Csak az ingyen sör és a virsli, na meg a vurstli volt állandó része a vásárhelyi majálisoknak 1949 és 1988 között. Végül az eszme is kikopott a munkásosztály nagy nemzetközi seregszemléje mögül. A képen a vonuló mérleggyári dolgozók.
Nem volt könnyű dolguk a május elsejei vásárhelyi felvonulások szervőinek, de hamar kiforrt az a forgatókönyv mely alapján megrendezték a munkásosztály nagy seregszemléje helyi változatát. Míg az elvtársak krémje a dísztribünökön állva gyönyörködött a munkás-paraszt hatalom alattuk elvonuló képviselőiben, az utóbbiakat a felvonulás végén a sör és virsli ilyenkor elmaradhatatlan kombója várta.
A május elsejei központi jelszavakat a Rákosi korszakban központi (párt) kézbe vevő megyei lapok már március végén közölgették. Ezek a jelszavak, melyeket aztán a párt- és állami vezető nagyméretű fényképeivel, magyar- és vörös zászlókkal vonulók is magukkal cipeltek, 1949, azaz Magyar Dolgozók Pártja hatalomra jutása utáni évtizedekben jelentősen megváltoztak.
1949-ben a Csongrád Megyei Hírlap címlapján még az volt olvasható: Éljen népünk bölcs vezére, a béke első magyar harcosa Rákosi Mátyás! illetve Éljen győzelmeink vezetője a Magyar Dolgozók Pártja.
1957-től, azaz a Magyar Szocialista Munkáspárt korszakában) ezek a jelszavak eltűntek, helyettük a munkásmozgalom ünnepének nevezték, s a jelszavak közt egészen 1988-ig állandó jelleggel szerepelt, az Éljen a szocializmus és a béke!, az Éljen a szovjet-magyar megbonthatatlan barátság!, az Éljen a proletár nemzetköziség! és az Éljen a marxizmus-leninizmus!
Nézegessen korabeli újságokat!
1957. május elsején a vásárhelyiek, a korabeli tudósítás szerint 25 ezren, soha nem látott színpompás májusi seregszemléjét a (nem olyan sokkal korábban, az 1956-os forradalom leverésében résztvevő pufajkásokból alakult) munkásőrség díszszázada nyitotta meg. A Kossuth utcában a Kopáncsi Állami Gazdaság előtt ácsolt dísztribünön állók előtt elhaladó sportolók egy hatalmas vörös csillagot vittek maguk előtt, a szikáncsi iskola 22 tagú zenekara játszott, felvonultak az állami otthon pöttöm gyermekei, majd a KISZ fiataljai. Majd a Harisnyagyár nyitotta a gyárak, illetve a termelő szövetkezetek felvonulását.
A menet a népkerti majálison ért véget, ahol a fáradt dolgozókat már akkor is várta a sör és a virsli.
A május elseje ezután csak annyiból változott, hogy a felvonulók merről, merre mentek. Volt, hogy a stadionban ért véget a menet, de gyorsan kiforrt, hogy a Lenin (ma Andrássy) vonultak a népkert felé. Vagy tették ezt visszafelé.
1973-ban az 1949-es huszonötezerrel szemben már csak tizenkétezer felvonulót számlált a tudósító.
Később a Hód Áruház (ma Spar) előtt áll a dísztribün. S akkor már nem csak a felvonuló gyárak munkaversennyel és termeléssel kapcsolatos eredményeit mondták be a hangosbemondók, de a jelentős sport- és tanulmányi eredményeket elért diákokat és sportolókat név szerint is köszöntötték.
Az utolsó, teljes egészében a szocialista hangulatot árasztó majálist 1988-ban rendezték. A cél akkor is a népkert, azaz az ingyen sör és az ingyen virsli volt. Meg persze a vurstli.