A fajlagos autóbuszos utazásokban is jelentősek az eltérések a városok között, azonban Hódmezővásárhely vagy Esztergom nagyságrendekkel emelkedik ki – olvasható A hazai megyei jogú városok gazdasági és környezeti fenntarthatóságának mérése 2020-2021 c. tanulmányban, melyet a Központi Statisztikai Hivatal Területi Statisztika c. folyóiratában publikáltak.
A miskolci egyetem szerzői (Sikos T. Tamás, Szendi Dóra) a magyar megyei jogú városok okos teljesítményét elemzik, különös tekintettel a fenntarthatóság és az intelligens gaz- dasághoz kötődő pilléreikre. Vizsgálatunk célja szempontjából a fenntarthatóságot és az intelligens gazdaságot emelték ki. Az adatforrásokat kiegészítettük az Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer (TeIR), a KSH Tájékoztatási adatbázisával, valamint Magyarország vonzerőleltárával.
Ami Hódmezővásárhelyt illeti: a megyei jogú városok között itt a legalacsonyabb az egy főre jutó nettó jövedelem; legmagasabb az ezer lakosra jutó 180 napon túl nyilvántartott álláskereső és az egyéni vállalkozók aránya. Itt a legrosszabb az ezer lakosra jutó internet előfizetések száma; átlagosnak mondható a 100 négyzetkilométerre jutó országos közutak hossza; magas az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás és kicsivel átlag alatti Budapest leggyorsabb elérési ideje közúton.
Az is kiderül, a megyei jogú városok között Hódmezővásárhelyen alacsonynak mondható az átlagos ingatlan négyzetméterára; átlag feletti az elégedettség a háztartás anyagi helyzetével és a lakókörnyezet minőségével; míg magas a települési támogatásban részesítettek száma és az egy lakosra jutó helyi autóbuszos utazások száma.
Azt is olvashatjuk, hogy kevés a százezer főre jutó látnivalók, kulturális intézmények és múzeumok száma; a szelektíven gyűjtött hulladék a teljes keletkezett hulladékgyűjtésben pedig a legmagasabb értéket kapta.
Vásárhely a harmadik csoportba került: ,,Lassú növekedési pályán haladó, élhető városok„. A tanulmány megjegyzi, a klaszteren belül két városcsoport van jelen, a lassú dinamikájú alföldi városok (a szabad királyi város múlttal rendelkező Szeged, valamint a mezővárosi múltú Hódmezővárhely és Kecskemét), továbbá a felzárkózóban lévő, alacsonyabb innovációt felmutató, de élhető városok csoportja (az iskola- és műemlékváros Eger, valamint az iparosodó Zalaegerszeg és Nagykanizsa).
A tanulmány így fogalmaz:
,,A vásárhelyi munkavállalók jelentős száma Szegeden talált munkahelyet, számukra segítség a két város között újonnan kialakított villamosvonal. Hódmezővásárhely viszonylag gyors népességnövekedésével összefüggésben a városban szaporodnak a szolgáltatások. Ma már ez az ágazat a legjelentősebb munkaadó, részesedése meghaladja a 60%-ot. A városban magas (2,34%) a K+F-ráfordítások GDP-n belüli aránya, az egymillió főre jutó szabadalmak száma pedig eléri a 20,91-et, köszönhetően Szeged vonzásának. A hódmezővásárhelyiek elégedettek a lakókörnyezetükkel (7,5 a 0–10-es skálán).”