Minden második magyar háziorvos 60 év feletti, nincs sem együttműködés, sem teammunka a gyógyítóknál. Többek között ezért is a működéstől a finanszírozásig megújítaná az alapellátás jelenlegi rendszerét a Magyar Orvosi Kamara frissen közzétett javaslata – írta meg a hvg.hu.
A 43 oldalas dokumentum nem túl szívderítő helyzetleírása szerint az alapellátás működése mára valójában kudarc-történet többek között azért, mert
- a háziorvosi ellátás felszereltsége és tudásszintje finanszírozási, életkori és túlterheltségi okok miatt nem követte a technológiai fejlődést, sőt, relatíve egyre alacsonyabb lett.
- Az alapellátás egyéni tevékenység maradt, nem lett általános az orvosi együttműködés, és a szakdolgozókkal támogatott teammunka.
- A területet ma az elöregedés és a nagyrészt emiatt egyre gyorsuló ütemben növekvő orvoshiány uralja.
Utóbbi problémát mellbevágó adatokkal is illusztrálta a kamara: a magyar háziorvosoknak eszerint mindössze 2 százaléka fiatalabb 35 évesnél, 55 százalékuk pedig 60 év feletti, vagyis néhány éven belül vélhetően felhagy a tevékenységével. (A házi gyermekorvosoknál a helyzet már a közeli jövőben tarthatatlan lesz, annyira aggasztó a korösszetétel.)
A betöltetlen praxisok száma már az utóbbi években is drámaian nőtt: míg 2014-ben „csak” 170, két évvel később már 234 üres háziorvosi praxis volt az országban, 2020 májusában pedig már 433.
A kamara szerint a jövő a kiterjesztett kompetenciájú diplomás ápolókat is alkalmazó közösségi megoldásoké, csoportpraxisoké vagy praxisközösségeké (utóbbiban azonos tudású, feladatú és kompetenciájú orvosok dolgoznak együtt közös szakmai háttértámogatással). Praxisközösségre van már példa az országban, de ezt ki kéne terjeszteni általánosan, hiszen egyrészt „több szem többet lát”- alapon az orvosok össze tudják adni mindnyájuk tudását egy komplikáltabb esetben, másrészt közösen tudnak gyógytornászt, dietetikust, egészségpszichológust alkalmazni, s ezzel teljessé tenni az ellátást.
Olyan alacsony orvosmegtartó képességű területeken , ahol betöltetlen háziorvosi helyek okoznak problémát, inkább csoportpraxisok létrehozását javasolják. Ezekben nemcsak azonos kompetenciájú háziorvosok, hanem eltérő szakképesítésű orvosok és egyéb egészségügyi szakemberek – diplomás szakápolók, dietetikusok, gyógytornászok, házi szakápolók, prevenciós szakemberek – nyújtanak együtt, egy közös rendelőben emelt szintű alapellátást, illetve erre épülő egészségszolgáltatásokat egy 10-20 ezer fős közösségnek, amivel egyszerűbb feladatokat át is vehetnek a szakellátásból.