Sínek közé hajított kerékpár, ököllel ütött automata, téves üzenetet közvetítő hangosbemondó, éjjel-nappal túl hangosan beszélő jegykiadó automata. Olykor vicces, de leginkább bosszantó jelenségekkel találkoztunk az egy hónapja fizetőssé vált tram-traim útvonalán. A legnagyobb problémát a jegyautomaták megbízhatatlan működése okozza, de akadnak gondok a járatokon is.
Sokan csak augusztus 1-én szembesültek a ténnyel, hogy a november óta próbaüzemben működő tram-train fizetőssé vált. A hírt kétségtelenül elég későn, július 29-én jelentették be az illetékesek, így aki nem böngészte a helyi és országos sajtót a hétvégén, elég kellemetlenül érezhette magát, amikor vonaljegyet kértek tőle a fedélzeten a MÁV kalauzai.
A nem éppen lélekemelő nyitányt az is nehezítette, hogy a jegykiadó automaták jelentős része nem állt készen az indulásra, így sokszor azok sem tudtak menetjegyet venni, akik szerettek volna. Elvileg még két opció állt az utasok rendelkezésére, ha a megállók mellett lévő automaták csődöt mondtak: vagy egy mobiltelefonos applikáció segítségével vettek menetjegyet, vagy megpróbálták a fedélzeti automatát munkára bírni.
Ez utóbbira egyelőre csak igen ritkán nyílik lehetőség, mert a MÁV sajtóosztályának tájékoztatása szerint a fedélzeti automaták problémáit eddig nem sikerült kiküszöbölni. A mobil applikációt egyelőre kevesen használják, ugyanis itt is akadnak hátráltató tényezők. Meglepő módon így a fiatalok többsége sem vásárol jegyet interneten keresztül, ezért a jegykiadó automatákra hárul(na) a legnagyobb feladat, hiszen ezek elvileg minden megállóban az utazók rendelkezésére állnak.
A legnagyobb gondot ezek esetében az jelenti, hogy hogy teljesen kiszámíthatatlan, mikor működnek, és mikor nem. A MÁV két munkatársa kis túlzással 0-24 órában járja a szegedi, algyői és vásárhelyi jegykiadókat, és folyamatosan bütykölik a gépeket, mégis rendszeresek a meghibásodások. Ők töltik fel egyébként papírtekercsekkel is a gépeket, így nekik akkor is lesz munkájuk, amikor végre összeáll a rendszer. Tőlük tudtuk meg, hogy a szegedi Széchenyi téren közvetlenül az indulást követően sem lehetett jegyet venni, pedig ez a város legforgalmasabb környéke.
Beázó automaták
Ez az automata egyébként most is rossz, így aki teheti, és van még ideje a járat érkezéséig, elballag az Anna kúthoz, mert ott valami oknál fogva szinte mindig jó a szerkezet. A kalauzok beszélgetéséből az legalább kiderült, hogy a szabadban lévő automaták olykor beáznak, így ez lehet a magyarázata annak, hogy a védett helyen lévő szerkezetek megbízhatóbban működnek. Talán ez az oka annak is, hogy a Rókuson lévő automata is gyakran rakoncátlankodik.
Sínek közé hajított kerékpár
Voltak extrém jelenetek az elmúlt hónapban az olyan automatáknál, amelyekből nem tudták kiimádkozni, vagy adott esetbe kiverni a jegyet a vásárlók. Egy alkalommal például Algyőn egy utas úgy verte ököllel a szerkezet oldalát, mintha egy kólaautomata nyelte volna el a pénzét. A vásárhelyi Népkerten pedig egy jegy nélkül maradt utas dühében a kerékpárját behajította a sínek közé. Ennél kevésbé látványos megnyilvánulások is voltak, de szerencsére ezeket a gépeket nem anya szülte.
A problémát érzékelhette a MÁV is, mert egy segítőkész fiatalembert ültettek előbb az Anna kúti automata mellé, majd ugyanő feltűnt a vásárhelyi Strandfürdő megállónál is. Az ő feladata lényegében az, hogy betanítsa az utasokat a gyors vásárlásra, és megnyugtassa a türelmetlenkedőket.
Persze akkor sem durranthatunk pezsgőt azonnal, ha találunk egy jó jegyautomatát, mert a gép meglehetősen hosszú procedúra után ad menetjegyet, így egy vásárlás kezdők esetében akár 4-5 percig is eltarthat. Így, amennyiben torlódás van a gépnél, jó eséllyel az utolsók már nem tudnak érvényes jegyhez jutni, így választhatnak: vagy kidumálják magukat a kalauzoknál, vagy megvárják a következő járatot. Egyik sem túl jó opció annak ellenére, hogy a MÁV türelmi időszaknak tekintette az első heteket.
Éjszakai hangosbemondó
Külső szemlélő számára vicces, ám az érintettek számára elég bosszantó jelenség az, hogy a Kossuth téri automatából olyan hangosan szól ki egy férfihang, hogy a környéken lakók mindent tisztán hallanak. Képzeljük el,
amikor éjjel fél 12-kor vagy hajnali 5-kor azt halljuk az utcáról, hogy: „A nyomtatás folyamatban.” majd, „A nyomtatás befejeződött.” és végül, ha eddig nem ébredtünk volna fel: „Köszönjük, hogy a közösségi közlekedést választotta!”
A tanulságok felsorolását zárjuk még egy automata hanggal kapcsolatos történettel. Augusztus végén a tram-train egyik járatán bemondta egy női hang, hogy a maszk használata kötelező, és aki nem tartja be az előírást, azt leszállítják a szerelvényről. Az utasok összenéztek, hogy talán lemaradtak valamiről, de mivel a jegykezelőkön se volt maszk, mindenki megnyugodott, hogy valószínűleg egy tavasszal használt hangfájl került elő véletlenül valahonnan.