Bár nem vagyok antropológus, de amikor meglátunk valakit, lényegileg bárkit, nemtől függetlenül, akkor szinte az első, amit önkéntelenül is észreveszünk, hogy milyen az illető külleme, megjelenése. Ezt pedig igen sokszor szóvá tesszük a hétköznapokban is, fontos, hogy ezt udvarias, ne lekezelő formában tegyük. Abban pedig azt hiszem a legtöbben megállapodhatunk, hogy Boris Becker „inkriminált” megszólalása ezt a vonalat nem lépte át. Vélemény.
Éppen a tenisz volt az a sport, ahol 1973-ban elindult az első, kvázi nőjogi mozgalom, az úgynevezett Nemek csatája. Ennek előzményeként az akkor 55 éves Bobby Riggs előbb magabiztosan legyőzte az ausztrál legendát, Margaret Court-ot, de az úgymond fő meccsen 3 szettben kikapott a szintúgy legendás Billie Jean Kingtől. Mindezt a történetet azért elevenítettem csak fel, mert éppen a tenisz volt az a sport, amely sokat tett azért, hogy a női játékosokat is elismerjék, hogy a pályán megszűnjön a felesleges szexizmus, egyáltalán, ne mérgezze nemek közötti viszály a sportág légkörét. Éppen ezért furcsa, hogy bár nem a játékhoz kapcsolódóan, de épp a tenisz sportágában üti fel egy megjegyzés kapcsán a szexizmus ott, ahol a többség, így a saját meglátásom szerint sincs semmi alapja ennek.
Igazából ez csak bevezető volt, mert az a mondat, amelyet Boris Becker mondott, igazából sportpályán belül vagy kívül is elhangozhatott volna. És itt a lényeg, hogy engedtessék meg bárkinek, hogy ennyi elhangozzon, amit Becker mondott, hogy ez a hölgy (a wimbledoni negyedöntőt játszó Fucsovics Márton menyasszonya, Böszörményi Anett) csinos. Erre a megjegyzésre jegyezte meg a Women in Sport and Perception Agency elnöke, hogy ha két férfi így beszél egy hölgyről, ráadásul élő adásban, az már szerinte túl sok. Azt is kérdezte utána: „Nem inkább a következő generáció lányait kellene bátorítanunk, hogy sportoljanak, ahelyett hogy arról beszélünk, hogyan néznek ki?”
Egyrészt, bár nem vagyok antropológus vagy ehhez hasonló, de amikor meglátunk valakit, lényegileg bárkit, nemtől függetlenül, akkor szinte az első, amit önkéntelenül is észreveszünk, hogy milyen az illető külleme, megjelenése. Ezt pedig igen sokszor szóvá tesszük a hétköznapokban is, fontos, hogy ezt udvarias, ne lekezelő formában tegyük. Abban pedig azt hiszem a legtöbben megállapodhatunk, hogy Boris Becker „inkriminált” megszólalás ezt a vonalat nem lépte át.
Arról már inkább lehetne vitatkozni, hogy helyénvaló-e az, ha egy sportolóról, aki a sportteljesítményével áll ki a mindenkori küzdőtérre, esetleg az az első megjegyzése a sajtónak, hogy mennyire csinos az illető. Ám kulturált keretek között ezért sem járna keresztre feszítés. Jelen esetben viszont nem erről volt szó.
Vannak olyan ügyek a nemek közötti egyenlőség, és egyéb polgári jogi kérdésekben, amik igenis fontosak 2021-ben. Lehet, hogy Nagy-Brittaniából ez kevésbé feltűnő, de amikor ilyen, minimum rosszul időzített, szükségtelen reakciók jönnek egy ártatlan megjegyzésre, az a populistáknak a legjobb táptalaj. Mert akkor erre hivatkozva a már minden egyes ilyen polgárjogi, vagy nőjogi követelésre azt mondhatják, hogy sivalkodás, hülyeség vagy bagatell.
Mert a női polgárjogi megmozdulásoknak sem az lenne az értelme, hogy legyen egy női James Bond, hanem hogy ne legyenek kitéve szükségtelen, valóban megalázó és kellemetlen munkahelyi vagy utcai zaklatásoknak, tényleges szexista megjegyzéseknek, esetleg durvább esetekben abúzusnak. A melegek sem feltétlenül az utcán akarnak vonulni, a többség nem is ezt teszi, hanem esetükben az, hogy ne tekintsék őket pedofiloknak, hogy ismerjék el, ők is nevelhessenek gyermeket, és ettől nem rontják el vagy meg őket, hanem az ugyanolyan szeretetközösség, mint a hagyományos család. Ugyanis ennek ellenkezőjét semmilyen tudományos kutatás nem igazolja. A feketék is egyenlő jogokat követelnek Nyugaton, és hogy valóban szűnjön meg ellenük a mindennapi, sokszor rendőri vegzálás, és nem azt, hogy legyen fekete Hófehérke vagy Viktória királynő valamelyik nőrokona egy sorozatban és töröljék azokat a filmeket, 70-80-90 év távlatából, amik ennek nem feleltek meg.
Ráadásul Böszörményi Anett is hangot adott véleményének: „Köszönöm a szükségtelen gesztust. Remélem egy nap majd ugyanígy bókol neked is egy igazi férfi.” „Ha nő vagy, akkor ez egy jó bók egy férfitól. Ez csak annak szexizmus, akit nem ismernek el.” Azon megint csak lehet vitatkozni, hogy volt-e nem elegáns része a válaszüzenetnek, a jogosságát azonban nem lehet elvitatni.
A női sportoló sem attól lesz ugyanis egyenértékű, hogyha nem mondják rá, hogy csinos (szerintem a hölgyek is meg szokták dícsérni a jóképű vagy izmos focistákat vagy épp teniszezőket). Mindegyik mozgalomnak lenne tehát sokkal fontosabb célja, durva oldalhajtások nélkül, mint amin most csámcsognunk, feleslegesen, a lényegről nem beszélve.