A Tarjáni Olvasókörben rendezte meg immár 60. ételosztását vasárnap délben a Mindenki Magyarországa Mozgalom és a Tiszta Vásárhelyért Egyesület. Persze a ruhaosztás sem maradt el.
Most is több mint 500 adagnyi egytálétel készült. Helyben valamivel több mint húszan fogyasztották el, míg a többit az önkéntesek szállították házhoz azoknak, akik jelezték, hogy egészségi állapotuk miatt nem tudnak személyesen elmenni ebédelni.
Már 11 óra előtt szép számmal válogatták az érdeklődők az önkéntesek által helybe szállított, majd a Tarjáni Olvasókör – azaz a Sutu – nagytermében az asztalokra pakolt ruhákat, illetve a színpad előtt elhelyezett lábbeliket, hogy azok méretben megfelelnek-e számukra, illetve tetszenek-e. Volt, aki egy egész zsáknyi holmit válogatott össze, de olyan is akadt, aki éppen akkora cipőt talált, amely jó volt a lábára.

– Nadrágot és nyári ruhát kerestem magamnak, mert az utóbbiból nincs még elég, de most vagy ötöt is találtam, ami jó nekem – mondta Lajos Józsefné. A tanyán élő asszony szerint jó lenne, ha a ruhaosztás a népkonyha beindulását követően is folytatódna.
– Mi inkább gyerekruhákat, illetve magunkra tavaszi-nyári pólókat kerestünk – mondta Tibor, egy 23, egy 16, egy 6 és egy 4 éves gyerek apja. Hozzátette, hogy sikerült pólót, pulóvert találnia. – Nem ez az első alkalom, hogy eljöttünk a ruhaosztásra, hiszen majdnem mindig itt vagyunk ezeken az alkalmakon. Nagy segítség ez nekünk – tette hozzá.
A főszakácsi fakanalat Czeller Éva helyett ezúttal Pauli Katalin forgatta, aki segítőivel most is több mint ötszáz adagnyi tavaszi zöldséges ragut készített.
– Ötvennégy kiló sertéshúsból, tizenöt kiló zöldségből, ötvenöt kiló tésztából főztük a mai ebédet – kavarta meg az egyik üst sűrű és illatos tartalmát. – Az határozza meg, hogy mely alkalmakkor mit főzünk, hogy a boltok mit kínálnak akciósan, hiszen – miután adományokból osztjuk az ételt – árérzékenyek vagyunk. Illetve ha valamit kapunk, akkor ahhoz igazodunk – mondta.

– Finom, házias az étel – mondta Csík Sándorné Ica, aki majdnem minden alkalommal részt vett az ételosztásokon. – Beszélgetünk, elfogadjuk a kaját, néha ruhát is válogatunk. Negyvenéves munkaviszony után, 71 éves koromra csak 150 ezer forint a nyugdíjam. Ebből rezsit kell fizetnem, és ki kell váltanom a gyógyszereket.
– Nagyon magányosak vagyunk, és alig várjuk, hogy megérkezzen ez a vasárnap, amikor eljöhetünk – osztotta meg velünk Erzsébet és szomszédasszonya, Mária.
Az ebédet ez alkalommal is Márki-Zay Péter és segítői osztották, és a főételhez mindenki croissant-t kapott.
– Bár mostanában általában a saját pénzünket tesszük bele egy-egy ilyen ételosztásba, ha van felajánlás, akkor természetesen azt használjuk. Ide, a Sutuba kevesebben szoktak eljönni, mint átlagosan más helyszínekre. A kiszállított ebédek mennyisége azonban ugyanaz, azaz ma is 4–500 adagot fogunk kiosztani. Úgy látom, hogy sajnos még mindig nagyon sokaknak nagyon nagy segítséget jelent egy tál meleg étel. Egy-egy ilyen alkalommal találkozunk olyan vásárhelyiekkel is, akik itt mondják el a problémáikat. A kollégáim már megtapasztalták, hogy ilyenkor felhívom őket, és megpróbálunk segíteni – mondta a polgármester.