Hetvenötezer pengőből alakíttatta volna át a serháztéri egykori huszárlaktanyát és a régi kórházat gyógypedagógiai intézetté az egykori vallás és közoktatásügyi miniszter száz évvel ezelőtt, hogy abban 120 bentlakó növendék kapjon otthont. A terv akkor nem üközött semmiféle akadályba. Illusztráció: Fortepan / Kurutz Márton
Eredetileg méntelepnek épült még az 1820-as években a serháztéri kaszárnya, de székelt benne huszárság, majd helyt kapott az egykori Állami Gazdaság és használta azt az utódja is egy jó darabig. A városi tulajdonban lévő épületben ma különféle szervezetek és sportegyesületek tevékenykednek.
100 évvel ezelőtt gyógypedagógiai célra kért épületeket Vásárhelytől az egykori vallás- és közoktatási miniszter, ahogy arról a helyi sajtó 1924-ben beszámolt. A miniszter szándéka szerint 120, az átlagnál „kevesebb” szellemi képességgel rendelkező, bennlakó gyermek kaphatna rendszeres nevelést a városban, ha a terv megvalósul.
A miniszter kérésére a város törvényhatósági bizottsága a serháztéri kaszárnyát és a régi kórházi épületet ajánlotta fel erre a célra.
A miniszter kérésére Reich Endre a város műszaki főtanácsosa összeállította a két épület átalakításának költségvetését, s arra jutott, hogy 75 ezer pengőből a régi kaszárnyában a tanulóknak két hálószobát, négy tantermet és és a megfelelő ebédlőhelyiségeket lehetne kialakítani, de itt kapnának elhelyezést a tanárok, az igazgató és a a felügyelő tanférfiú is. A költségvetésben benne vannak az új ablakok, az új ajtók, a homlokzat és a tető alapos „átjavítása”. És kellene egy új fúrt artézi kút és egy a szennyvízelvezetését szolgáló derítő is. (Ne felejtsük el, hogy az 1960-as évek elején kezdődött a városi vízvezeték építés, míg a szennyvízvezetéké (a belváros kivételével) csak 30 évvel később).
A város az átalakítás terveit és a költségvetést – a lap tudomása szerint – mihamarabb megküldi a közoktatásügyi miniszternek, aki az épület átalakítása fejében vállalta a gyógypedagógiai intézet felállításával kapcsolatos összes többi terhet, s ezek fedezetét. A hírek szerint a gyógypedagógiai intézet az 1928/1929-es állami költségvetésben is kis lett jelölve.
A terveket végül valószínűleg a nagy gazdasági világválság ,,vitte el”, hiszen a helyi sajtóban nem találtunk a megnyitásáról hírt, s nem tud róla a város gyógypedagógiai oktatását számba vévő könyv sem.