Szombat délután az Ízök Fesztiválja után közvetlenül, ugyanazon a helyszínen vehettünk részt az Őszelő rendezvényen, ahol az előző évszázadok elsősorban zenei hagyományaiból kaphattak egy kis ízelítőt azok, akik a kellemetlenül hűvösre fordult időjárás ellenére felkeresték az Árpád utcai tájházat.
Az Ízök Fesztiváljának az eredetileg tervezettel szemben kicsit jobban elhúzódó eredményhirdetése után, nagyjából egy órával később kezdődött az immár hagyományos Őszelő rendezvény, amelyet a barátságtalan időjárás miatt ezúttal nem a tájház udvarán, hanem az épületegyüttes „tisztaszobájában” tartottak meg.
A barátságos helyiségben gyűlt össze az a néhány tucat érdeklődő, akinek nem szegte kedvét sem az eső, sem a hűvös abban, hogy ellátogasson a programokra. A szobába belépve többen megkérdezték, be van-e fűtve, és bár a sarokban hatalmas kemence áll, a kellemes hőmérséklet nem ennek, hanem annak köszönhető, hogy az épület vastag falai még őrzik, és most ontják magukból az előző hetek összegyűjtött melegét.
Az időutazás nyenyerén kezdődik…
A búbos kemence padkáján, székeken és padokon elhelyezkedett hallgatóság – főként gyerekek és szüleik, illetve nagyszüleik – elsőként Balla Tibor tekerőlant-játékát csodálhatták meg. A művész régi magyar hagyományokat felelevenítő „nyenyeréjén” a Dél-Alföld népzenéjét szólaltatta meg és csakhamar bevonta közönségét is az előadásba, hiszen többen énekelni kezdték a számukra ismerős dallamokat. A Kunszentmártonban élő, számos díjat nyert zenész elmesélte, hogy nagyapjától, de a zeneiskolában is tanulta a tekerőlant megszólaltatását, amely nem egyszerű, bevallása szerint jól játszani nehéz rajta.
A mese, az ének a lélek tápláléka
A gyerekek nagy örömére ezután a Székelyudvarhelyről származó, Békéscsabán élő Soós Emőke mesemondó érkezett, aki három magyar népmesét adott elő olyan magával ragadó átéléssel, hogy a hallgatóság a történet részesének érezhette magát.
Ahogy mesélek, próbálom láttatni a hallgatósággal is a történetet
– magyarázza Emőke, akinek kedvencei a tündérmesék, a királyos-királykisasszonyos történetek, most is ezekből hozott el néhányat. Ezeket elmondása szerint mindig egy kicsit másként szövi és aktualizáló elemeket is használ, például teljesen természetes, hogy a királykisasszonynak Barbie babái is vannak – szerinte ettől élőbb lesz a mese. De előadásának része az ének is, így a gyerekek az egyik történet hallgatása közben például egy moldvai népdalt is megtanultak.
Hiszek abban, hogy a jó győzedelmeskedik a rossz felett, azért fontos, hogy ez is jelen legyen, hogy halljanak a gyerekek élőszavas mesemondást, hogy különbséget tudjanak tenni a kettő között
– fogalmazott a mesemondó, aki egyébként bábszínészként dolgozik Békéscsabán.
Átlényegülés dorombbal
A mesék után, a Révülés Doromb Trió érkezésével, ismét a zene vette át a terepet. A doromb keleti hangszer, tudtuk meg az előadás előtt a zenészektől, akik nemcsak többfajta dorombot, de egészen különleges fúvós hangszereket is hoztak, például moldvai kavalt, de egy kisebb hangtál hosszan rezgő, majd hirtelen el-elhallgató hanghullámainak befogadása is kivételes élményt jelentett. A csapat nevéhez illően mágikus, ősi hangzásvilágot hozott a tájház tisztaszobájába, zenéjük meditatív mélységekbe vitte a hallgatóságot.
Közben még egy kis reklámot csináltak az utánuk következő Varkocs zenekarnak is, akik Szolvákiából érkeztek, de az összes környező ország, sőt távolabbi országok népzenéje is része a repertárjuknak.
Olyan életerő sugárzik belőlük, amit meg kell tapasztalni mindenképpen.
– harangozták be az utolsó fellépőt.