Várost, szakágat és osztályt is vált Szabó Tamás, a HVSC OB I/B-s férfi vízilabda csapatától távozó vezetőedző. Együttese a 11. helyen fejezte a bajnokságot. A pólós szakembert döntésének hátteréről és vásárhelyi munkásságáról is kérdeztük.
– Mikor és miért döntöttél úgy, hogy a Szeged felkérésére elvállalod az ottani OB1-es női csapat vezetőedzői feladatait?
– Emlékeim szerint április elején keresett meg a szegedi klub, személy szerint Juhász Zsolt, hogy szeretnék, ha elvállalnám a szegedi női csapat vezetését a következő idénytől. Egy hét gondolkodási idő után bólintottam rá az ajánlatra. Döntésem mögött az állt, hogy a következő szezontól a szegedi női és férfi egyesület egybeolvad, és egyrészt nagyon szimpatikus, ahogy évek óta a fiú vonalon építkezik a klub, kitűnő szakmai munka folyik. Másrészről kilenc év után én is szerettem volna új kihívások elé nézni, illetve azt gondolom, hogy egy első osztályú csapat irányítása szakmai szempontból is előrelépést jelent.
– Milyen érzésekkel távozol a HVSC-től?
– Egyrészt hálával tartozom a HVSC-nek, mivel elsősorban nekik köszönhetem, hogy elkezdtem 2014-ben edzősködni, mindig betartották a vállalásaikat. Azt gondolom, hogy sikerült több fronton is közösen előrelépni, mind az utánpótlás csapatokat, mind a felnőttet tekintve. Egy év leány fronton eltöltött idény után 8 évig treníroztam fiú serdülő, ifi korú játékosokat, az utolsó 5 évemben pedig a felnőtt csapatot is. Az utánpótlás csapatoknál az első fő célom az volt, hogy picit átalakítsam a fiúk mentalitását, a hozzáállását a pólóhoz, ami hosszú „harcok” után – azt gondolom – egészen jól sikerült, és nagyon szép sikereket értünk el. Amire talán a legbüszkébb vagyok, hogy ezekből az akkor serdülő játékosokból később többüket sikerült beépítenem a felnőtt csapatban, közülük hárman (Oláh Kende, Benkő Martin, Barna Dániel) ma is a csapat tagjai. Azt hiszem, a felnőtt csapattal is sikerült elérni a fő célt, hogy minél több helyi pólóst beépítsünk a gárdába. Úgy érzem, hogy minden évben az adott körülmények között sikerült elérni azt, ami az akkori csapataimban benne volt, sőt olykor túl is teljesítettünk.
– Hogyan értékeled az elmúlt idényt?
– Az idei idényünk nagyon hektikus volt. Kezdve azzal, hogy a 2022-es nyarat többnyire azzal töltöttem, hogy összeszedjem a csapatot, hogy egyáltalán el tudjunk indulni, az utolsó pillanatban álltunk össze. Ennek ellenére az őszi etap fantasztikusra sikerült, túlteljesítve az elvárásokat 21 ponttal a 7. helyen fordultunk. Sajnos ezzel ellentétben a tavaszunk nagyon gyengére sikerült, összesen 4 pontot tudtunk szerezni. Ennek összetett oka van. Egyrészt január-február magasságában átment rajtunk egy nagyon komoly sérülés, betegséghullám. Volt olyan meccs, hogy 6-7 ember sem állt rendelkezésemre, ezt pedig egy olyan viszonylag szűk kerettel rendelkező csapat, mint a miénk, nem bírt el. Mire a tavaszi szezon közepére elkezdtek visszajönni a hiányzók, néhány játékosnál az ebből adódóan elvesztett meccsek hatására egy morális probléma alakult ki, amit próbáltam orvosolni, de úgy érzem, csak részben sikerült. Emellett márciusra erőteljesen megcsappant az edzéslátogatottság is, egyetemistáink iskola mellett dolgozni kezdtek, így heti 4-5 helyett 1-2 edzésre tudtak csupán lejönni, ami maximum OB II-re elegendő. Ifistáink érettségire való felkészülésre hivatkozva jártak kevesebbet. Valamint az sem tett jót a lelkeknek, hogy a szezon során minimum 8 mérkőzést vesztettünk 1-2, de inkább 1 gólos különbséggel. De senkinek sem tehetek a csapatból ezek miatt szemrehányást, mivel a játékosaim teljesen hobbiból űzik ezt a sportágat, fizetést nem kapnak érte, és ha megemlítjük, hogy mára már az OB1/B-s klubok nagy része ad kisebb-nagyobb juttatást a játékosainak (vagy legalább egy részének), bizony összességében elfogadható a 25 szerzett pont és hogy becsülettel a csapat nagy része végig vitte a szezont egy ilyen nehéz tavasz után is. Szeretném megköszönni az egész csapat idei munkáját és kitartását! Valamint szeretném megköszönni a HVSC-ben résztvevő kollégáknak, hogy együtt dolgozhattunk ilyen hosszú időn keresztül!
– Milyen elvárás fogalmazódott meg benned és a Szegedi vezetőség részéről a női csapat kapcsán?
– A keret még nem végleges, több játékos a jövő hét elejére ígért választ, nyilvánvalóan célokat akkor tudunk megfogalmazni, ha ismerjük a saját és az ellenfeleink összeállítását is. Mindemellett bízom benne, hogy összejön egy olyan játékoskeret, amellyel minél hamarabb megtalálom a közös hangot, és előre tudunk lépni az idei 9. helyről.