsillapodott a szerelmi hév, vagy még ég, de a Valentin-nap nem él élő hagyományként. A nyugdíjas Nagy Feri bácsi azt mondta, hogy bár 41 éve házasok a feleségével, de sosem azért vettek ajándékot egymásnak, mert a Szerelmesek napján szokás. – Felköszöntjük egymást a születés és a névnapokon, de ezek az ünnepek is inkább az unokákról szólnak. Van belőlük öt is – és sorolta is a neveiket.
Volt olyan helybéli, aki hülyeségnek tartotta, hogy az év egyetlen napja a szerelmeseké, mert akkor mi van a többin? De akadt olyan is, aki szerint a szerelem örök, legfeljebb szeretetté nemesül az idők folyamán.
De miért is ez a szerelmesek napja?
Az angolszász országokban Valentine (Bálint) napján (február 14-én) tartott Valentine’s Day (magyarul: Bálint-nap) ünnepe a 20. század végétől világszerte elterjedt világi „szerelmes-ünnepként”. Szent Bálint (Valentin vagy Valentinus) a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentje. Magyarországon e szentnek csak szórványosan alakult ki kultusza. Az angolszász szokás Magyarországon az angol elnevezés magyarosított formájú átvételével, mint Valentin-nap vált ismertté és népszerűvé az 1990-es évektől. Ezen az ünnepen a szerelmesek megajándékozzák párjukat, vagy szerelmes üzenettel kedveskednek neki. A Valentin-nap vallási eredete világszerte, így Magyarországon is elhomályosult.
A keresztény szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Ennek a szentről elterjedt egyik történet képezte az alapját. Eszerint mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével visszaadta a látását a börtönőr vak leányának. Mielőtt – a hagyomány szerint – február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata.
A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok szerencsés csillagzat alatt születtek. A vallásos, az egyházi liturgiában gyökerező eredete ennek az ünnepnek Jézusnak, mint égi vőlegénynek a megérkezése az égi esküvőre.